Leszbosz Görörgország harmadik legnagyobb szigete, és igazán költői hely. Minden valószínűség szerint itt született a leszbikus vágy szinonimájaként ismert Szapphó, akinek személye és költészete a mai napig heves viták tárgya. Egykori otthona kultikus hellyé vált, melyet a nők közötti szerelemmel szokás összefüggésbe hozni, ám ez a teória most megdőlni látszik. Történészek szerint Leszbosz szigete nem az a hely, aminek hisszük.
Simeon Solomon: Szapphó és Erinna Mütiléne kertjében
Egy BBC-dokumentumfilm szerint Leszbosz szigete valamikor ugyanazt a szerepet töltötte be az ókori Görögországban, amelyet ma Thaiföld a világban. Vagyis az a hely volt, amely szexturizmusáról vált híressé, és ahol a nők állítólag olyan gyönyörűek voltak, hogy a férfiak nem tudtak nekik ellenállni.
Így bár Leszboszt mind a mai napig a női homoszexualitáshoz szokás kapcsolni, történészek szerint
a sziget valójában a férfiak "játszótere" volt, akik egy kis szórakozásra vágytak.
Leszbosz szigetén születtek a görög világ legvonzóbb női
A műsor szakértője, a londoni King's College történésze, Edith Hall professzor szerint Leszboszról az ókorban mindenki tudta, hogy ott születtek a legvonzóbb nők az egész görög világban. Az ókori Görögországban érdekes módon a "leszbikus" szó is azt jelentette még, hogy
"egy nő intim szexuális kapcsolatba kerül - egy férfival".
Leszbosz közelebb volt Törökországhoz, mint Athén, ami szintén csak hozzátett az ott élő nők szexuális vonzerejéhez, hiszen annak ellenére, hogy görögök voltak, mégis keveredett beléjük némi egzotikum. Volt egy kis érdekes akcentusuk, ami már szinte keletiesnek hangzott az athéni polgárok fülének. Közelebb helyezkedtek el Ázsiához, és ennek hatását bizony már érezni lehetett rajtuk.
A híres költőnő, Szapphó Kr. e. 600 körül született Leszbosz szigetén, és ő volt az első ismert nő, aki a más nők iránti szerelmet leírta. Ezért mind az ő neve, mind a szigeté a leszbikusság szinonimájává vált az évek során - annak ellenére, hogy a "leszbikus" szó mai jelentése csak a 19. században vált általánossá.
Egy pompeji villa falát díszítő freskó a Kr. u. 1. századból, mely vélhetőleg Szapphót ábrázolja
Leszbosziak a leszbikusok ellen
Néhány éve a sziget lakói vesztesen kerültek ki abból a perből, amelyet azért indítottak, hogy betiltsák az ominózus kifejezés meleg nőkre való alkalmazását - álláspontjuk szerint ugyanis csak nekik van joguk lakóhelyük nevének használatára.
Keresetükben azzal érveltek, hogy a gyakorlat sérti a sziget lakóiank emberi jogait, mivel "megszégyeníti őket az egész világ előtt". Azt szerették volna bírósági úton elérni, hogy a Görög Meleg és Leszbikus Szövetség ne használhassa többé a leszbikus nevet, mert szerintük a sziget lakosainak "pszichológiai és morális megerőszakolását" jelenti, hogy
a melegek kisajátították a sziget nevét.
Leszbosz szigetéről nevezték el a nők közötti szerelmet
Az ókori görögöknek az azonos neműek szerelméhez való hozzáállása azonban meglehetősen különbözött a maitól. Mind a női, mind a férfi homoszexualitás akkoriban legalább annyira volt társadalmilag és kulturálisan elfogadott jelenség, mint maga a szexualitás.
„Magát a homoszexualitást az ókori görögök természetesnek találták, és mivel a férfiak között gyakran elterjedt szexuális magatartásforma volt, a sok vonatkozásban kielégületlen nők és asszonyok szerelmi viszonya sem minősült erkölcstelennek" - állítja a BBC-dokumentumfilm történésze.
A szexualitást arra használták, hogy ennek segítségével törjenek ki családjuk keretei közül, és teremtsék meg saját közösségeiket. És bár Szapphó valóban különleges jelenség volt a maga idejében, ám alapvetően csak saját kora kultúráját és szellemét követte, vagyis
nem nőbe vagy férfiba, hanem emberekbe volt szerelmes.
Izmailov Alexander: Szapphó
Leszbikus volt-e egyáltalán Szapphó?
Újonnan felefedezett papirusztekercsek segítségével igyekeznek a tudósok napjainkban újrafogalmazni azt is, mit gondoljunk egyáltalán Szapphóról. Vannak, akik alapvetően megkérdőjelezik az elképzelést, miszerint erotikus költészetének bármi köze lett volna magánéletéhez és szexuális irányultságához.
Semmilyen konkrét bizonyíték nincs ugyanis arra, hogy leszbikus lett volna,
egyedül a fennmaradt munkái alapján feltételezik ezt. Az utóbbi kétezerötszáz évben már számtalan indulatos vitát kavart Szapphó munkája, családi élete, és mindenekelőtt a szexualitása. Az ókorban kifinomult stílusát dicsérték, kortársai inspirációért fordultak hozzá, miközben karikaturisztikus színdarabokban gúnyolták laza erkölcseiért.
Alkaiosz görög költő és Szapphó egy Kr. e. 5. századból származó görög vázán
A legenda szerint az egyház elégette munkáit.
"Szexéhes kurva, aki saját romlottságának dalát zengi" - állította róla egy teológus.
A bizánci nyelvészek ugyanakkor azon keseregtek, hogy túl kevés írása maradt fenn, a viktoriánus tudósok pedig mindent elkövettek, hogy megfosszák erotikus vonatkozásaitól.
Még ma sem értenek egyet a szakértők abban, hogy verseit csak szűk körben vagy nyilvánosan is előadta-e, és hogy azok a szerelem és házasság intézményének ünneplése vagy felforgatása céljából születtek-e. Utóbbi egy igen kényes tudományos kérdés, mivel Szapphó kiemelt feminista és leszbikus ikonnak számít, és valóságos szellemi háborúk dúlnak személye és szellemi hagyatéka körül.
Egy Szapphótól ránk maradt papirusztekercs töredéke
Nehéz lenne még egy olyan költőt mutatni, aki ilyen aránytalanul nagy szerepet tölt be az irodalomban fennmaradt munkáinak mennyiségéhez képest. Szapphó valójában nem is verseket írt, hanem dalokat, amelyeket a líra nevű hangszer zenei kíséretével adtak elő, és eredetileg ezt jelentette az ókori görögök számára a "lírai".
Fogalmunk sincs, hágy dalnak írta le egyáltalán a szövegét, hiszen a kor szokása szerint ezek a dalok elsősorban szájhagyomány útján terjedtek.
Szapphó pedig valójában korabeli popzenész volt, aki - vélhetőleg - maga adta elő a dalszövegeit.
Szapphó tanítványaival Alkaiosz leszboszi származású költőt hallgatja (Sir Lawrence Alma-Tadema festménye, 1881)
Ő volt az egyetlen nő, akit az alexandriai könyvtár tudósai beválasztottak az ókor kilenc költőzsenije közé. Arisztotelész pedig azt írta róla:
"tisztelték annak ellenére, hogy nő volt".
Vagyis Szapphó nagyságát az utókor nem a munkái alapján ítéli meg, hanem ahogyan kortársai nyilatkoznak róla. Mintha Homérosztól soha nem olvashattuk volna az Iliászt és az Odüsszeiát, hanem csupán az alapján próbálná őt megítélni a nyugati civilizáció, hogy ismernénk tőle nagyjából kilencvensornyi verstöredéket, valamint azt, mit gondoltak róla a kortársai. Az ókori görögök ugyanis Szapphóról úgy beszéltek, minhta Homérosz női megfelelője lett volna:
Homérosz volt A Költő, és Szapphó A Költőnő.
A pontos születési helye nem biztos, de nagy valószínűséggel a Leszbosz-szigeten található Mitilini. Szapphó hatása mindenesetre máig érezhető a szigeten, mert híre a leszbikus turisták zarándokhelyévé tették Leszboszt.
Szapphó szobra Leszbosz szigetén
És a jelen
Mivel azonban Görögország harmadik legnagyobb szigete alig pár kilométerre található a török partoktól, sajátos szerepet szánt neki a történelem a Törökország felől Európába érkező bevándorlási rohamban. A mindössze 1600 négyzetkilométernyi területre napjainkban
migránsok tömege érkezik,
a görög partokat vízi úton elérők közel fele Leszboszon köt ki. És bár a sziget lakói szerint már jó ideje háborús övezetté kellene nyilvánítani lakóhelyüket, mindez egy pillanatra sem lassítja a partjaikat csapkodó migráns-odüsszeiát.
Leszbosz napjainkban
