TimeTravel

Az első pillanattól kezdve mindenki csodálkozva nézett Marilyn Monroe és Arthur Miller különös kapcsolatára, senki nem értette, hogy az önfejű, magának való, visszahúzódó, a társagi életet megvető íróba miként szerethetett bele a hóbortosságáról híres nagyvilági színésznő. Bár kevesen jósoltak nagy jövőt a kapcsolatnak, ez a mindenki számára  meghökkentő párosítás mégis jó ideig működött, bár kétségtelen, hogy Hollywood legfurcsább, legrejtélyesebb házassága volt az övék. A legtöbben még ma is kapcsolatuk egyik legtitokzatosabb részletére, Marilyn várandósságára kíváncsiak.

Marilyn Monroe-ból olyan vonzerő áradt, amit lehetetlen szavakkal leírni, tetten érni, megmagyarázni. Ráadásul ki is tudta aknázni ezt az adottságát. Élt, és visszaélt vele, csúcsra járatta, működtette, de közben arra vágyott, amit éppen az előzőek miatt nemigen kapott meg: tiszteletre, szakmai megbecsülésre, bensőséges családi örömökre.

A férfiak mindenhol rajongtak érte, megkapni, birtokolni akarták, és tekintélyes részüknek sikerült is. Aztán megjelent  a színen egy különös figura, akibe a huszadik század szexszimbóluma fülig szerelmes lett. A csendes, magának való író ezzel a fura házassággal drámáinak fordulatait is jócskán felülmúlta. Arthur Miller, az amerikai drámairodalom óriása legalább olyan titokzatos és bonyolult figura, mint egykori felesége.

Boldognak ígérkező kapcsolatukat azonban súlyos tragédiák övezték.

Egymásnak szöges ellentétei voltak

Kapaszkodás

Amikor ők ketten találkoztak, Miller már Pulitzer-díjas, világhírű szerző volt, zárkózott, külsőre egyáltalán nem vonzó, hallgatag figura. Kivándorolt lengyel zsidó családba született New Yorkban, apja jómódú kereskedő volt, de a világválság idején tönkrement. Az addig kényelmesen élő fiúnak kenyeret kellett kihordania, hogy a család megéljen, egyetemi tandíjára is munkával kereste meg a pénzt. Bár első darabja csúnyán megbukott,

a másodikkal már sikert aratott.

A negyvenes években megírta talán legjobb drámáját, Az ügynök halálát, amely azóta is színészóriások jutalomjátéka. Miller először egyik évfolyamtársnőjét vette feleségül, két gyermeke kiskamasz volt, amikor elkezdődött románca a színésznővel.

Arthur Miller maga volt a két lábon járó intelligencia

Monroe ehhez képest egy idegileg labilis, később súlyos lelki beteggé váló nő törvénytelen gyermekeként született, apját nem ismerte, és - naplója tanúsága szerint - arról álmodozott, hogy ő valójában Clark Gable gyermeke. Anyjától, aki élete nagy részét pszichiátrián töltötte, sem stabilitást, sem szeretet nem kapott, az a rövid idő, amit olykor együtt töltöttek, csupán arra volt elég, hogy az anya elültesse lányában, a kis Norma Jeane Bakerben a filmvilág és a sztárok iránti múlhatatlan rajongást.

Amikor pedig anyja ideggyógyintézetbe került, megkezdődött a kislány valódi hányódása: nevelőszülők sokaságánál töltött rövidebb-hosszabb időt. Voltak olyan "apák", akik túlságosan is "törődtek vele", a csinos kislányt több alkalommal is szexuálisan zaklatták. Tizenegy évesen jegyezte fel először a naplójába, hogy

a nevelőapja megerőszakolta.

Tizenévesen, barna hajjal, amikor még úgy hívták: Norma

Tizenhat évesen férjhez ment egy szerelőhöz, majd amikor Jim bevonult a flottához, ő egy hadiüzemben kezdett dolgozni. Itt látta meg egy fotós, és felvételeket készített róla. Így lett modell, majd elkezdett filmezni. Hosszú ideig ostromolta Hollywood kapuját, míg bebocsátást nyert.

Nem kell szépíteni, a helyzet az, hogy a nőt, akit minden férfi szeretett volna megkapni, szinte mindenki meg is kapta, Monroe ugyanis minden gond nélkül adta oda magát bárkinek, és még csak nem is érdekből. Mivel kislány kora óta zaklatták a férfiak, ezért

nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szexualitásnak.

Miller előtt még egyszer férjhez ment, méghozzá egy másik amerikai bálványhoz, a Yankees baseballcsapat sztárjához, Joe DiMaggióhoz, ám ez a szerelmi házasság is zátonyra futott, alig tíz hónap elteltével váltak el.

Második férje, Joe DiMaggio a válás után is törődött vele, ő intézte Monroe temetését is

Ezt a veszteséget kiheverni ment Monroe New Yorkba, ahol Strasberg drámaiskolájában képezte magát, és eközben alakult ki lassan, szokatlanul lassan a kapcsolat Millerrel. Az önmagában folyamatosan bizonytalan nő megpróbálta új mederbe terelni karrierjét, tanult és olvasott, mindenáron igazi színésznővé akart válni, akinek nemcsak a testét, de a szakmai teljesítményét is csodálják. 

Elkísérte Millert a Pillantás a hídról premierjére, nyilvánvalóan beleszeretett a magas, vékony, szemüveges férfiba. A közeli ismerősök számára nem volt kétséges, hogy mindkét fél szerelmes, mégis

kevesen jósoltak nagy jövőt a kapcsolatnak.

A színésznő biztonságot, erőt, melegséget várt, nem tudta, hogy az ész, az intellektus nem egyenlő ezekkel. 

Romantikusan induló kapcsolatukat súlyos tragédiák tették tönkre

Miller egy tévényilatkozatban jelentette ki, hogy elveszi a sztárt, a színésznő is innen értesült a dologról. Polgári esküvőjüket, utána az egyházit is szűk körben tartották. Monroe felvette a zsidó vallást a férje kedvéért, majd kialakították közös otthonaikat: egy New York-i lakást és egy connecticuti házat. A színésznő ez idő tájt adott interjúi tele vannak kenyérsütési és vacsorakészítési tervekkel, mert

boldogtalan dívából boldog házitündérré, legfőképp pedig anyává szeretett volna válni.

Egyik sem sikerült neki. Bár - Miller szerint - az első két évük fantasztikus volt, kapcsolatuk később napról-napra ment tönkre.

Miller visszafogott, nyugodt ember volt, ez Marilyn számára - az életéből mindig is hiányzó - stabilitással volt egyenlő

Barátok és ellenségek

Házasságuk kezdeti krízisét Monroe gyakori hisztériás rohamai idézték elő. Miller képtelen volt feleségét a kudarctól való mély félelmétől, a kisebbségi érzéseitől és az elképesztő lámpalázától megszabadítani.

A nőt erős depresszió kínozta:

rendkívül magányosnak és meg nem értettnek érezte magát; erős bizonytalansága és dühkitörései egyre elviselhetetlenebbé váltak férje számára. Pszichoanalízisre kezdett járni, ám javulás nem volt tapasztalható, az orvosok csupán nyakló nélkül írták fel neki a nyugtatókat és az altatókat.

"A legszomorúbb lány, akit valaha is ismertem" - mondta Miller Marilynről

Úgy érezte, férje nem törődik eleget vele, az a kényszerképzet gyötörte, hogy Miller cserbenhagyta őt; sokkal több elismerést, szeretetet és együtt töltött időt akart kicsikarni a férfitól, így Miller elkísérte feleségét Londonba, ahol az asszony Laurence Olivier-vel  forgatott romantikus vígjátékot. Az író szorongó alkatának jót tett, hogy az övé a világ legkívánatosabb asszonya, másfelől intellektuális lénye idegenkedett a sztárok közelségétől.

Sokak szerint az angol színészóriás és a szőke sztár között viszony alakult ki, bár Olivier lesújtóan nyilatkozott Monroe-ról, illetve a közös munkáról:  “teljesen modortalan és udvariatlan lánynak” nevezte őt és azt mondta,

“sosem örültem ennyire egyetlen filmforgatás befejezésének sem, tíz évet öregedtem a forgatás alatt”.

A herceg és a táncosnő című filmben a legendás színészóriás, Laurence Olivier volt a partnere

Marilynnel ugyanis nemcsak a hétköznapok voltak idegőrlők, de a forgatás napjai is. Késéseivel bekerülhetett volna a Guinness-rekordok közé, ráadásul a sok ital és a gyógyszerek miatt elképesztően labilis volt. A szöveget vagy nem tanulta meg, vagy elfelejtette, ezzel az őrületbe kergette a stábot. Emellett

mániákusan rettegett attól, hogy a vásznon nem mutat majd tökéletesen:

egy ránc nem lehetett a ruháján, egy kócos tincs a hajában, vagy árnyék a bőrén.

Mániákusan rettegett attól, hogy a vásznon nem lesz tökéletes a haja, a ruhája, a bőre

Monroe jó darabig azt remélte, révbe ért Miller mellett. Meg azt, hogy végre teljesül az álma, és anya lesz. Férje fiát és lányát nagyon szerette, gyakran töltötték együtt az időt hétvégenként. Nagyon vágyott saját gyermekre, de hiába. Mikor először lett várandós, mindketten azt remélték, hogy a baba majd jó hatással lesz a házasságukra. Ám

Monroe elvetélt, 

ráadásul több százan várták a kórház előtt, és fényképezőgépek kattintgatása közepette tolták be a hordágyát az autóba. Az asszony mély depresszióba zuhant, és még több gyógyszert szedett. Házasságuk krízise tovább mélyült.

A kameráknak szóló mosoly mögött mély dráma rejtőzött

Hogy enyhítse felesége fájdalmát, Miller rávette Monroe-t, hogy fogadja el a neki felkínált szerepet a Van, aki forrón szereti című, azóta klasszikussá lett vígjátékban, de a forgatáson megint ronggyá gyűrte mindenki idegeit. Tony Curtis tajtékozva nyilatkozott róla, de még

a visszafogott Jack Lemmon is kijelentette, hogy a jövőben nem kíván Monroe-val dolgozni. 

Tony Curtis és Jack Lemmon is szétroncsolt idegekkel került ki a Van, aki forrón szereti munkálataiból

A helyzet olyan súlyossá vált, hogy Marilyn következő filmjére (Szeressünk!) a stúdió nem talált férfi partnert. Még a béketűrő Gregory Peck is kihátrált az utolsó pillanatban. Miller ötlete volt, hogy szerződessék az Amerikában turnézó Yves Montand-t, aki szépséges és tehetséges feleségével érkezett az USA-ba. A két házaspár barátágot kötött, bár Monroe szomorúan nyugtázta, hogy Simone Signoret Oscar-díjat vehetett ár, míg ő folyamatosan harcol a szakmai elismerésért. És nincs olyan történet, amely ne így végződött volna Monroe körül: elcsábította Montand-t, amivel a férfi házasságán kisebb, a sajátján nagyobb léket ütött.

Monroe ekkor lett ismét várandós,

ám méhen kívüli terhessége miatt - kényszerű abortálás útján - újból elveszítette a gyermekét, amitől a szokásosnál is mélyebb depresszióba zuhant, így többet ivott, és a korábbinál is több gyógyszert kezdett szedni. A két ember egyre távolabb került egymástól: Monroe nem érezte az áhított támaszt férje részéről, Miller pedig nehezen tolerálta az asszony újabb hűtlenségét Montand-nal.

Arthur Miller, Simone Signoret, Yves Montand és a csábító

Végjáték mellékszálakkal

A Miller-Monroe házaspár ezután vágott bele közös vállalkozásába, egy Miller által írt történet filmre vitelébe. A Kallódó emberek súlyosabb mondanivalójú volt, mint Monroe eddigi filmeji, és nagy örömére gyerekkori bálványa, Clark Gable lett a partnere. Mindkettőjüknek ez lett az utolsó munkája.

Mikor a forgatás során Gable értesült róla, hogy hamarosan apa lesz, a gyermekre vágyó színésznő teljesen összeomlott. Miller vigasztalta, de már nem sok reménnyel. Amikor a forgatást is félbe kellett szakítani, mert  Monroe-t gyógyszermérgezéssel elvonókúrára szállították, az író számára nyilvánvalóvá vált, hogy

halálosan boldogtalan, gyógyszerektől kóválygó felesége problémáin nem tud segíteni.

Bár a film végül elkészült, házasságuk romokban hevert. Hamarosan elváltak.

Miller abban a reményben írta Monroe számára a Kallódó emberek forgatókönyvét, hogy a halálosan boldogtalan Marilynt megakadályozza az önpusztításban

Ezen a forgatáson készült néhány legendás fotó Monroe-ról, ahogy önfeledten táncol egy fa alatt. A képeket az osztrák származású, gyönyörű és tehetséges, fiatal fotóslány, bizonyos Inge Morath készítette. Nem sokkal később ő lett Miller felesége, és az is maradt egészen haláláig. Inge Morath világhírű fotóművész lett, a róla elnevezett díjat ma is kiosztják kiemelkedően jó, harmincöt év alatti női fotósoknak.

Érdemes egy kis kitérővel az események elé vágni, mert Inge Morath révén egy új, érdekes részletet tudhatunk meg. Az író és Inge házasságából az esküvő után kilenc hónapra megszületett Rebecca, aki egyrészt készített egy nagyszerű dokumentumfilmet édesapjáról, másfelől megírta és megrendezte többek között a Pippa Lee négy élete című filmet, de amiről kevesen tudnak: ő lett a zseniális Daniel Day-Lewis felesége.

A színész jó viszonyban volt apósával, ő vette rá, hogy látogassa meg csecsemőkorában intézetbe adott fiát. Millernek és Morathnak ugyanis Rebecca után egy Down-szindrómás kisfiuk született, és hiába tiltakozott az asszony,

az író intézetbe adta a gyereket.

Nem látogatta, nem beszélt róla, életrajzi művében sem említette. Ám Inge és Rebecca tartották a kapcsolatot a fiúval, sőt a színész Daniel Day-Lewis is. Végül Miller a végrendeletében rendezete a dolgot, sajátos módon: mind a négy gyermekére egyenlő arányban hagyta a vagyonát.

Miller, ahogy elvált Monroe-tól, szinte azonnal feleségül vette Inge Morathot

Miller a színésznő halála után két évvel írta meg a Bűnbeesés után című, nyilvánvalóan kettőjük kapcsolatáról szóló darabját. Sokan felháborodtak, Maggie alakjának megformálását kegyeletsértésnek tartották, pedig az író önmagával sem bánt kesztyűs kézzel. Önzőnek, hidegnek írta le magát, amilyen valószínűleg volt is.

Monroe halálának körülményei ma is foglalkoztatják a közvéleményt.

Egyre többen vallják, hogy nem is öngyilkos lett, inkább a Kennedy klán végzett vele, mert viszonya volt az elnökkel, majd Robert Kennedyvel, és túl kényelmetlenné vált a hatalom számára. Érvek mindkét változat mellett bőségesen felsorakoztathatók, de a lényegen nem sokat változtatnak. 1962 augusztusában egy olyan harminchat éves világsztár halt meg magányosan és boldogtalanul, akit sokan imádtak, de csak kevesen tudtak szeretni.

Monroe egy évvel azután hunyt el, hogy elváltak Millerrel

Ahogy minden gyerek, úgy Hollywood sztárjai is roppant cukik voltak kicsiként, bár gyanítható, hogy Julia Roberts mára híressé vált, méregdrága mosolya az oviban még nem ért húszmillió dollárt. Tizennégy jól ismert sztár bájos gyerekkori fotója következik. Felismered, melyik hírességről készült a kép? 

Mi jut eszünke Hollywood aranykorának utolsó élő legendájáról? Szőke haj, átható, tüzes, vad tekintet, acélos izmok, no meg az a jellegzetes szexi vágás az álla közepén. És persze a Spartacus. A fiatal Kirk Douglas a rendezők álma volt, nemcsak karaktere, de szorgalma és stílusérzéke okán is. Sikerfilmek sorában szerepelt, és öregedni is jól tudott. Annak dacára, hogy többször is közel járt a halálhoz, Hollywood korelnöke tavaly decemberben a 102. születésnapját ünnepelte. Aztán tavasszal kempingezni ment, jelenleg pedig könyvet ír. Elképesztő fazon!

Sokakban megfogalmazódott a kérdés: vajon hogyan borotválja az állát Kirk Douglas? A színész a rá jellemző humorral reagált a kíváncsiskodásra: fogott egy ceruzát, a gödröcskébe helyezve két tenyerével megpörgette, majd elmondta, van neki egy ugyanilyen formájú, kicsi borotvája

Amikor az 1996-os Oscar-díj átadási ceremónián Steven Spielberg bejelentette, hogy az életmű-Oscart abban az évben Kirk Dogulasnak ítélete az Akadémia, a jelenlévők egy emberként ugrottak talpra, hogy állva fogadják a szakma nagy öregjét. Ez a fajta ováció rendre kijár az Életmű-díjasoknak, de azon az estén az elismerés a szakmai teljesítményen túl annak is szólt, hogy a színpadra érkező Douglas néhány hónapja agyvérzés miatt elvesztette a beszédképességét, onnan kapaszkodott vissza. Miután átvette a szobrot Spielbergtől, elmondta köszönőbeszédét a kollégáknak. Nem tartott hosszú szónoklatot, de azt azért kijelentette, hogy

legnagyobb büszkesége a négy fia, akik most a közönség soraiból tapsolnak neki.

A tavaly 102. születésnapját ünneplő Kirk Douglas minden értelemben szívós fajta. Neki a sikert soha nem adták ingyen, kőkeményen megharcolt érte. Életéből regényt lehetne írni, de kár a fáradtságért, mert ezt ő maga már megtette: jó pár éve hatalmas sikert aratott A rongyszedő fia című memoárja, amelyhez azóta újabb fejezet kívánkozik.

"Sosem egyszerűsítette le a karaktereit, nála nem voltak szimplán jó és rossz fickók. A hősiességet önmarcangolással árnyalta, a gonoszságba pedig együttérzést kevert" - mondta Kirk Douglasről Spielberg, mikor átadta neki az életművéért járó Oscar-díjat

Valahol Oroszországban

A rongyszedő nem szimbólum, hanem kőkemény valóság. A Danielovics család Oroszországból vándorolt ki Amerikába, és mivel az apa otthon lókupec volt, New York államban is vett egy lovat, hozzá egy ócska kordét, így járta a környéket, rongyot, használt holmit vásárolva fel. Vagyis ócskás volt. Ez még az ottani szegény városrészben is a társadalmi ranglétra legalsó fokának számított. Ha hozzátesszük, hogy a kis Kirknek - akit akkoriban még Issurnak hívtak - hát lánytestvére volt, elképzelhetjük, milyen

szegénységben élt a család.

Fimjeiben hiába tett akár visszatetsző dolgokat, sohasem lehetett őt teljes szívből utálni 

A kisfiúnak is rész kellett vállania a pénzkeresetből, már tízévesen tízórait árult a közeli malom dolgozóinak, újságot hordott ki, később kertészként, pincérként dolgozott, bármit elvállalt, ami adódott, és amivel valamennyit könnyíthetett a család helyzetén.

Ezekben az években gyökeresedett meg benne az ambíció: innen ki kell kerülni! Az apja nem osztotta a reményeit, és nem táplálta a vágyait, gyakorlatilag mindennel elégedetlen volt, amit a fia tett, ám ez

csak növelte a gyerek eltökéltségét.

Szexepiljének jellegzetes része az állán található mély vágat

Már óvodáskorában eldöntötte, hogy színész lesz, jól is tanult, iskolai teljesítményével sok elismerést kapott. Főiskolai ösztöndíjat szerzett, de közben is mindvégig dolgoznia kellett. Kiváló birkózónak számított, ezt a tudását nyáron cirkuszokban kamatoztatta, természetesen pénzkereset céljából.

Hihetetlen elszántsággal haladt az útján.

A New York-i drámaiskolában nemcsak tanárai tartották tehetségesnek, de szépséges évfolyamtársa, Lauren Bacall is. A színésznő - később Humphrey Bogart felesége lett - emlékirataiban leírja, hogy ő bizony a barátságnál többet akart, de az a fura fiú, akinek erős egyénisége lenyűgözte, nem kérte a lány szerelmét.

Az Egy trombitás fiatalember című filmben Lauren Bacall-lal

Közben olyan szegény volt, hogy télikabátra sem telt neki, Bacall ajándékozta meg nagybátyja felöltőjével, amitől a fiatal színészjelölt szinte könnyekig meghatódott. Az átható tekintetű srác addigra már felvette a Douglas nevet, mégpedig gyerekkori bálványa, Douglas Fairbanks miatt.

A második világháborúban besorozták a tengerészethez, majd egy sérülés után leszerelték. Eztuán nősült meg, egyik drámaiskolai osztálytársát, Diane Dillt vette el, tőle született két fia, Michael és Joel. A házasság hat évig tartott, és

Hollywoodban ritkaságként a válás után barátságban folytatódott a kapcsolat.

Fiával, az ifjú Michael Douglasszel (balra) 

Oscarra várva

Douglas először reklámokban, rádiós sorozatokban kapott szerepet, mindent elvállalt, mert úgy tartotta, tanulhat belőle. Később gyakran említette, hogy a sok rádiós munkának köszönheti, hogy megtanult bánni a hangjával. A következő lépést a színpadi szerepek jelentették, és a fiatal színész úgy gondolta, máris teljesült az álma. Mindig arra vágyott hogy egy nap az egész családja, kishitű apja is ott üljön a nézőtéren, és figyelje őt, ahogy a színpadon játszik.

Életének ezen a pontján újra feltűnt Lauren Bacall, aki nyilvánvalóan nem sértődött halálra, amiért a drámaiskolai osztálytársnők között nem belőle lett Mrs. Douglas. Bacall akkor már filmezett, és addig győzködött egy a következő filmjéhez főszereplőt kereső rendezőt, míg az el nem ment a színházba, és meg nem nézte a fiút. Így kapta Kirk Douglas az

első főszerepét, a Martha Ivers különös szerelme című filmben

Ez volt az első és egyben az utolsó film, amelyben gyenge karaktert alakított, egy fiatal férfit, aki felett egy idősebb nő zsarnokoskodik. Ám még a tőle távol álló szerepben is olyan átütő volt jelenléte a vásznon, és olyan meggyőző az alakítása, hogy a rendezők és producerek vastagon aláhúzva írták be a nevét a noteszeikbe.

Barbara Stanwyck és Kirk Douglas a Martha Ivers furcsa szerelme című filmben

Akármilyen alulról érkezett a film fővárosába, egy pillanatra sem szédült meg. Okosan, szisztematikusan építette karrierjét, első pillanattól kezdve hosszú távra tervezett.
A bajnok című film főszerepéért

visszautasított egy háromszoros gázsival kecsegtető másik ajánlatot,

mert tudta: A bajnok bokszolója jó szerep, megmutathatja benne, mit tud, ezáltal újabb jó lehetőségekhez jut.

Kirk Douglas A bajnok című filmben

Első Oscar-jelölését is egy életrajzi filmért kapta, A trombitás fiatalemberért. Ebben a sorsát önzetlenül egyengető Lauren Bacall volt a partnere. Ám a Filmakadémia nem neki ítélte a díjat, sőt a további két jelölésekor sem az ő nevét rejtette a boríték. Bevallottan

kudarcnak élte meg e döntéseket,

különösen akkor, amikor A nap szerelmeséért sem kapta meg a szobrocskát. Gyakorlatilag mindenki biztosra vette, hogy Van Gogh megformálásáért neki járna az elismerés, ám helyette Yul Brynnert szólították a színpadra.

„Annyira elmerültem a festő gyötrelmes életében, hogy nehéz volt onnan visszatérni. A sminkben teljesen úgy néztem ki, mint ő, és annyi idősen halt meg, mint amennyi én voltam, amikor a bőrébe bújtam. Néha a fülemhez nyúltam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még mindig ott van” - írja önéletrajzi könyvében Douglas, aki újból nem akart ilyen fokú őrületet átélni, így többé már nem játszott el művészt

Spartacus!

A rongyszedő fiát az élet igazságtalanságai nem törték meg, haladt tovább a maga útján. Korán felismerte, milyen kiszolgáltatottak a színészek, ezért saját filmvállalatot alapított, a Bryna Productionst, amelyet édesanyjáról nevezett el. Az anyagiaknál fontosabb volt, hogy ha saját maga dönthet, jobb szerepekhez juthat, és a legjobb rendezőkkel dolgozhat.

Intelligens ember lévén el tudta dönteni, mi való neki, sorra alakította az erős, szenvedélyes, férfias karaktereket. Egyik legjobb barátjával, Burt Lancesterrel együtt játszottak a western klasszikusban, az Újra szól a hatlövetűben; párosuk olyan sikeresnek bizonyult, hogy összesen hét filmben tűntek fel együtt.

De ő volt Nemo kapitány is, majd jött a Sprtacus, mely nem csak saját karrierjében lett jelentőségteljes: a film amellett, hogy igazi szintlépést jelentett az addig csak kisebb filmeken dolgozó Stanley Kubrik rendező számára, véget vetett egy szégyenteljes hollywoodi korszaknak is.

A leghíresebb szerep: Spartacus

Douglas a Spartacus első, kezdeti forgatókönyvét "szinte vállalhatatlanul pocséknak" tartotta, de tudta: "van benne egy jó sztori... valahol". Felkereste hát Hollywood legjobb forgatókönyvíróját, Dalton Trumbót, akiről köztudott volt, hogy bármilyen történetből képes zseniális sztorit írni. Csakhogy Trumbo másról is híres volt: neve elsőként szerepelt a hírhedt feketelistán, egyike volt azoknak, akiket a stúdiók nem foglalkoztathattak, így legálisan nem dolgozhatott. Még Douglasnek sem.

Mi volt Trumbo bűne, ami miatt Hollywood egyik legmegbecsültebb, legjobban fizetett, a negyvenes évek egyik legünnepeltebb hollywoodi forgatókönyvírójából a "hírhedt" hollywoodi tízek egyik tagjaként tiltólistás szerzővé és valóságos üldözötté vált? 

Akkoriban sok amerikai művész szimpatizált a munkásmozgalmi ideológiákkal, és nem egy valóban veszélyes elem akadt közöttük, ám a filmesek között a legtöbb vádlott legnagyobb bűne az volt, hogy elhitt egy ostoba dajkamesét, és belépett egy olyan pártba, amelynek ideológiája a világ keleti tömbjében milliókat nyomorított és gyilkolt meg. Dalton Trumbo egy teljesen jelentéktelen, törpepárti méretű baloldali párt holdudvarához tartozott Amerikában, ő - megbélyegzett társaival együtt - a kommunizmusban elsődlegesen az

egyenlőséget és az antifasiszta eszméket látta, és leginkább háborúellenes volt. 

Dalton Trumbo 1947 és 1960 között volt feketelistán Hollywoodban

Akkoriban számos írót, rendezőt és színészt lehetetlenítettek el a McCarthy szenátorral együttműködő stúdiófőnökök. Vélt vagy valós kommunista kötődésük miatt a listára felkerült filmes szakemberek több mint tíz éven át nem dolgozhattak Hollywoodban, nem kaptak, nem kaphattak filmgyári megrendeléseket. A feketelista Trumbón kívül - akit tizenegy hónapra be is börtönöztek, miután nem volt hajlandó neveket kiadni - olyan művészeket utasított ki az amerikai filmiparból, mint

Charlie Chaplin, Leonard Bernstein vagy Orson Welles.

Douglas mit sem törődött azzal, hogy tilosban jár - akkoriban már az is veszélyesnek számított, hogy a forgatókönyvírót felkereste otthonában, hisz a Mozgókép Szövetség mindenkit tönkretett, akiről kitudódott, hogy kapcsolatban áll feketelistás szerzőkkel. Douglas azonban jó filmet akart, méghozzá a legjobb szerzővel. Trumbónak pedig munka kellett.

Trumbo, miután feketelistára került, jobbnál-jobb forgatókönyvek tucatjait írta. Csakhogy mindet szellemíróként, álnéven, nevetségesen kevés pénzért. Alkotásaival két alkalommal nyert Oscar-díjat, a gálát ugyanakkor mindkétszer a tévéből nézte végig, mivel a Római vakáció Ian McLellan Hunter nevén futott, míg a Bajnok (The Brave One) egyenesen a film producerének unokaöccse, a teljesen ismeretlen és szakmán kívüli Robert Rich neve alatt jelent meg. 

A film rendezője, Stanley Kubrik a Spartacus forgatásán

A Spartacus esetében sem tüntethették volna fel Dalton Trumbo nevét a film alkotói között, ám Kirk Douglas - aki a film producere is volt -, nem volt hajlandó beállni az írókat álnéven alkalmazók sorába. Nem hallgatott tovább. Lépett. A feketlistát megtorpedózva hivatalos sajtóközleményben hozta nyilvánosságra: a Spartacus forgatókönyvét Dalton Trumbo írta, és ragaszkodik hozzá, hogy a forgatókönyvíró saját nevén szerepeljen a stáblistán.

Bojkottal fenyegették, az amerikaik kijelentették, sosem fognak jegyet venni a Spartacusra, ha ki nem rúgja a forgatókönyvírót, ám ő ragaszkodott döntéséhez. Kijelentette: ha Trumbónak mennie kell, ő is megy.

"Ha kiszállok, újravehetitek az összes jelenetemet. Akár tetszik, akár nem, Spartacus én vagyok!"

A feketelistának befellegzett, amikor a két neves művész, Kirk Douglas és Otto Preminger nyíltan megbízott, és filmjében feltüntetett egy "nemkívánatos" szerzőt

Hamarosan hasonlóképpen állt ki Trumboért Otto Preminger rendező is, aki a New York Timesban jelentette be nyilvánosan, hogy új filmje, az Exodus forgatókönyvének megírásával Dalton Trumbót bízta meg, és a szerző eredeti nevén fog szerepelni a stáblistán.

A Spartacus premierjét 1960 október 6-án tartották. Ebben a tizenkét millió dolláros költségvetésű filmben Douglas jó barátja, Tony Curtis is játszott, a vásznon pedig 1947 óta először jelent meg forgatókönyvíróként Dalton Trumbo neve. A trák rabszolgavezér életét feldolgozó film Hollywood egyik legsikeresebb történelmi szuperprodukciója, és

a világon ma is elsőként ez a szerep jut eszébe mindenkinek, ha a Kirk Douglas nevet hallja.

Spartacus, azaz Kirk Douglas, Tony Curtis és Jeann Simmons 

A csúcson nem hagyta abba, sikerfilmek sorában szerepelt még, ő ugyanis még öregedni is okosan tudott. (Ennek titkát átadhatta volna a fiának, Michaelnek.) Westernek, krimik, háborús és akciófilmek, és minden a legjobb minőségben. Gyakran alakított manipulatív, erős és kegyetlen karaktereket, akiket érzelemgazdagon, realista módon jelenített meg. Érdekesség, hogy szerepelt a 

Száll a kakukk fészkére színpadi változatában is,

de ezt akkoriban senki nem akarta megfilmesíteni - végül fia, Michael Douglas produceri munkájának köszönhetően készült el a filmváltozat, Jack Nicholson főszereplésével.

Fiával, Michael Douglasszal 1985-ben az Oscar-díjkiosztón

És a nők?

Kirk Douglas habzsolta az életet fiatalon, önéletrajzi könyvében bevallotta, hogy többek között Rita Hayworth-tel és Marlene Dietrichhel is viszonyt folytatott, illetve huszonkilenc egymást követő éjszakán különböző nőkkel feküdt le, majd mikor a harmincadik éjszakán felsült az ágyban, azzal az aggodalmával fordult az orvosához, hogy impotens lett.

Nem sokkal válása után Párizsban ismerte meg Anne Buydenst. Douglasra mély benyomást gyakorolt, hogy Anne először nemet mondott neki, amikor randevúra hívta a lányt.

„Az a tény, hogy nem nyűgöztem le őt, engem teljesen lenyűgözött, és mindent elkövettem, hogy meghódítsam”

- mesélte később a színész. A hódítás sikerült, 1954-ben feleségül vette Anne-t, akivel azóta is együtt vannak, és az életmű Oscar-díjat is neki ajánlotta szerelme jeléül. Két fiuk született, ám Eric felnőttként meghalt kábítószer-túladagolásban.

Második felesége, Anne és fiaik, Eric és Peter társaságában a hatvanas évek elején

A sármos filmsztár persze továbbra is falta a nőket, és mint kiderült, Anne tudott is hűtlenkedéseiről, de elfogadta őket. „Kirk sosem próbálta eltitkolni előlem a félrelépéseit. Európaiként megértettem, hogy egy házasságban nem reális, ha teljes hűséget várunk el a másiktól” - olvasható az idén áprilisban 100. szüetésnapját ünneplő Anne Douglas önéletrajzi kötetében. 

Kis híján végzetessé váló agyvérzését megelőzően egyszer életveszélybe is került, 1991-ben ugyanis helikopter-balesetet szenvedett, de szerencsésen túlélte. Ez az eset újította meg a hitét. Vallásos zsidó családba született, gyerekkorában az ismerős családok, látván, milyen okos és szorgalmas, támogatni akarták a taníttatását. Rabbinak szánták, amitől ő halálra rémült. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy megértse, a vallás nem egyenlő a nagy kalappal, pajesszal, ingerszegény életmóddal.

Hollywoodban Kirk Douglast nemcsak színészként ismerik, de bőkező adakozóként is: feleségével, Anne-nel sokszor adakoznak játszóterek, gyermekkórházak, hajléktalanokat ellátó intézmények javára, ami nem csoda, hisz saját bevallása szerint édesanyja arra tanította, hogy mindig adjon a nála szegényebbeknek. Kevésbé ismert tény, hogy Douglas

1963 óta jószolgálati nagykövet, emberbaráti munkájáért megkapta a Szabadság Érdemrendet.

Fiával nem mindig volt felhőtlen a kapcsolata

"Ez a hihetetlen férfi..."

Sem az agyvérzés, sem a helikopter-baleset nem tartotta vissza a további munkától: ezidáig 10 könyvet, köztük verseskötetet és regényt is írt, de 2015-ben, a Spartacus  forgatásáról jelent meg kötete, 100 éves koráig blogot vezetett, így őt tartják a legidősebb blogger hírességnek. 
Karrierje során összesen 91 filmben szerepelt, utoljára egy 2008-as tévéfilmben, az Empire State Building Murders-ben. Itthon a 2003-as Túl nagy családban láthattuk legutóbb, melyben

fiával, Michaellel és unokájával, Cameronnal játszott együtt,

de feltűnik a filmben első felesége, Diane Dill is. 

A hollywoodi filmtörténelem során első ízben fordult elő, hogy egy család három generációja tűnik fel a vásznon: Kirk Douglas fiával, Michaellel és unokájával, Cameronnal játszott egytt a Túl nagy család című filmben

Jelentős életműve mellett kiemelkedően magas életkorral, és korát meghazudtoló aktivitással büszkékedhet. Tavaly decemberben ünnepelte a 102. születénapját, amikor is nem győzte hangsúlyozni, mennyire hálás a sorsnak a csodálatos életért, és az is elmondta, születésnapi kívánságként egy biztonságosabb világot szeretne a jövő nemzedékei számára. “Rengeteg a gyűlölködés manapság, azt kívánom, hogy az emberek bánjanak egymással szeretettel és tisztelettel.”

Áprilisban pedig - ahogy megérkezett a jó idő -, kempingezett egyet: unokája az egyik közösségi oldalon egy képet osztott meg nagyapjáról, melyen egy jókora sátorban láthattuk pihenni a 102 éves Kirk Douglast. 

“Ez a hihetetlen férfi, az én Nagypapim megannyi szempontból inspirál engem. 102 évesen kempingezik!”

- írta a képhez 40 éves unokája, Cameron.

Kemping 102 évesen a hátsó kertben 

És mit csinál mostanában a Spartacus sztárja? Jelenlegi mindennapjairól mesélve Douglas a dpa hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy

napközben asszisztensével dolgozik legújabb könyvén.

Kirk Douglas, aki fiatalon habzsolta az életet, ma már leginkább családja körében érzi jól magát. Az egykori viszályok mára elcsendesültek, béke, szeretet, unokákák és dédunokák veszik körül Hollywood aranykorának utolsó élő színészlegendáját, aki mindennél jobban élvezi a nyugalmas hétköznapokat.

“Nincs bakancslistám, csodálatos az életem és fantasztikus a családom. Hálás vagyok mindenért, ami megadatott nekem.”

"Hálás vagyok mindenért, ami megadatott nekem”

Bár Grace Kellyre mindenki úgy tekint, mint hűvös, elegáns szőkeségre, magánélete sokkal viharosabb volt, mint azt megjelenése alapján sokan gondolják róla. A visszafogott, jeges, szinte szűzies külső mögött mélyen elfojtott tűz égett, és bár túlzás lehet Gábor Zsazsa azon mondata, miszerint Grace-nek több szeretője volt egy hónap alatt, mint neki egész életében, kétségtelen, hogy nem vetette meg az érzéki örömöket. Mígnem eljött érte a hereg, így hamarosan Hollywood ünnepelt hercegnőjéből Európa legősibb udvarának hercegnéje lett. Élete valóra vált tündérmesének tűnhet. Nem az volt. Boldogtalan életének egy titokzatos tragédia vetett véget.

"Hogy tündérmese lenne az életem, maga is tündérmese" - Grace Kelly

Egy philadelphiai kislány szobájában gyűlnek, csak gyűlnek a képek és a cikkek az angol királyi hercegnőkről. A kis Grace mindent elolvas és megszerez, ami Erzsébetről és Margitról szól, vágyakozva gondol a Buckingham-palota legifjabb lakóira, és nem is sejti, hogy eljön majd az idő, amikor úgy beszélgethet az immár királynővé emelt Erzsébettel, hogy az ő fejét is egy korona ékesíti.

Grace Patrícia 1929 novemberében születik, nővére és bátyja után harmadikként. Az eleven Kelly gyerekek közül ő a legérzékenyebb, legbetegesebb. A visszahúzódó és félénk kislány szeret egyedül játszani, rövidlátása is fokozza bizonytalanságát. A katolikus család nemes egyszerűséggel csak kis vakaréknak hívja a csendes és gátlásos lányt, majd egy zárdában nevelteti a rút kiskacsát.

Grace szereti a filmeket, legszebb emlékeként őrzi a pillanatot,

amikor egy fogadáson őt, a hétéves kislányt homlokon csókolja a múzsa, aki a kor ünnepelt sztárja, Douglas Fairbanks bőrébe bújik.

"Ha engem kérdeznek, Grace már azelőtt is hercegnő volt, hogy hozzáment volna Rainier herceghez.” - Celeste Holm

Úrilány szobát talál

Az összetartó, biztonságos, de szigorú családban cseperedő kislány bőségben él, gondos nevelésben részesül, és jól tudja, hogy mindezt őseinek köszönheti. A Kelly család gyökerei Írországba nyúlna vissza, a kis Grace dédapja még a szeles ír vidéken, alacsony kőházban élt, földet művelt, állatokat tartott, és nevelte sok gyermekét. Egyikük, John úgy döntött, hogy a sok éhezés elől hajóra száll, és szerencsét próbál Amerikában. 1867-ben egyetlen batyuval érkezett meg az újvilágba, ott  megnősült, biztosítási üzletbe kezdett, és vasszorgalommal lépegetett egyre feljebb.

Tíz gyermeke közül a szintén John névre keresztelt fia örökölte apja ambícióit, családi kölcsönből indította el saját üzletét, és lett Philadelphia egyik legjobb módú polgára. Feleségül vette a helyi iskola szépséges tanárnőjét, aki négy gyermeket szült neki. Bár szerették a gyerekeit, nem mutatták ki.

Szeretetüket a szigorukon keresztül érzékeltették.

„Grace-nek kiváló kamera-arca volt: a bőre, akár az alabástrom; arca kerek, a pofacsontja széles; ajka telt, a szeme mind a Wedgewood-porcelán; hullámos haja szőke; s egész lényéből valósággal sugárzott az életerő. Irigylésre méltó karcsú teste és hosszú, formás lába volt. Az 1950-es évek klasszikus szépsége, maga a tökély.” - J. R. Taraborrelli

Grace Kelly életében hatalmas jelentősége van ennek a megtartó, támogató, de rendkívül szigorú családnak. Bár a fiatal színésznőre mindenki úgy gondol, mint hűvös, elegáns szőkeségre, életrajzából kiderül, hogy

szinte mindegyik partnerébe beleszeretett, és ezek a szerelmek nem maradtak plátóiak.

Több esetben még a házasság is szóba került, ilyenkora szülők léptek közbe, ők akadályozták meg, hogy lányuk az elkapkodott házasságokkal rendelkező hollywoodi sztárok sorát gyarapítsa.

"Más, mint a többiek. Olyan üde, friss és tiszta."- Gary Cooper

A Kelly szülők aggódnak ugyan, de elfogadják lányuk pályaválasztását, így a szőkeség beiratkozik a New York-i drámaiskolába, oda, ahol többek között Spencer Tracy, Robert Redford és Anne Bancroft is elsajátította a színészmesterséget.

A család pedig keres neki, no nem egy albérletet, hanem lakrészt egy “egyedülálló nők számára fenntartott szállodában”. Ebben az elegáns, zárt intézményben külön kávéző, könyvtár, uszoda, sőt "több üzlet is várja a hölgyeket, megkímélve őket attól, hogy alámerüljenek a világváros veszélyes forgatagában". Ebből a biztonságos menedékből a fiatal Grace Kelly nem csupán az órái idejére merészkedik ki, hiszen a család anyagi támogatása híján önfenntartónak kell lennie, így

modellkedést, reklámszerepeket vállal.

Egyik tanára egy bizonyos Don Richardson. Ő az első szerelem, az első igazi kapcsolat, és az első alkalom arra, hogy a szülők visszatartsák lányukat a válófélben lévő, jóval idősebb férfitól.

Grace Kelly arca 1947-től számos reklámfotón feltűnt: hirdettek vele többek között cigarettát, szappant, ruhát, de még írógépet is

Hitchcock múzsája

A tündöklően szép színésznő első premierjén, 1949. szeptembe 1-jén az egész Kelly család megjelenik a Broadwayn. Mindenki elégedett, ráadásul Grace-t közben felfedezi a televízió is. Több kisebb szerepet kap, így saját fizetéséből már egy kis manhattani lakás bérlésére is telik. Onnan indul élete első főszerepének, a Délidőnek a forgatására, Los Angelesbe. Remegő szívvel, tegyük hozzá, mert tart a hollywoodi viszonyoktól. Szerencséje, hogy első férfi partnere a legendás, de félénk, nála jóval idősebb, kissé már öregedő 

Gary Cooper, akiért így is rajongani kezd.  

Grace mindig is szerette az idősebb férfiakat, úgy érezte, apja szeretetét kis vakarékként soha nem volt képes teljes mértékben kivívni, így idősebb színészkollégáiért egyenesen rajongott. A nős Cooper számára azonban kínossá válik a liezon, amikor a sajtó is megneszeli a dolgot. Mivel a Kelly-család villámgyorsan reagál, nem lesz botrány a dologból.

„Más, mint a többiek. Olyan üde, friss és tiszta. És ez ritkaság. Különösen a mi mesevilágunkban, ahol minden olyan mesterkélt. Úgy nézett ki, mintha jéghideg lenne. De ahogy lekerült róla a bugyi, máris robbant” - mondta róla Gary Cooper.

A film nehezen érik be, de lassan sikerré forrja ki magát. És meghozza a sikert Grace számára is.

Habár jeleneteinek nagy részét a Délidő első változatából végül kivágták, arca ismertté vált, és presztízsének is jót tett, hogy a legendás Gary Cooperrel játszhatott 

Kelly ezek után szerződést kap a Metro-Goldwyn-Mayertől, majd hamarosan útra kel Tanzániába, hogy egy másik jóval idősebb sztárral, Clark Gable-lel és Ava Gardnerrel sajátos szerelmi háromszöget alkosson a Mogambo című filmben. Gardner a forgatás alatt elvetél, és a támogatás, amit Grace Kellytől kap, életre szóló barátokká teszi őket.

Ám az Elfújta a szélből ismert Gable és Kelly között egészen más természetű kapcsolatról beszélnek: köztük a kamerák mögött is folytatódik a viszony, melyet Kelly így kommentál: 

„Mi mást tehet az ember lánya, ha egyedül van egy sátorban Afrika közepén Clark Gable-lel?”

Gable és Kelly között a kamerák mögött is folytatódott a viszony a Mogambo forgatása alatt

Alfred Hitchcock ekkor figyel fel a lányra, és felajánlja neki a Gyilkosság telefonhívásra női főszerepét. Grace saját bevallása szerint filmes karrierje során Hitchcocktól tanul a legtöbbet:

„Gazdagabb lettem általa. Mint színész, rengeteget tanultam a filmkészítésről. Önbizalmat adott nekem. Minden jó tanár és jó rendező azt szeretné, hogy a színész az egész történetet, és ne csak a saját szerepét lássa maga előtt. De Hitchcock volt az első, aki megmutatta nekem, hogy miért, és aztán megtanított arra, hogy hogyan.” 

A Gyilkosság telefonhívásra forgatása közben Ray Millannddal folytatott viszonyából hatalmas botrány lett

A szereppel Grace szakmai sikert ér el, és a Hitchcock házaspár barátságát is. Valamint partnere, Ray Milland szerelmét. Csakhogy a férfi jóval idősebb, ráadásul szintén nős, ez a tény pedig hatalmas botrányt kavar Hollywoodban. Az akkoriban napvilágot látott Louella Parsons-féle hollywoodi újságcikk nem tesz jót az imázsának:

erkölcstelen férjvadásznak állítják be. 

Grace Kellynek viszont esze ágában sincs titkolózni, így megint a családra hárul a feladat, hogy a lány eszére hatva meggyőzzék a kapcsolat lehetetlenségéről.

Frank Sinatrához fűződő viszonyának is családja vetett véget

A következő évben Grace Kelly két szerepajánlatot kap. Köszönettel visszautasítja Elia Kazant, pedig Marlon Brando partnere lehetne A rakparton című filmben Inkább újra Hitchcockkal forgat. És James Stewarttal. A hátsó ablak bizarr, igazi hitchcocki alkotás, a rendező úgy keveri a kártyát és a kamerát, hogy

kifejezetten erotikus hősnőnek láttassa a színésznőjét.

A film Kelly legemlékezetesebb alakításának bizonyul. A csúcson van, korának egyik legnépszerűbb színésznőjeként visszavonhatatlanul szupersztár lesz, olyan pályatársak mellett, mint Audrey Hepburn, Marilyn Monroe, Ava Gardner, Judy Garland, Liz Taylor. 

Audrey Hepburn és Grace Kelly az 1956-os Oscar-gálán; utóbbinak színésznőként ez volt az utolsó közszereplése

Szépségén túl kedvessége és szakértelme miatt szinte mindenki odavan érte, munkabírása, segítőkészsége és pontossága nyomán pedig mindenki szeret vele dolgozni. James Stewart közös munkájuk kapcsán így nyilatkozik róla: 

„Ez a lány mindenkire mély benyomást tett Hollywoodban, ezért jutott olyan rövid idő alatt a csúcsra. Tökéletesen értette a filmkészítés minden csínját-bínját. Mindig kedves volt mindenkihez, együttműködő. Ezen a téren szinte egyedülálló volt Hollywoodban. Az önzésnek nyoma sem volt benne. Azért jött, hogy elvégezze a dolgát. Bízott a rendezőjében és bízott a saját tehetségében. De nem erőltette ezt a tehetséget sem a rendezőre, sem a kollégáira. Azt hiszem, hogy egyetlen jelzővel az ideális színésznőnek mondhatnám Grace-t.”

James Stewarttal A hátsó ablakban

A film szép sikert hoz, Grace hirtelen kapóssá válik, ő mégis olyan szerep után ácsingózik, amit nem neki szánnak. Ám végül mégis ő játszhatja el a Vidéki lányt Bing Crosby és új szerelme, William Holden mellett. Mivel korábban Bing Crosby-val is volt viszonya,

a film forgatása izgalmas szerelmi háromszöget rejt magában.

Aztán ismét Hitchcockkal forgat, és a Fogjunk tolvajt forgatási helyszínei között szerepel Monaco is. Ahol a dúsgazdag Oleg Cassini ostromolja a lányt, és innentől jön az ismerős forgatókönyv: a család nem pártolja a dolgot, ahogy azt sem nézi jó szemmel, hogy a lány beleszeret filmbeli partnerébe, Cary Grantbe.

A Fogjunk tolvajt forgatásán Cary Grantbe, legújabb filmbeli partnerébe szeret bele

1954-ben Grace Kelly sok szerepet utasít vissza, pihenésre vágyik. Oscar-díjra jelölik a Vidéki lányért, ő az esélytelenek nyugalmával készül a ceremóniára. A jelöltek között ebben az évben ott van az angyali Audrey Hepburn a Sabrinával, ám mindenki biztosra veszi, hogy a szobrot Judy Garland kapja a Csillag születikért; az éppen kórházban fekvő színésznő szobáját be is kamerázzák. Ehhez képest

a boríték a fiatal és gyönyörű szép Grace Kelly nevét rejti.

„Úgy gondolom, hogy Grace Kelly a méltóság és a bennünk rejlő jóság szimbóluma lett. Igen, azt hiszem, hogy benne megvan a becsületesség és a méltóság, és a világ vissza akarja kapni a becsületességet és a méltóságot. Olyan asszonyok, mint Grace Kelly és Audrey Hepburn segítenek nekünk hinni abban, hogy a méltóság az ember veleszületett tulajdonsága, és a mai világban kétségbeesett szükségünk van arra, hogy ebben higgyünk.” - mondta 1954-ben William Holden, aki Audrey Hepburnnel a Sabrinában, míg Grace Kellyvel a Vidéki lány című filmben dolgozott együtt abban az évben.

1955. február 12-én megkapja az Oscar-díjat

Grace Kelly stílusa ekkora már alapvetően meghatározza a női divatot nemcsak Amerikában, de a tengerentúlon is. Ebben az időben már a párizsi divatdiktátorok is Kelly stílusát másolják, kiemelve egyszerű, ám nőies méltóságát. Kedvelt kézitáskája nyomán pedig megszületik a ma is gyártott, és máig trendi Kelly bag.

Hercegi háztűznéző 

1955. Cannes-i filmfesztivál. A Paris Match riportja kedvéért Grace Kelly találkozik Monaco uralkodójával, a fiatal Rainier herceggel. A palotában azonban az a hír várja őket, hogy a herceg egy órát késni fog. A Paris Match fotósai csak nagy küzdelem árán tudják megakadályozni, hogy Grace ne forduljon azonnal sarkon. Ranier végül két órás késéssel érkezik, a dühös Grace épp ekkor készül távozni, ám 

a herceg egy szempillantás alatt elvarázsolja a szerelmes természetű filmsztárt.

Grace Kelly első találkozása Rainier herceggel

Körbejárják a kastélyt és a kertet, de elmélyült beszélgetésre fotózás közben nemigen nyílik mód. A fiatal uralkodót Grace így is elbűvölőnek tartja, de gondolatait - állítólag - ennél a mesterséges randevúnál jobban fogalalkoztatja az új szerep. Molnár Ferenc Hattyújának filmes adaptációjában alakít egy olyan lányt, aki éppen egy herceghez készül feleségül menni.

Monaco ura ezzel szemben egyre többet gondol a találkozásra, és mert a monarchiának és hercegségnek úgy kell valami kellemes szenzáció, mint egy falat kenyér, úgy dönt, megnézi Kelly kisasszonyt családi körben. Grace szülei hamarosan azon törhetik a fejüket, hová ültessék őfelségét a karácsonyi asztalnál. Az uralkodót az útra elkíséri bizalmasa, Tucker atya, aki a mélyen katolikus Kelly családot és a lányukat kedvezően értékeli.

A szilveszteri lánykérés bombaként robban. 

Az utolsó film, amelynek promotálásához erősen kihasználják a közelgő frigyet, az Előkelő társaság. Grace Kelly itt már nem szeret bele senkibe, vagy ha mégis, hát ügyesen titkolja.

Hollywood hercegnőjéből Európa legősibb udvarának hercegnéje lett

1956 áprilisában a Constitution nevű óceánjárón hajózik ki Amerikából, vele van a családja, a barátai és a drága pénzen, kiváló ízléssel összevásárolt stafírung. Monaco már lázban ég, ahogy a világ más része is.

Az esküvő hatalmas médiaesemény.

A hercegi pár később nagyon megbánja, hogy engedélyt adtak az esküvői szertartás élő közvetítésére, mert a kamerák és a mikrofonok kis híján tönkreteszik a ceremóniát. Az újdonsült hercegné ruháját a Metro-Goldwyn-Mayer jelmeztervezője, Helen Rose alkotta meg, harmincméteres uszállyal. 

Az évszázad esküvője volt, amikor a világ legkisebb államában a hollywoodi arisztokrácia egyesült a monacóival

Bölcsőktől a sírig

A hercegi jachton eltöltött mézeshetek után az új asszony elfoglalja két négyzetméteres birodalmát, amelyet egy óra alatt gyalog be tudna járni. És a tündérmese itt ér véget, mert "amikor hercegi frigyről álmodozik valaki, nem igazán fogja fel, hogy mit is jelent".

A fiatal hercegnő az első időkben nem találja a helyét:

nemcsak munkája és barátai hiányoznak, de a merev protokollesemények tömkelegével és a monacói sznobériával sem tud mit kezdeni, ahogy az eltérő mentalitás is nehézségek elé állítja. Mindezek mellett a monacói nép nem ismeri el hercegnéjeként a "philadelphiai kőműves lányát", aki "mozisztárként idegen férfiakkal csókolózott".

"A Monacóban töltött első hetek alatt teljesen elvesztettem identitásomat. Igyekeztem férjemet és az általa élt életet követni, de a munka teljesen bekebelezte személyiségemet.” - derül ki életrajzából.

Egész életét boldogtalanul élte le, mert egy dologban mindig hibázott: folyton rosszul választott

Eleinte többször is küzd depresszióval - olykor az is előfordul, hogy napokig nem hagyja el a szobáját -, és rövid időre még az alkoholizmus szele is megérinti ebben az időben. Mégis folyamatosan igyekeszik megfelelni szerepének, és bár a házasságuk válságba kerül, egy időben a válás gondolata is foglalkoztatja, kitart férje mellett. Ha boldogtalanul is, de

eljátssza élete szerepét, őfelsége, a monacói hercegné szerepét, méghozzá parádás alakítással. Egy életen át.

"- Ugye, milyen jól sikerült a délután? - kérdezte Rainier - Csodálatos voltál, kedvesem.
- Színésznő vagyok, drágám - felelte Grace - Játszom. A kritikusok talán nem is sejtik, mennyire jól."

III. Rainier herceg az ősi Grimaldi család tagja

Először belekezd a kissé ódon berendezés modernizálásába, majd lassan a palota más részei is az ő ízlését tükrözik. Aktív szerepet vállal a monacói Vöröskereszt munkájában, modernizálja a kórházakat, árvaházakat alapít. 1959-ben egy osztrák érdemrendet vehetet át, miután oly sokat tesz az '56-os magyar forradalom menekültjeiért.

Gőzerővel tanul franciául, igyekszik mindenben "eggyé válni a hercegséggel", majd 1957 januárjában megszüli első gyermekét, Caroline-t. A csöpp birodalom lakói huszonegy ágyúlövést hallanak, mindannyiuk közül a legboldogabb az egyetlen monacói rab, aki közkegyelemben részésül a jeles alkalomból.

Az egykori sztár szoptat, pelenkát cserél, saját kezével főzi a bébiételt.

Élvezi az anyaságot, így hamarosan egy fiúcska kerül a palota bölcsőjébe, a csöpp Albert herceg. A család nyugalomban él, hétvégéiket a palotán kívül, a családi birtokon töltik, ahol jóval szabadabb életre nyílik lehetőség. A hercegné kedvence a félénk Albert, míg a családfő teljesen odavan erős akaratú, szép kislányáért. Mikor hét évvel később Stéphanie is világra jön, ő olyan nehéz esetnek bizonyul, hogy mindkét szülő törheti rajta a fejét; kiskorától kezdve igen nehéz kordában tartani. Szinte megsemisül 1967-ben, mikor az orvosok közlik vele - miután harmadik alkalommal is elvetél -, hogy nem szabad többé teherbe esnie. 

Egy hercegné fő tevékenysége a jókékonység és a protokoll. Grace mindkettőben jeleskedik, ráadásnak felvállalja a kultúra ügyét, így koncerteket, bemutatókat, fesztiválokat tartanak a miniállamban. Ő a cserkészlányok tiszteletbeli elnöke, boldogan megy védenceivel háromnapos sátorozásra is. De a család, a gyerekek mindig az első helyen maradnak. Ha teheti, ő viszi iskolába őket, azt sem bánja, ha a turisták lefényképezik.

Hálás szerep a hercegnéi, de amikor régi barátja, Alfred Hitchcock merészen felkéri a Marnie címszerepére, Grace Kelly igent mond. Csakhogy kitör a botrány. A szerep "erkölcstelen", a szerep bizarr, a szerep - szerep. Férje - aki korábban azt is megtiltotta, hogy filmjeit Monacóban levetítsék -, határozottan ellenzi a filmes karrier folytatását, a közvélemény heves tiltakozása pedig örökre véget vetett Kelly álmainak. Az emberek nem tartották elfogadhatónak, hogy Monaco hercegnője egy kleptomániás nőszemélyt alakítson a vásznon. Hiába ajánlja fel gázsiját a Vöröskeresztnek,

le kell mondania a nagy visszatérésről. 

Így a rendező új kedvencre lel Tippy Hedren személyében, aki később a Madarak főszereplője is lesz. Grace Kelly pedig részleteket olvas fel a Bibliából, és egy táncról készült dokumentumfilm narrátora lesz. Közben kényezteti Albert-t, próbálja betörni Stéphanie-t, és küzd a kamaszodó Caroline-nal, aki minden ellenkezés dacára korai házasságot köt a nála jóval idősebb playboyjal, Philippe Junot-val. 

A hercegné ötvenévesen is szép, sőt azon túl is. Bár a házasságáról sok mindent írtak, szeretőt véltek feltűnni mellette, és a herceg mellett is, de ki tud biztosat?

Ötvenen túl is gyönyörű volt

Ami biztos és fájdalmasan igaz: Garce Kelly 1982. szeptember 13-án autóbalesetet szenved, amikor legkisebb lányával, Stéphanie-val hazafelé tart nyaralójukból, majd elveszíti uralmát az autója felett: a kocsi az egyik kanyart  nem tudja bevenni, megpördül, lerepül az útról és 38 méteres csúszás-zuhanás után egy veteményeskertben ér földet.

A szétroncsolódott kocsiból csak Stéphanie mászik elő, Grace testét ki kell vágni onnan. A kamasz lány kisebb sérülésekkel megússza a zuhanást, Grace-ről akkor még csak annyit lehet tudni, hogy töréseket és zúzódásokat szenvedett. A kórház hiányos felszereltsége miatt csak egy órával később derül ki, hogy valójában belső vérzése, illetve súlyos agyvérzése és mellkasi sérülései vannak. A hercegné ekkor már kómában fekszik, 

másnap belehal sérüléseibe. 

A baleset okát illetően többféle elmélet is létezik. A sajtó először azt rebesgette, hogy az autót nem is a hercegné, hanem a kiskorú lánya vezette, vagyis egyenesen őt vádolták nemcsak a baleset okozásával, hanem anyja meggyilkolásával is. Ezt maga Stéphanie cáfolta meg: "A baleset egyetlen szemtanúja láthatta, hogy nem én ültem a volánnál, hanem édesanyám vezette az autót. Elegem lett abból, hogy engem gyanúsítanak. Nem elég, hogy elvesztettem az anyámat, hanem még szemtanúja is voltam annak, amikor meghalt." - nyilatkozta 2002-ben, amikor a baleset után első ízben szólalt meg nyilvánosan.

A szétroncsolódott kocsiból Grace testét ki kellett vágni

A legbanálisabbak elméletek merényletet is emlegettek, de felvetődött annak a valószínűsége, hogy a volán mögött történt valami, esetleg anya és lánya összevesztek valamin, és az agyvérzést, amelyet a vizsgálat kimutatott, talán ez okozta, de történhetett a baleset hatására is. Stéphanie szerint a fékek nem működtek megfelelően, legalábbis édesanyja ezt ismételgette a kisodródást megelőzően.

Hogy pontosan mi okozta a balesetet, csak később derült ki:

az első beszámolók fékhibáról beszéltek ugyan, a szemtanúk vallomásai és az orvosi vizsgálatok azonban egyértelművé tették, hogy a hercegnő vezetés közben kapott agyvérzést.

Grace Kellyt szeptember 18-án kísérik utolsó útjára. A temetési szertartáson megint csak a fél világ láthatja a megtört Rainier herceget a koporsó mögött, gyermekei körében. Ez a kép legalább olyan gyakran feltűnik a világsajtóban, mint az esküvőn készült fotók vagy a porcelánbőrű Grace Kelly portréi még a hollywoodi korszakból. 

Férje a tragédia után megtört, és felesége temetése után hónapokra elzárkózott 

Anno nemcsak a meztelenséget tiltották, de a fimvásznon megjelenő csók hossza is szabályozva volt. A hollywoodi prűd szabályokat persze folyamatosan megszegték. “A szex könnyű, a szerelem nem!” - mondta Bernardo Bertolucci, az Utolsó tangó Párizsban világhírű rendezője filmje bemutatója után. Az egyik első, úgynevezett erotikus “bezzegmozi” direktora mintha próféta lett volna: a nagy szexuális forradalom, 1968 után szinte nem volt olyan év, hogy ne született volna egy-egy botránykőnek számító alkotás.

Értjük persze Bertolucci mondását, mégis, bizonyos szempontból vitatkoznunk kell vele. A szexualitás ábrázolása a filmvásznon ugyanis sokáig tabunak számított. Míg az irodalomban az ókortól kedzve jelen volt az erotika - szinte minden botrányosnak kikiáltott film irodalmi alapanyagból készült! - addig a mozgókép hazájában 1930 és 1968 között érvényben lévő, úgynevezett Hays-kódex igen szigorú szabályokkal igyekezett megregulázni a filmkészítőket és a nézőket egyaránt, vagyis

tilos volt a meztelenkedés.

Nagy botrány kavart, mikor Hedy Lamarr 1933-ban levetkőzött a filmvásznon

Az akkori miniszter tételesen megfogalmazta, hogy mi megengedett, és mit nem szabad megmutatni a vásznon. A ma már leginkább mulatságos "törvényköny" még azt is leírta, hogy mennyi ideig, és milyen pózban lehet csókolózni a filmben, sőt még Mickey és Minnie egér öltözködését is szigorúan szabályozták a Walt Disney-nél. A vérlázítóan prűd szabályzat kimondja: “A házasság és a családi tűzhely szentségét kötelező megóvni. A képeknek tilos azt sugallniuk, hogy az alantas szexuális kapcsolat elfogadott vagy hétköznapi dolog.” Továbbá:

“ A hálószobákat jó ízléssel és tapintattal kell ábrázolni: a vetkőzés vagy a túl szoros testi kapcsolatot bemutató jelenetek kerülendők.”

Ezek mellett “tilos nemi eltévelyedést bemutatni, illetve utalni rá.” És hogy teljes legyen a kép: “A fajkeveredés (nemi kapcsolat ábrázolása fehér és fekete ember között) tilos.”

A korlátozásoknak köszönhetően ekkoriban inkább a sejtetés és az érzékiség hódított, amely nem mutatott sokat, de felkorbácsolta a vágyakat, és nem véletlen, hogy a Végzet Asszonya-karakterek is divatossá váltak.

1942 - Casablanca: a Humphrey Bogart és Ingrid Bergman nevével fémjelzett, három Oscar-díjat is besöpört kultuszfilmben csupán egyetlen csók csattan, de az ekkor elhangzó mondatot minden filmrajongó kívülről fújja: "Úgy csókolj, mintha utoljára tennéd!"

Lopott csókok, tiltott ölelések

A törvényt viszont azonnal és folyamatosan megszegték. 1941-ben Howard Hughes, a multimilliomos producer fütyült a bírságra, felléptette a kezdő Jane Russellt a Számkivetettben, amely aztán

áthágta az összes érvényben lévő szabályt.

Amikor az érzéki küllemű színésznő megcsókolja a hőst, az ajka úgy halad el a kamera előtt, mintha a nézőknek kínálná fel magát.

1941- A számkivetett: ekkor még a csók is erotikus megnyilvánulásnak számított

A renitens Európa persze nem hagyta magát: az osztrák Hedy Lamarr, a későbbi hollywoodi sztár már

1933-ban - először a mozi történetében - nagy botrányt kavarva ledobta magáról a ruhát az Extázis című német filmben.

A színésznő két rövid jelenetben is meztelenül mutatkozik - egyszer pucéran úszik, máskor pedig fedetlen testtel fut át a fák között -, és ez volt az első hangosfilm, amelyben nyíltan ábrázolták a női gyönyört: premier plánban mutatták a színésznő arcát, miközben orgazmust él át.

Az első meztelen férfira viszont egészen 1980-ig kellett várni: Richard Gere kezdte a pucérkodást az Amerikai dzsigolóban. 

1933 - Extázis: az első hangosfilm, amelyben nyíltan érzékeltették a női gyönyört: premier plánban mutatták a színésznő arcát, miközben orgazmust él át

Az igazi áttörés azonban az 1960-as évek második felében történt: a mélyben érlelődő társadalmi és szellemi változások, amelyeket az 1968-as diáklázadások koronáztak meg, elérték a mozit is. Az első botrányosnak kikiáltott olasz-francia mozit a mindig is fenegyereknek számító Luis Buñuel rendezte 1967-ben.

A nap szépe - a fiatal Catherine Deneuve-vel - meredek témát feszeget:

a szexuális fantáziát nyilvánosházban kiélő, amúgy “rendes” polgári háttérrel, szolid házassággal bíró asszony története fontos filmes állomás volt. 

1967 - A nap szépe: ki is lehetne más, mint Catherine Deneuve?

Idegenek, ha találkoznak

De az igazi áttörést mégiscsak az Utolsó tangó Párizsban jelentette, amely - korszakalkotó alkotásként - hosszú időre megteremtett egy jellegzetes filmtípust: két (vagy több) egymás számára ismeretlen ember váratlanul találkozik,

a találkozásból szenvedélyes - és szerfelett részletesen ábrázolt - szex lesz, és a történet gyakran tragédiába fullad.

Erről szól az 1980-as A postás mindig kétszer csenget, a '81-es A test melege, a '86-os 9 és 1/2 hét ugyanúgy, mint az 1990-es Vad orchideák vagy az 1992-es, Roman Polanski rendezte Keserű méz.

1981 - A postás mindig kétszer csenget: Jessica Lange és Jack Nicholson

Akkoriban sokan nem voltak elragadtatva az Utolsó tangó rendezőjének nyilatkozatától, aki bevallotta, hogy az alapötlet saját szexuális fantáziájából született:

vajon milyen lehet egy utcán látott gyönyörű, ismeretlen nővel szeretkezni?!

Ez már önmagában is provokatív gondolat volt akkoriban, a főszerepet ráadásul Hollywood legnagyobb ikonja, a Keresztapát éppen befejező Marlon Brando játszotta. A film azóta klaszikussá vált, Brandót és Beroluccit Oscar-díjra jelölték, de az erkölcscsőszök sem tétlenkedtek:

Olaszországban a két színészt és a rendezőt is perbe fogták, és vádat emeltek ellenük Angliában is.

1972 - Utolsó tangó Párizsban: Marlon Brando és Maria Schneider vad románca annyira működött az 1972-es filmben, hogy a rendező, Bernardo Bertolucci hazájában, Olaszországban, valamint Spanyolországban, Szingapúrban, Új-Zélandon és Portugáliában is betiltották; Olaszországban ráadásul a pornográfia volt a tiltás indoka

A film a legtöbb országban cenzúrázott formában került a mozikba - nálunk pedig csak a nyolcvanas években mutathatták be. Akárcsak a hetvenes évek talán legkülönlegesebb alkotását,

Az érzékek birodalmát, amely ugyan '76-ban készült, ám hozzánk 1988-ban jutott el.

Oshima Nagisa filmje igaz történeten alapul: 1936-ban egy Abe Szada nevű prostituált minden konvenciót felrúgó szerelmi viszonyt folytat a főnökével, akit végül megfojtott és megcsonkított.

Az érzékek birodalma az első mozi volt, amelyben a szexjeleneteket nem imitálták, sőt az orális szexet is nyíltan ábrázolták a filmben.

1976 - Az érzékek birodalma egy nagy port kavart szerelmi bűnügy alapján készült

A szerelem dalára elindult Emmanuelle…

… ledobva láncait - így szólt a film slágerének magyar változata, de tegyük hozzá: a híres filmben a főszereplő leggyakrabban a ruháit dobta le magáról. Sylvia Kristel holland színésznő neve egybeforrt az 1974-ben bemutatott filmmel, amely ugyancsak irodalmi alapanyagból készült.

Az első Emmanuelle

- amit számtalan folytatás követett - óriási felzúdulást váltott ki, a cenzúra is folyamatosan közbelépett. A nagy tekintélyű Variety magazin úgy vélekedett, hogy az Emmanuelle-sorozat sokat tett a nők egyenejogúsításáért a szex terén. Maga Sylvia Kristel mesélte el, hogy tapsolták meg Japánban a nők azt a jelenetet, amikor az ágyban Emmanuelle veszi át az irányítást.

1974 - Emmanuelle: Amerikában ez volt az első X-szel megkülönböztetett, azaz kizárólag felnőtt nézőknek szóló alkotás

Kevesebb vihart kavart, mégis érdemes megemlíteni Sylvia Kristel másik híres szerepét a Lady Chatterley szeretőjében. Az 1981-es film megint csak igen neves irodalmi adaptáció, David Herbert Lawrence azonos című és hányatott sorsú regénye alapján készült. Már magát a könyvet is 1928-as megjelenése után

pornográfia vádjával elkobozták,

pedig egyetlen igazi “bűne” volt: főhősnője, az arisztokrata Constance egy egyszerű vadőrben találja meg “a vágy titokzatos tárgyát”. 

1981 - Lady Chatterley szeretője: Sylvia Kristel másik híres szerepe

Ha közös nevezőt szeretnénk találni a '80-as, '90-es évek nagy botrányfilmjei között, nem csak az irodalmi alap lesz az összekötő kapocs. Ezekben a filmekben mind-mind nagy nevek játszanak:

a 9 és 1/2 hétben Kim Basinger és Mickey Rourke; a Tágra zárt szemekben Nicole Kidman és Tom Cruise; a Sztriptízben pedig Demi Moore, aki hihetetlenül nagy gázsit kapott azért, hogy mindent bedobjon és ledobjon.

1999 - Tágra zárt szemek: Nicole Kidman és Tom Cruise a filmet házaspárként forgatta

És isten ments, hogy elfeledkezzünk Michael Douglasről, aki szexis imázsát a Végzetes vonterőben ugyancsak Demi Moore-ral alapozta meg, hogy az 1992-es

Elemi ösztönben Sharon Stone-nak a szó szoros értelmében a csúcsra jusson.

A bugyit nem viselő Sharon Stone persze nem ezért a bizonyos egyetlen, látványos másodpercért lett világhírű az Elemi ösztönben: a Végzet Asszonyát alakító színésznőt a filmben leszbikus vonásokkal ruházták fel, és ezzel ismét megdőlt egy tabu. A másság nyilvánvaló és naturalisztikus ábrázolása polgárjogot nyert a mozivásznon, egyben kiváltotta a melegjogi aktivisták tiltakozását, akik azon háborodtak fel, hogy a Stone által alakított Catherine Tramell biszexuális és történetesen negatív karakter.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért az Elemi ösztön a ’90-es évek egyik legsikeresebb amerikai filmje lett.

1992 - Elemi ösztön: Sharon Stone túlfűtött nagyjelenete örökre beleégett a mozi történetének hosszú filmszalagjába

Az Éjféli cowboy az első alkotás az 1968-as cenzúrarendszer eltörlése után, amely hollywoodi filmként X-es, azaz csak felnőtt nézőknek szóló besorolást kapott, ugyanakkor az Oscar-díjat is elnyerte. Sok meztelenség nincs John Schlesinger filmjében, de a homoszexualitás témája

mégis kiverte a biztosítékot.

Megjegyzendő, hogy e filmnek köszönhetően vezették be az R-es - szintén csak felnőtteknek szóló - besorolást, miután az X visszavonhatatlanul a pornófilmekkel forrt egybe.

1969 - Éjféli cowboy: Dustin Hoffman és Jon Voight élik meg az élet kevésbé habos oldalát

És már itt is vagyunk a jelenben: az Adéle élete és A nimfomániás című filmeknél. Az első Arany Pálmát nyert Cannes-ban, a másik Berlinben aratott óriási sikert vágatlan verziójával. Az első két lány viszonyának a története, a másikban egy hiperszexuális nőé a főszerep.  

És mi mással is zárhatnánk a sort, mint az utóbbi évek egyik legnépszerűbb erotikus mozijával, Hollywood legújabb, immár több részesre duzzadt nagy dobásával. E. L. James azonos című bestsellerének filmváltozatát, A szürke ötven árnyalatát 58 ország 9637 vásznán vetítették. Hála a reklámhadjáratnak,

a húszpercnyi szexjáték hírére dőltek a nézők a moziba. 

Igaza kell hát adununk annak a neves amerikai színész-rendezőnek, aki minden egyes filmjében „élve boncolta” a férfi és a női testi-lelki kapcsolatokat. Woody Allen szerint ugyanis

"Két dolog fontos az életben. Az egyik a szex, a másik meg egyáltalán nem lényeges".

2015 - A szürke ötven árnyalata: a trilógia első része

Forrás:
Kelecsényi László Filmszextétika
Douglas Keesey - Paul Duncan: Erotika a filmben 

Walt Disney mindig merész és eredeti volt, újításai meghatározó módon formálták át a szórakoztatást. Ő teremtette Miki egeret és Donald kacsát, de ő készítette az első egész estés rajzfilmet is. Övé volt az első multimédiacég, ahogy ő álmodta és valósította meg az első témaparkot is. Disneyland ötletét a dániai Tivoli park adta a nagy mesegyárosnak: az óriási szórakoztatóközpont a megnyitása óta legenda, ugyanúgy, ahogy megálmodója, aki egész birodalmat épített fel - egy egérből. A filmtörténet egyik legnagyobb ikonjának legfontosabb eredménye mégis az, ahogyan a nevéből világmárkát faragott. 

"Mindig emlékezzetek arra, hogy ez az egész egy álommal és egy egérrel kezdődött."

Filmjeiért negyvennyolc Oscarral tüntették ki, a Yale Egyetem az író Thomas Mann-nal egy napon avatta díszdoktorává, Johnson elnök a legmagasabb amerikai érdemrenddel, a Szabadság Érdeméremmel tüntette ki, és megkapta - a többi között - a thaiföldi Koronarendet, a brazil Dél Keresztjét és a mexikói Azték Sasrendet.

Legkedvesebb teremtménye, Miki egér sem maradt el mögötte. Órák ezrein mutatja az időt ma is, bekerült Madame Tussaud panoptikumába, egyes afrikai törzsek amulettként viselték, és még a történelemben is szerepet játszott:

a második világháborúban Mickey Mouse hivatalos hadműveleti fedőszó volt a normandiai partraszálláskor a szövetséges csapatoknál.

Ám kritikusai is bőven akadtak: vádolták ízlésromblással, rasszizmussal, a nők lenézésével. És még most is megoszlanak a vélemények, hol is van a Disney-életmű helye a művészetekben és a mindennapokban. Egy azonban biztos: hatása mind a mai napig felmérhetetlen.

"Nem azért készítünk filmeket, hogy pénzt keressünk, hanem azért keresünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk."

Az amerikai álom

Walt bácsi - mindenki így hívta sikerei csúcsán - élete olyan volt, mint az a bizonyos megvalósult amerikai álom: tipikus “self-made-man”-ként a saját erejéből vált világhírűvé. Apja állítólag angliai nemesi ősökkel és a bátorságukért kapott jókora birtokkal büszkélkedett, de mindebből Walt születésekor már csak a mesék léteztek. A család hol itt, hol ott próbált szerencsét, végül 1906-ban egy Marceline-i farmon kötött ki; ez igen sokat adott az akkor ötéves kisfiúnak, aki később is szívesen választott filmjei színhelyéül természetes környezetet.

De mást is megtanult itt. Elsősorban azt, hogy teljesen magára van utalva. A szülők szigorú nevelési elveket vallottak,

a gyerekeknek keményen dolgozniuk kellett, a testi fenyítés mindennapos volt.

A 13 éves Walt Disney testvéreivel Kansas City-ben, 1914-ben

Walt nem úszta meg azt sem, amikor egy spaklival és egy kátrányos hordó tartalmával kidekorálta roskatag házuk fehér falát: kedvenc kutyáját örökítette meg így; az apja nadrászíjjal verte el érte. 

Szerencsére akadt a családban egy jóságos nővér, aki először adott Walt kezébe papírt és ceruzát. A kisfiúnak még egy rajztanfolyamra is sikerült bejutnia, de 1910-ben a farmot elárverezték, és a család Kansas Citybe költözött. Az apa egy lapterjesztő bizniszbe szállt be, ami annyit jelentett, hogy

a nyolcéves Walt két testvérével együtt mindennap - hóban, fagyban, lyukas cipőban - hajnali fél négykor elindult kihordani az újságokat.

"Csinálj jó munkát. Ne aggódj a pénz miatt, az majd jönni fog vele. Csak csináld meg a legjobb munkád, aztán majd az lesz az ütőkártyád."

Titokban, ebédidőben egy cukorkaboltban kereste meg a zsebpénzét, amelyet kiegészített a készletből elcsórt lapok árusításával: az apja nadrágszíjjal verte véresre, amikor rájött a turpisságra. De néhány dollárt a helyi moziban működő színjátszó csoportban is kapott Peter Pan alakításáért és Chaplin-paródiájáért - a pénzt rajztanfolyamokra fordította. A biznisz megint befuccsolt, a család Chicagóba költözött. Walt itt végezte el a középiskolát, közben vonaton ingázva popcornt, újságot és kólát árult az utasoknak. És rajzolt: 

első karikatúráit a Chicago Tribune közölte.

"Minden nevetésben ott van egy könnycsepp is."

Még be sem töltötte a tizenhetet, amikor - idősebbnek hazudva magát - önkéntesnek jelentkezett az első világháborús amerikai hadseregbe: végül hosszú könyörgésre egy vöröskeresztes alakulathoz osztották be. Valahogy átjutott Franciaországba is, ahol rajzait és grafikai módszerekkel harcviseltté tett sisakjait eredményesen árulta bajtársainak.

1919-ben tért haza. Ekkor találkozott a szintén kezdő grafikussal, Ub Iwerksszel akivel közös álmokat szőttek: rajzfilmeket akartak készíteni. 1922-ben már el is készült néhány meseváltozat, de a közös vállalat a tönk szélére került. Még szerencse, hogy akadt vendéglős, borbély és szatócs, akinél Walt pénz helyett rajzokkal fizethetett. 1923-ban aztán nem várt tovább: negyven dollárral a zsebében elindult Hollywoodba, az álomgyárba.

Bátyja, Roy mindig ott állt mellette

Miki egér megszületik

Bátyja, Roy és Ub Iwerks ott voltak az oldalán, a tarsolyában pedig tizenkét Alice Rajzfilmországban epizód lapult. A várt áttörés azonban még mindig váratott magára. Egyedül egy bizonyos Mintz nevű New York- forgalmazó állt vele szóba, aki rövidesen új sorozatot követelt az eladhatatlanná fáradt Alice helyébe. Ekkor született meg Oswald, a nyúl, “aki” azonban hiába aratott sikert,

egy rossz szerződés következtében tulajdonjoga Mintzre száll. 

“Azt hiszik, feladtam? Mert ahogy hazafelé utaztam a vonaton - mesélte később Walt papa -, a slamasztikából hirtelen elém ugrott egy vidám kis figura. Ahogy kattogtak a kerekek, úgy nőtt és nőtt, végül ott állt előttem - egy egér. Piros bársonynadrágot adtam rá, két óriási gyöngyház gombbal.”

"Miki Egér egy Manhattanből Hollywoodba tartó vonatúton pattant ki a fejemből, miközben Roy bátyám és az én üzleti szerencsém a lehető legmélyebben volt és nagyon úgy nézett ki, hogy a teljes katasztrófa előtt állunk."

Disney először Mortimernek keresztelte el teremtményét, a Mickey nevet a felesége adta, aki a Mortimert túl fennhéjázónak találta. Merthogy Walt Disney ekkor már nős volt: 1925-ben stúdiójának egyik első munkatársát, Lillian Boundsot vette el. Házasságuk a

nagy hollywoodi kivételek közé tartozik: mindvégig kitartották egymás mellett.

A valóság persze lenyomatot hagyhat a mesékben is: pszichológusk még ma is elemzik azt az 1930-ban készült Disney-képregényt, amelyben Mickey öngyilkos akar lenni, mert Minnie megcsalta. 

Mindenesetre két lányuk, Diane és Sharon is mindig ideális párként festette le a szüleit. 

"Én nem elsősorban gyerekeknek készítek filmeket, hanem a mindannyiunkban bennünk élő gyereknek, legyünk akár hat vagy hatvan évesek."

“Szórakoztatni akarok!”

Az egér valóban meghozta a világhírt Disney-nek, aki szerette volna, ha az emberek magukra ismernének állatfiguráiban. Ez így is történt. A Willie gőzhajóban, a világ első hangos rajzfilmjében Miki egér Disney saját hangján szólalt meg. A film sikere minden képzeletet felülmúlt: újabb és újabb folytatások követték. Disney anyagi helyzete megszilárdult,

Miki egérnek köszönhetően pedig 1932-ben elnyerte élete első Oscar-díját. 

“Miki nem cselekedhetett bizonyos dolgokat, melyek nem feleltek meg jellemének. Piedesztálon állt, és özönlöttek hozzám a levelek, ha valamit rosszul csinált. A továbbiakat nem alapozhattam egy Miki egérhez hasonló karakterre, kitaláltam hát Plútó kutyát és Donald kacsát" - mondta.

1928 és 1946 között maga Walt Disney volt Miki egér eredeti hangja

Az első speciális technikával készült színes rajzfilm, a Virágok és fák újabb Oscart hozott az egyre több munkatárssal egyre profibban teljesítő stúdiónak. Volt olyan alkotás, amelynek egyetlen percén több mint egy hetet dolgoztak.

Majd jött a gazdasági válság, és a hollywoodi stúdiók közül egyetlenegy vészelte át "rosszkedvünk telét" úgy, hogy a végén még erősebb lett, mint az előtt volt. Egyetlenegy kis cég nőtt nagyobbá és lett pénzügyileg stabil, amikor a régi típusú "nagyok" - akik

úgy tekintettek rá, mint jelentéktelen szakmai különcre

- csődbe jutottak. Ez az egyetlen stúdió Disneyé volt. Miközben a gazdasági válság megtizedelte a filmes vállalatokat, Disney prosperált.

"Életem összes balszerencséje, gondja és akadálya csak megerősített engem."

1933-ban újabb Oscart kapott A három kismalacért, ami a recesszió éveiben a rajzfilm eszközeivel igyekezett receptet adni a túlélésre: nagy házat kell építeni a válság farkasa ellen. És 1937-re megvalósult a legnagyobb álom:

megszületett az egész estét betöltő rajzfilm - a Hófehérke és a hét törpe elsöprő sikert aratott.

Filmtörténeti csemege, hogy ezért a műért Disney nemcsak a “rendes” Oscart nyerte el, hanem hét pici Oscar-figurával is kitüntették. 

"Soha nem tudok nyugodtan hátradőlni. A munkám soha nem ad okot az elégedettségre. Mindig megorrolok a képzelőerőm korlátaira."

“Én nem gyerekeknek csinálok filmet. Olyan filmeket csinálok, amelyek gyerekeknek is tetszenek. Én mindenekelőtt szórakoztatni akarom a nézőket"- nyilatkozta nemegyszer.

Ezt folytatta később a második világháború után is, két új terület meghódításával. Az eddigi animációs főprofil mellett (Hamupipőke, Peter Pan) a természet- és az élő szereplős filmek is felkerültek a repertoárjára: A fókák szigetétől kezdve a Sivatagi show-ig, A kincses szigettől kezdve

a legnagyobb sikerig, az 1964-es Mary Poppinsig,

amelynek bemutatóján az eredeti történet írója, az ausztrál Pamela L. Travers - akit Disney-nek több mint 20 évébe telt rábeszélni a megfilmesítési szerődésre - állítólag zokogásban tört ki, annyira ellenszenves volt neki a film rózsaszín, cukormázas világa.

A főszereplő, Julie Andrews, Walt Disney és az írónő, Pamela L. Travers 1964-ben a Mary Poppins címűfilm premierjén - a történetet Disney a kislányai kérésére filmesítette meg

Felépül a csodaország

De ekkor a mestert igazából már csak Disneyland izgatta. Régóta megálmodta egy óriási szórakoztatópark megépítésének a tervét, de erre csak a háború utáni szuperbevételek adtak lehetőséget.

Ő maga is beköltözött az épülő Disneylandbe,

a Fő utcabeli tűzoltóság emeletén kialakított kis, viktoriánus hangulatú lakásba, hogy mindig láthassa birodalmát, amelyet végül is 1955. július 18-án nyitottak meg, több mint harmincezer ember jelenlétében. A valóság kint rekedt a magas töltéssel övezett parkból, ahol súlyos pénzeket fizettek azért, hogy föld alá fektessék még a villany- és telefonkábeleket is, nehogy lerombolják az illúziót.

"Azért csinálom, amit csinálok, hogy minél jobban tudjam csinálni."

Az alkalmazottaknak külön viselkedési kódexük volt: a legfőbb szabály szerint “természetes” mosolyukkal kellett elbűvölniük a látogatókat. Speciális iskolában oktatták a disneylandi etikettet, a jövendő munkatársak nem lehettek ápolatlanok, de nem használhattak parfümöt, és minden vendéget a keresztnevükön kellett szólítaniuk.

Disneyland, a világ leghíresebb vidámparkja 

évi 14,7 millió látogatójával még ma is a második legnépszerűbb szórakoztató központ a világon, hiába hoztak létre azóta sokkal nagyobb és modernebb komplexumokat. A park ma már több mint hatvanezer embert foglalkoztat, és ezzel az Államok legnagyobb, egyetlen telephelyből álló munkahelye. És akkor még nem beszéltünk a világ más pontján létesült álomországokről: a tokiói, hongkongi és a Párizs melletti “kis” Disneylandekről.

"Semmit se magadnak építs. Tudd meg, hogy az emberek mit szeretnének és építsd meg nekik."

Az ellentmondások embere

Amikor Disney 1966. december 15-én a stúdiójával szemközt fekvő Szent József kórházban meghalt, azóta is prosperáló cége fennállásának legjobb évét zárta. Beigazolódott hát Walt szilárd hite: az álmokra - akár egy icipici egérre is - birodalmat lehet építeni. 

Életében azonban számtalan ellentmondást találunk.

Az apai lelki terror ellenére egy gyönyörű ívű sikersztori az övé, ám a színfalak mögött egy gyermeki lelkű, ám zsarnoki embert találunk, aki szívbaj nélkül rúgott ki a cégétől bárkit, aki ellentmondott neki. Disney ugyanis megszállottan a tökéletességre törekedett, emiatt állandó belső feszültségben élt. A magánéletében szeretetteljes férfi a karrierjében könyörtelen volt.

"Miért aggódsz? Ha minden tőled telhetőt megtettél, akkor azt az aggódás már nem teszi még jobbá." 

Feleségét és lányait tisztelő férj és családapa - ugyanakkor makacsul hajtogatja: a nők képtelenek kreatív munkára. Felépíti az ország legmodernebb filmstúdióját, dolgozóit jól megfizeti, rendszeresen képezteti, ugyanakkor olyan kemény kézzel töri le sztárjkjukat, és megtiltja, hogy szakállt és bajuszt viseljenek - a bajusz ugyanis az ő védjegye. Feleségét és lányait tisztelő férj és családapa - ugyanakkor makacsul hajtogatja: a nők képtelenek kreatív munkára.

Filmjeiből árad a derű, a humor (“Ez Amerika legfontosabb exportcikke” - hirdeti), ám amikor munktársai tréfából egy házi ünnepségre elkészítik a Miki és Minnie szerelmének beteljesülését bemutató vicces filmkockákat,

úgy rúgja ki az alkotókat, hogy a lábuk sem éri a földet.

"Akármit is csinálsz, csináld jól."

Igazi hazafi, aki a világháborúban oktatófilmekkel segíti a szövetségeseket - ugyanakkor nem mentes a valószínűleg még a szülői házból magával hozott rasszista és antiszemita nézetektől.

Úgy tűnik, pont olyan emberré vált, mint édesapja, aki elől annyira menekült, csak ő a munkatársai életét keserítette meg, és rajtuk élte ki frusztráltságát, nem a családján.

„Mindig volt valami megszállottság Walt Disney egyéniségében. Afféle settenkedő alak lett a saját stúdiójában, a folyosókat rótta éjszaka és hétvégeken, igyekezvén ellesni valamit a sztoriötletek és vázaltok titkaiból, mielőtt az írók és a szerkesztők kész állapotban bemutatták neki” - írja Richard Schickel Walt Disney története című könyvében.

Imádott feleségével, Lilliannal

Felesége, Lillian volt az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízott, akit sosem terrorizált, akinek a tanácsait megfogadta, és akit haláláig szeretett. A titkárnőből feleséggé előlépett Lillian és két lánya egy megértő, szeretetteljes, törődő embert ismert Walt Disney személyében, míg munkatársai robbanékonynak és haragvó természetűnek írták le.

A nemrégiben elhunyt Diane Disney Miller, Walt nagyobbik lánya így nyilatkozott egyszer róla:

„Apu sosem hagyott ki egy olyan alkalmat sem, amikor apaként jelen lehetett, hiába próbáltam lebeszélni róla. Iskolai előadások előtt mondtam neki mindig, hogy ‘ugyan már apu, nem kell jönnöd, apróság az egész’. De ő mindig eljött, akármennyire is elfoglalt volt az üzlet miatt.”

"A különbség a győzelemhez vagy a vereséghez vezető út között leggyakrabban az, hogy abbahagyod-e vagy sem."

A kiegyensúlyozott családi élet kialakulásában valószínűleg saját gyermeki énje is nagy szerepet játszott. Lélekben megmaradt örök gyereknek, rajongott a vasutakért, felnőttkorában is legkedvesebb szórakozása a saját maga tervezte kerti kisvasút volt, melyen minden házába látogatót megutaztatott.

Nem állt be a hollywoodi mogulok sorába, akik partiról partira jártak; Disney sokkal többre értékelt egy hétköznapi családi vacsorát, mindenki más untatta. Ha mégis társaságba került, akkor leginkább az ő hangját lehetett hallani,

szenvedélyesen beszélt ilyenkor új ötleteiről és megvalósítandó terveiről.

Mint oly sokan, akik a maguk erejéből gazdagodtak meg, a rajzfilmkirály is keveset költött személyes kiadásaira. Konfekciós öltönyöket viselt, étrendje jobbára azokból az ételekből állt, amelyeket fiatalkorában bisztrókban megszokott; főként sülteket, steakeket fogyasztott. Kedvence a chili nevű mexikói étel volt. 

"Az életem nagy részében azt tettem, amit akartam tenni. Megtaláltam a szórakozást a munkámban."

Walt Disney, minden idők legnagyobb hatású animációs filmese mindig merész és eredeti volt, hatása pedig felmérhetetlen: művészi eszközökkel emelte felsőfokra a szórakoztatást, a semmiből egyedülálló művészi világot teremtett. A brit The Times nekrológjában a Disney-filmeket

„egészséges lelkű, melegszívű és szórakoztató”

alkotásoknak nevezte, „amelyekben egyaránt jelen van a művészi érték és egy csipetnyi szépség is”. Kritikusai egyetértenek abban, hogy "mind a széles közönségnek készített szórakoztatóipari alkotások életre hívójaként, mind a filmjeihez kapcsolt reklámtermékek zseniális értékesítőjeként Walt Disney a történelem egyik legnagyobb jelentőségű és sikerű iparmágnásai közé tartozik". Igazi hollywoodi hős.

Walt Disney nem úgy írta alá a nevét, ahogy a gyártmányain védjegyként feltüntetett közismert "aláírásán" megismerhettük, ezért fordulhatott elő, hogy egyesek, akik hozzájutottak Disney saját kezűleg dedikált könyveihez, lemezeihez, csalásra gyanakodtak, mert az autogram nem egyezett a védjeggyel

Hollywoodban jó néhány színészdinasztia él, ahol nemcsak a szülők lettek sztárok, hanem gyermekeik, sőt akár még az unokák is felmenőik nyomdokába léptek. A hírességek közül apaság tekintetében mindenképp a legendás Charlie Chaplin húzhatja ki magát leginkább, aki 11 gyermekkel büszkélkedhetett, közülük Geraldine és Michael is apjuk hivatását választotta. És ott vannak persze Fondáék, ahogy a Douglas-famíliáról sem feledkezhetünk meg. 12 legendás hollywoodi színész, sztárapa, és szintén híres gyermeke következik. Mennyire ismered a népszerű apa-gyermek párosokat?

Hollywood egyik legzűrösebb szerelmi viszonya vette kezdetét, mikor Vivien Leigh, az ünnepelt sztár - akit Winston Churchill a világ legszebb nőjének nevezett -, találkozott a színészóriás Laurence Olivier-vel. Három nehéz évüket boldognak ígérkező házasság követte volna, ám az álompár legendás szerelme rémálommá vált, mikor férje elől már nem tudta elrejteni azt, amit az egész világ elől titkolt a színésznő. 

1937-ben, első közös filmjük, a Tüzek Anglia felett (Fire Over England) forgatásán szerettek egymásba

"Csodálatos, élképzelhetetlen szépség! Felzaklatóan erős vonzerejű nő!" Ezek voltak az első gondolatai Laurence Olivier-nek, amikor megpillantotta Vivien Leigh-t. Ezen a bizonyos első találkozáson a csodálatos, elképzelhetetlen szépség azonban egész másra gondolt: ő lesz a férjem!

Amit pedig a törékeny Vivien Leigh nagyon akart, azt általában meg is szerezte. Például a filmtörténet egyik legáhítottabb női főszerepét, Scarlettet, az Elfújta a szélből, vagy később Blanche-t, A vágy villamosából. Az Olivier-vel tervezett házasságnak viszont komoly akadálya volt: előbb mindkettőjüknek el kellett válnia. Végül mégis egy pár lettek, méghozzá Anglia legszebb házaspárja.

Igazi álompár.

Szenvedélyes viszonyukat három évig titkolták

"Vivien Leigh olyan gyönyörű volt - írta róla egy barátnője hitetlenkedve -, hogy ha lemosta a sminket, még szebb lett." Hibátlan, hófehér bőr, csodálatos haj, ragyogó zöld szem, ellenállhatatlanul felfelé kunkorodó ajakszögletek, graciőz fejtartás. Indiai dajkája szerint azért, mert anyja vajúdás közben végig a Kancsendzöngát nézte, és Indiában úgy tartják, hogy az így született baba tökéletes szépség lesz.

Azért született Dardzsiliningben (1913-ban), mert az apja ott teljesített szolgálatot. Neveltetése már katolikus zárkában zajlott, Angliában, Franciaországban és Ausztriában, kicsi gyerekként előfordult, hogy két évig nem látta a szüleit. Viszont műveltsége, mély és alapos tudása még későbbi

férjét, Olivier-t is lenyűgözte.

Vivien egész életében bizonyítani akarta, hogy méltó a színészóriáshoz

A kislány elég hamar arra jutott, színésznő lesz. Ám a tervek ködbe veszni látszottak, amikor alig 19 évesen férjhez ment egy szép jövő előtt álló angol ügyvédhez, bizonyos Herbert Leigh Holmanhoz. Az otthonteremtés munkálatai csak rövid időre elégítették ki Vivien (akkor még Vivian) ambícióit. Színiiskolába járt, kisebb szerepeket kapott, azokban szépen helyt is állt. Amikor pedig először látta a fiatal Laurence Olivier-t színpadon, kettős érzés kerítette hatalmába:

nemcsak hozzá akart tartozni, de méltóvá is válni hozzá.

Egész pályáját végigkísérte ez az igyekezet. Hiába aratott sikereket filmvásznon, ő színpadon, klasszikus darabokban akarta bizonyítani, hogy egyenrangú partnere Larrynek.

Vivien Leigh filmjei: Elfújta a szél (Oscar-díj), Lady Hamilton, Waterloo Bridge, Cézár és Kleopátra, A vágy villamosa (Oscar-díj)

Scarlett? Akarom!

Laurence Olivier a brit színjátszás talán legnagyobb alakja volt, Shakespeare leghűbb tolmácsolója, színészóriás. A nagy drámákat nemcsak színpadon, de filmeken is eljátszotta, sőt megrendezte. Önéletrajzában leplezetlen őszinteséggel írt első házasságáról, arról, hogy a kedves és bájos Jill Esmondot leginkább azért vette feleségül, hogy

legálisan élvezhesse a testi örömöket.

Vivien Leigh-vel alig valamivel azután ismerkedett meg, hogy megszületett a kisfia, Tarquin. Viviennek is volt egy kislánya, Suzanne, akivel egyébként nem sokat foglalkozott.

Laurence Olivier filmjei: Üvöltő szelek, Lady Hamilton, A Manderley-ház asszonya, V. Henrik, Hamlet (Oscar-díj), III. Richárd, A nagyherceg és a táncosnő, Spartacus, Othello, Angliai csata, Maraton életre-halálra, A híd túl messze van, Lear király, A Bounty

Barátaik nem tudták eldönteni, melyikük szerelmesebb. Nagy szenvedély hajtotta őket egymás felé, ám ezt muszáj volt titkolniuk, mert sem Jill, sem Herbert nem akart válni. Ma már nehéz elképzelni, de

akkoriban a házasságon kívüli viszony nyilvánosságra kerülése még kettétörte egy színész karrierjét.

Nemcsak Angliában, de Hollywoodban is. Amikor Olivier-t Hollywoodba hívtákaz Üvöltő szelek férfi főszerepére, Vivien Leigh Londonban maradt, és szenvedett. 

Viven Leigh a filmtörténet nagyassznya végletesen szenvedélyes nő volt

Ezidő alatt levelezés útján tartották a kapcsolatot; a három rendkívül intenzív hónap alatt, a két színész több mint 40 levelet címzett egymásnak. A bennük égő tűz egyre jobban és forróbban lángolt, valósággal egymás rögeszméjévé váltak. Az egyik levélben, melyet Laurence Viviennek címzett, a következőképpen vallott az érzéseiről:

„Vadul tomboló vággyal ébredtem, irántad, szerelmem. Istenemre mondom, csakis téged akarlak!”

Egy másik, hasonlóan szenvedélyes levélben, amit ezúttal Vivien írt a szeretőjének, eképpen fogalmazott: „Ha csak a testünkkel szeretnénk egymást, még akkor sem lenne elég belőled. Ennél sokkal jobban szeretlek! A szívem a tiéd.” Ezeket a szavakat persze Olivier sem hagyhatta megválaszolatlanul:

„Minden egyes másodpercben ott vagy a gondolataimban. Nem is éltem addig, míg meg nem ismertelek téged!”

„Ha csak a testünkkel szeretnénk egymást, még akkor sem lenne elég belőled"

Egy idő múlva Vivien átkelt az óceánon, méghozzá kettős céllal: egyrészt újra látni akarta a férfit, másrész mániájává vált, hogy neki kell eljátszania Scarlett szerepét az Elfújta a szélben. A filmet már elkezdték forgatni, de női főszereplőt még nem találtak. Vivien az odavezető úton végig a Margaret Mitchell leírta macskás gesztusokat gyakorolta. Angliában addigra már viszonylag ismert színésznőnek számított, de filmfővárosban kockázatos kezdőnek minősült. Ám a producer, David. O. Selznick a bátor döntések embere volt, így Leigh megkapta a szerepet és nem sokkal később

első Oscar-díját.
Plusz a világsikert.

Ám kettőjük összetartozását továbbra is titkolni kellett. Amikor Vivient Olivier kísérte el a film díszbemutatójára, a filmvállalat közleményben tudatta mindenkivel, hogy Mr. Olivier már a Manderley-ház főszerepére készül, ezért tartózkodik Amerikában. És ha már itt van, elkíséri bájos kolléganőjét és honfitársnőjét a premierre. A Manderley-házban amúgy Vivien akarta a női főszerepet, de megtagadták tőle. Némi kárpótlásként nem sokkal később együtt játszhattak a Nelson admirális és Lady Hamilton szerelmét megörökítő filmben.

Az 1941-ben bemutatott filmben Lady Hamiltont Vivien Leigh, Nelson admirálist Laurence Olivier alakította. A filmet Korda Sándor rendezte, zenéjét Rózsa Miklós szerezte

Egyszer fent, egyszer lent

Ha nehezen is, de megtörtént a válás, és alig egy perccel a törvényes várakozási idő letelte után Laurence Olivier és Vivien Leigh házasságot kötött Santa Barbarában 1940-ben. Tanúnak Katherine Hepburnt és Garson Kanint kérték fel

Anglia új álompárja

álomotthont teremtett magának Londontól nyolcvan kilométerre, Buckinghamshire-ben, egy 13. századi épületben. Az együtt töltött idő alatt Olivier-nek már feltűntek az asszony hirtelen kedélyhullámzásai, de annyira szerette őt, hogy inkább elfogadni próbálta, mintsem foglalkozni a problémáikkal. Kezdetben úgy gondolta, Viviennek talán kevesebbet kellene innia.

A gyönyörű színésznő súlyos gondokkal küzdött

Ám ahogy múlt az idő, egyre súlyosabb dührohamknak volt tanúja, később elszenvedője. Az asszony gyakran fordult férje ellen, lelkileg és testileg is bántalmazta, majd hirtelen zokogva a lábai elé esett és bocsánatért könyörgött. Ez idő tájt jelentkezett Viven első idegösszeomlása is, ezután

egymást követték a hiperaktív időszakok és a depressziós hónapok. 

Kiszámíthatatlan volt a munkában és otthon is. Az egyik leghevesebb összecsapásukra egy ausztráliai turnéjuk alatt került sor. Vivien megmakacsolta magát, és közölte: nem lép fel. Ekkor Olivier megpofozta, majd Vivien is Olivier-t, az asszony szitkozódni kezdett, megátkozta férjét. A turné végére mindketten kimerültek és megbetegedtek.
Nehezítette a dolgot, hogy Vivien rettegett az elmebetegségtől, ezért makacsul ellenállt minden erre irányuló vizsgálatnak. Úgy gondolta, inkább majd pihen, kevesebbet iszik és dohányzik, bármit megtesz.

Leszámítva a nehéz időszakot, Vivien Leigh kedves volt, okos, sőt bölcs, kiváló humorral és meleg szívvel. Odaadó feleség, igazi társ. Aki csak egyszer is járt náluk, a rajongója lett. Nem fogta vissza a férfi karrierjét, inkább ő próbált lépést tartani vele. Sokak szerint Blanche szerepében - A vágy villamosa, Marlon Brandóval - meg is közelítette férje művészetét. Ez a szerep hozta meg neki a második Oscar-díjat.

A házaspár még boldognak tűnik '52-ben a New York-i öltözőben, miután Vivien átvette második Oscar-díját A vágy villamosa című filmben nyújtott alakításáért

Jó időbe telt, míg kiderült, hogy Vivien mániás depresszióban - ma úgy mondanánk, bipoláris zavarban - szenved. Olivier ezt sokáig nem tudta, ám rémálmaiban gyakran visszatért az az időszak, amikor az asszony Srí Lankán forgatott, ott beleszeretett partnerébe, Peter Finch-be, majd

idegösszeomlással, dührohamok közepette kellett hazaszállítani, fotósok sorfala között. 

És a betegség további kalandokba hajszolta. Amellett, hogy sorra kikezdett akkori kollégáival, még ő maga is halálra rémült, amikor azon kapta magát, hogy el akar csábítani egy taxisofőrt vagy egy kifutófiút. Mindezt már Lady Olivier-ként, hiszen férjét - a legfiatalabb szinészként - lovaggá ütötték.

Az ötvenes években pedig már végig a féltékenység jellemezte kapcsolatukat. Vivien hatalmas patáliát csapott, amikor kiderült, hogy férje Marilyn Monroe-val forgat majd együtt. Próbálta menteni a menthetőt, negyvenedik évében gyermeket akart, ám elvetélt. Mindenesetre hatalmas fegyvertény volt Viven számára, hogy míg férje Monroe-val forgatta A nagyherceg és a táncosnőt, a sajtó róla, az ő váradósságáról írt.

Laurence Olivier és Vivien Leigh, Marilyn Monroe és férje, Arthur Miller társaságában

Amíg élsz, amíg élek

Azonban minden egyes roham lefaragott valamit Vivien személyiségéből. "Már nem az a nő, akibe beleszerettem" - állapította meg férje szomorúan. Laurence Olivier így írt Leighttel kötött házasságáról az önéletrajzában:

„Mialatt a mániás depresszió gonosz és rejtélyes démona megszállva tartotta, halálos szorításában egyre szorosabban zárva karmai közé, mindvégig sikerült megőriznie egyéni higgadtságát, azt a képességet, amivel mindenki elől el tudta rejteni valódi elmeállapotát - engem kivéve. Mert előttem nem lehetett.”

Olivier minden nehézség ellenére sokáig kitartott Leigh mellett

A férfi egy idő után nem tudott mit kezdeni Vivien gyakori dühkitöréseivel és hangulatváltozásaival, valamint rendszeressé váló kalandjaival, ezért 20 év után máshol kereste a boldogságot.

Néhány futó kaland után a színész talált valakit, akivel el tudta képzelni az életét. A harmadik Mrs. Olivier, Joan Plowright színésznő három gyerekkel, nyugalmas családi élettel és megértéssel ajándékozta meg a színészóriást.

De a válásig még szörnyű dolgok történtek.

Vivien nem akart elválni Laurence-től, hiszti- és dührohamokat rendezett, trükkökkel és ájulós jelenetekkel próbálta érzelmileg zsarolni a férfit, sőt még öngyilkossággal is fenyegetőzött. Leigh egyik dührohama azzal végződött, hogy Olivier, miközben fékezni próbálta, a földre lökte az asszonyt, aki beverte a fejét az ágy sarkába. Amikor pedig levélben kérte Vivient, fejezzék be a közös életet, váljanak el, az asszony sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben megnevezte Joan Plowrightot mint házasságuk megrontóját. Ez szokatlan is volt tőle, nem is méltó hozzá. 

Álompárból rémálom

Vivien Leigh jobb periódusaiban derekasan küzdött. Dührohamai után bocsánatkérő leveleket írt, olykor elektrosokk-kezelés után állt színpadra, megpróbálta emberileg is, szakmailag is felszínen tartani magát. Bár élete végén ő is új társat talált a színész Jack Merivale személyében, mindenki tudta, hogy 54 éves korában bekövetkezett haláláig Larryt szerette, válásuk után is rendületlenül imádta volt férjét.

Leveleit, a tőle kapott ajándékokat állandóan magánál tartotta, éjjel az ágya mellé tette.

Halálhíre volt férjét a kórházban érte, aki azonnal kikelt az ágyból, és Jackhez sietett, hogy osztozzanak közös gyászukban. „Csak álltam ott bűnbocsánatért imádkozva minden gonoszságért, ami köztünk történt” - írta önéletrajzában a színész, aki akkor is jelen volt, amikor volt felesége hamvait az otthonához közeli tóba szórták az angliai Blackboysban.

Sir Laurence Olivier 22 évvel később, 1989. július 11-én egy izombetegség szövődményében hunyt el, hamvai a londoni Westminster-apátságban nyugszanak. Halálos ágya mellett is őrzött egy fényképet Vivienről, akit ő egész életében csak úgy nevezett: Lady Olivier.

A filmtörténet két legendája

Forrás:
Darwin Porter, Roy Moseley: Damn You, Scarlett O’Hara, The Private Lives of Vivien Leigh and Laurence Olivier és
Alexander Walker: The Life of Vivien Leigh

Harry Houdini, a 20. század első szupersztárja  Budapesten született, első bűvésztrükkjét a legenda szerint a süteményt rejtő szekrény zárján próbálta ki Csengery utcai lakásukban. Minden idők legnagyobb mágusa anno teljesen új szórakoztató műfajt hozott létre: a szabadulóművészetet. Vállalkozását akkoriban szakmai öngyilkosságnak tartották, trükkjeit, titkait azóta is használják. Azon kevés magyarok egyike, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.  A közelmúltben az egyik legrejtélyesebb trükkjét - botrányos módon - leleplezték.

Houdini új szórakoztató műfajt hozott létre, ahol ő maga volt előadásainak legfőbb kelléke, ő maga volt a misztikum, az illúzió

Houdini nevéből az angolban mára ige lett: “houdinizni” annyit tesz, mint  szorult helyzetből megmenekülni, és van a szónak egy szexuális jelentése is, amit a jóízlés nevében most nem fejtenénk ki, de akár ki is található.

Houdininak a lehetetlennek látszó helyzetekből való briliáns szabadulásai annak idején teljesen lenyűgözték a kor közönségét, akik a produkcióit metaforaként értelmezték: megerősítésül arra, hogy az ember bármire képes, és hogy bármilyen viszontagságot le lehet győzni.

Alakja felbukkan Doctorow regényében, a Ragtime-ban, G. B. Shaw szerint pedig

“a legtöbbet emlegetett nevek a világon: Jézus, Sherlock Holmes és Houdini”.

“Houdini mindenhonnan kiszabadult, csak a halál markából nem - írja róla Erdélyi Z. Ágnes a 33 világhírű magyar a XX. századból című könyvében. - Mégis sikerült legyőznie, hiszen ma is benne van a világ emlékezetében.”

Tízből tíz ameriktai ma is Houdinit nevezi meg, ha megkérik, mondjon egy híres bűvészt

A rabbi fiából mágus lesz

Bűvész, mágus, kaszkadőr, színész, illuzionista, szabadulóművész és szkeptikus - pályája csúcsún Houdini volt a világ egyik leghíresebb embere. A szintén magyar gyökerekből táplálkozó Adrien Brody a History Channel számára készített minisorozat kapcsán így beszélt róla:

“Gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy varázsló leszek, és Harry Houdini volt az egyik példaképem. Tökélyre vitte a szabadulás művészetét. Nemcsak a fizikai láncoktól valót, hanem azt is, amely a szerény bevándorló mivoltából eredő társadalmi hátrányoktól szabadította meg. Élete története az elfogadás iránti egyetemes vágyról szól, amellyel mindannyian azonosulni tudunk.”

Mozik, könyvek és tévéfilmek sora foglalkozik a világ leghíresebb mágusával: a nagy szabadulóművész életéről Adrian Brody címszereplésével néhány éve minisorozat készült, korábban pedig Tony Curtis, Paul Michael Glaser, Harvey Keitel és Guy Pearce keltette életre a kamerák előtt a világ legíresebb illuzionostáját

Houdini maga ugyan - menedzsere tanácsára - nyilvánosan azt állította, hogy Wisconsin államban, Appletonban látta meg a napvilágot, valójában azonban 1874-ben született a Csengery utca 26. szám alatt, Weisz Erik néven, egy rabbi fiaként. Az első róla megjelent cikkekben még mindenütt szerepelt, honnan származik, amikor a lapok

“megnyerő mosolyú, magabiztos fiatal magyar művészként”

írtak róla. Appletonban tizenhárom évet töltött, Budapesten négyet - ekkor vándorolt ki szüleivel az Újvilágba. Az amerikai kisváros mindig is nagy üzletet csinált Houdini emlékének ápolásából, gyakorlatilag az egész város belőle él ma is. Nemrég a botrány is ott robbant ki.

Houdini gyerekkorában újságot árult, cipőt pucolt és kifutófiúnak állt, hogy segítse családját. Mindössze kilencéves volt, amikor beállt egy vándorcirkuszba, majd New Yorkba költözött, és egy nyakkendőgyárban dolgozott. Szülei jiddisül, magyarul és németül beszéltek, angolul sosem tanultak meg rendesen, bár Houdini az édesanyjának mindig angolul írta leveleit. Houdini - nem tökéletesen ugyan, de - beszélt magyarul.

Pályája végén például azzal buktatta le az állítólagos médiumokat, akik anyja szellemét próbálták megidézni neki, hogy a Cecilia által beszélt mindhárom nyelven kérdezett tőlük, amiből a spiritiszták csak a németre voltak felkészülve.

Imádott édesanyjával és feleségével, aki állandó partnere lett a színpadon

Fiatalkorában, New Yorkban akadt kezébe a könyv, amelynek szerzője leleplezte azokat a szélhámos médiumokat, akik a szeánszok alkalmával lekötöztették magukat, majd a besötétített szobában kiszabadultak, és elhitették a hozzátartozókkal, hogy elhunyt szeretteik jelentek meg nekik. A könyvben Houdinit nem a szellemvilág léte fogta meg, hanem

ekkortól kezdte izgatni egy szabadulószám gondolata.

Egy éven belül már a színpadon is volt, bár ekkor még kártyatrükköket mutatott be. “Eric, the Great”, illetve “Kártyakirály” (The King of the Cards) néven, de közben

otthon egyre gyorsabban bújt ki különböző bilincsek és kötelek fogságából.

Művésznevét példaképe, Jean Eugène Robert-Houdin francia bűvész nyomán választotta, 1894-től pedig a Floral Sisters táncos-énekesnője, Wilhelmina Beatrice (Bess) Rahner lett a felesége és állandó asszisztense, akivel haláláig együtt maradt, bár utolsó éveiben Jack London özvegye volt a szeretője.

Első fellépésein szerényen a Kártya királyának hirdette magát

A nagy áttörés

Amikor Houdini úgy döntött, hogy kártyatrükkök helyett szabadulómutatványokra fog szakosodni, ötletét szakmai öngyilkosságnak tartották. A szabadulómutatványoknak ugyanis akkoriban még nem volt piaca. Nem volt rájuk kereslet. Azelőtt még soha senki nem csinált effélét. Nem tudta, nem tudhatta, mennyire érdekli majd az embereket.

Mégis belevágott. Megkezdte a bilincsekből való kiszabadulós mutatványait, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult Harry. A nagy áttörést az hozta el számára, amikor

kitalálta a kényszerzubbonyból való szabadulás ötletét,

majd szerződés nélkül, ismét óriásit kockáztatva elhagyta az Államokat, és Európába ment, ahol bemutatta egyedülálló számát. A hirtelen jött európai hírnévről persze a tengerentúlon is értesültek.

Bőr kényszerzubbonyban 1915-ben

1900 szeptemberében Berlinben több mint 300 rendőr előtt meztelenre vetkőzve, hat perc alatt szabadult ki a bilincsek fogságából, a helyi hatóság legnagyobb megdöbbenésére. Az akkoriban már a “Bilincsek királya” (The King of Handcuffs) néven emlegetett Houdini több európai országban, többek között Angliában, Skóciában, Németországban, Franciaországban és Oroszországban is felhívta magára a figyelmet

bámulatos produkcióival.

1903-ban, Moszkvában, a Butirkaja börtönben - Oroszország egyik legerősebb, legrégibb börtönében - a dermesztő téli hidegben meztelenre vetkőzve és megbilincselve zárták be egy szibériai fogolyszállító vagonba, ahonnan 28 perc elteltével szabadult ki.

1904-ben volt Londonban a híres Mirror Cuff-szabadulás: a Brama-záraknak nevezett bilincseket öt év alatt sikerült legyártania a Birmingham Blacksmith cégnek, úgy gondolták, hogy ezekből lehetetlen kiszabadulni a kulcsok nélkül.

Egy óra alatt mégis sikerült Houdininak,

a közönség óriási ovációja közepette.

A moszkvai Butirkaja börtönből 28 perc alatt szabadult ki

1905-ben ünnepelt sztárként tért vissza az Államokba, ahol egyre többen kezdték másolni a produkcióit, ezért 1908-ban ismét újított: háta mögé bilincseltette a kezeit és egy lezárt, vízzel teli töltött tejestartályba merült, ahonnan szintén sikeresen kiszabadult. Később ugyanezt megismételte, akkor az East folyóban.

Még ugyanabban az évben, szeptemberben volt a „kínai víztartálytortúra”. Fejjel lefelé, megkötözve belelógatták egy óriási, vízzel teli fém-üveg tartályba, amelyet felülről lezártak. Ez alkalommal Houdininak több percre vissza kellett tartania a lélegzetét. A mutatványnak óriási sikere volt. 

A New York-i Keleti folyóba dobott ládából való látványos szabadulását a tekintélyes Scientific American tudományos magazin “a világ valaha előadott legszenzációsabb mutatványának” nevezte. A szintén New York-i Hippodrome-ban pedig

eltüntetett egy elefántot, azaz a legnagyobb dolgot, amit addig egy bűvész láthatatlanná tett.

Az I. világháború alatt lemondta az előadásait, hogy a katonákat szórakoztatva lépjen fel, és pénzt gyűjtsön a hadseregnek. Néhány egységnek azt is megtanította, hogyan szabaduljanak ki a süllyedő hajóból vagy a bilincsből, ha a németek elfognák őket

Houdini titkai

A számait maga találta ki, a trükkök titkát pedig csak néhány beavatott ismerte. Van olyan mutatványa, amelyet máig sem tud senki utánacsinálni.

Ahogy persze olyan trükkje is létezik, melynek titkát a laikusok előtt is leleplezték, sőt széles körben nyilvánosságra is hozták. Néhány éve óriási botrányt kavart, amikor Appleton város Outagamie Múzeumában

lehullt a lepel az illuzionosta egyik legrejtélyesebb mutatványáról:

a szakma legnagyobb felháborodása mellett egy állandó kiállítás keretén belül mutatták be Houdini Metamorfózis névre keresztelt szabadulómutatványát, melyet több mint száz évvel ezelőtt, feleségével adtak elő rendszeresen.

A trükkök gyakorlati végrehajtásának szemléltető eszközei és leírásai megtekintése előtt a látogatókat egy felirat figyelmeztette: "Akik nem akarják tudni, hogyan hajtotta végre Houdini a varázslatot, kerüljék el ezt a területet." 

Egész életében a halált kísértette, munkáját pedig halálosan komolyan vette: napi 8-10  órát  gyakorolt, folyamatosan fejlesztette a technikáját és a repertoárját

A mutatványban a megbilincselt, zsákba tett, majd egy utazóládába zárt bűvésznek sikerült pillanatok alatt helyet cserélnie a ládán kívül lévő asszisztensével. A titok egyik nyitja, hogy a ládának van egy oldalfala, amelyen át a benti személy kisurranhat. 

Houdini óriási sikereinek egyik titka pedig az volt, hogy remekül értett az önreklámhoz. A reklámszakembereket jóval megelőzve kezdett el például saját márkás termékeket piacra dobni: a saját képmásával ellátott matricákat és Houdini-talizmánokat árult, és minden városban, ahol fellépett, hatalmas színes plakátokkal hívta fel magár a figyelmet.

Korán felismerte a mozgókép jelentőségét is: kevesen tudják, hogy a Terror Island című, 1920-as némafilmban színészként tűnt fel a vásznon. Szabadtéri mutatványait is filmre vette, hogy aztán revüszínházi fellépéseken vetítse le a produkciókat. 1909-ben pedig készített egy rövidfilmet magáról Houdini csodálatos mutatványai Párizsban címmel, Amerikában ezt a darabot

Az ünnepelt Houdini címen mutatták be. 

A “Bilincsek királya” néven emlegették, ugyanis nem csupán amerikai seriffek, de a Scotland Yard által ráerősített acélbilincsekből is könnyedén kiszabadult, és minden nagyobb börtönből is megszökött

A nagy leleplező

Miután rajongva szeretett édesanyja meghalt, nagyon szeretett volna hinni a szellemvilg létezésében, ugyanakkor szakmabeliként remekül átlátott az állítólagos spiritiszták olcsó trükkjein. Mivel rájött, milyen károsak lehetnek a csalók a naiv és hiszékeny emberek lelkivilágára, nem beszélve a tőlük kicsalt pénzről, utolsó éveiben kíméletlen hadjáratot kezdett a spiritszták ellen, és

emiatt vesztette el a Sherlock Holmes történetek szerzőjének, Arthur Conan Doyle-nak a barátságát.

Feleségével ennek ellenére spiritiszta kísérletbe fogott: megegyeztek ugyanis, hogy bármelyikük hal meg előbb, az megpróbál kapcsolatba lépni a másikkal. Özvegye azonban halála után elárulta, a kísérlet kudarcot vallott.

Houdini halálát sebezhetetlenségébe vetett hite, és egy komoly vakbél- és hasnyálmirigy-gyulladás okozta, amivel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni. Ráadásul egy montreali bemutatón azzal hencegett, hogy a hasizmai olyan erősek, bármekkora ütést képes kiállni. Mire az egyik néző figyelmeztetés nélkül behúzott neki, és mint utóbb kiderült, az ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant. Szemmel láthatóan óriási fájdalmakat élt át, ám az aznapi műsorát végigcsinálta, majd másnap elutazott Detroitba a következő show-jára is. Az volt az utolsó műsora. A sors fintora, hogy a szellemek létét tagadó Houdini ötvenkét éves korában, október 31-én, azaz éppen Halloween napján hunyt el. 

Houdini, minden idők legnagyobb mágusa

Milyen a jó film? Hatásos. Lebilincselő. Emlékezetes. Időtálló, mely évtizedek múltán is a képernyő elő vonzza a nézőt. Minden idők legnagyobb klasszikusai közül tizenkettőt választottunk ki. Zseniális alkotások, ikonikus mozik, régi nagy filmek, filmtörténeti klasszikusok következnek. Mennyire emlékszel a legendás alkotáskra?

A hatvanas évek legnépszerűbb színésznői közé tartozott Natalie Wood, a West Side Story gyönyörű sztárja. 25 éves korára háromszor jelöltek Oscar-díjra, rejtélyes halálának körülményei pedig máig tisztázatlanok. Az ügyben már lassan négy évtizede vizsgálódnak, hisz régóta gyanítják, hogy a színésznő nem véletlenül fulladt a tengerbe. Nemrégiben újabb szemtanúkat hallgattak ki, akik bizonyítják, ki ölhette meg a filmcsillagot. A rendőrség megnevezte a színésznő gyilkosát. Közel 38 év után megoldódhat Hollywood egyik legrejtélyesebb halálesete?

Natalie Wood 1963-ban

Igazából ott kezdődött Natalie Wood világhírességének története, ahol az élete befejeződött. Máig kibogozatlan, rejtélyes halála olyan, akár egy megoldatlan Columbo-krimi: talán sosem fogjuk megtudni, mi játszódott le pontosan 1981 novemberében, a kaliforniai Catalina-sziget egyik öblében horgonyzó Splendour nevű luxusjachton. 

Hátborzongató egybeesés, hogy a halála előtt egy évvel készült Emlékezés Eva Rykerre című filmjét szintén a Santa Catalina-öbölben forgatták. Abban volt egy megrázó jelenet, amikor a fuldokló Natalie Woodot partnere, Robert Foxworth kimenti a vízből. Ehhez hasonló jelenet ismétlődhetett meg egy év múlva, ám 

ezúttal senki sem sietett a kimentésére.

Mi történhetett a Splendour nevű jachton azon a végzetes éjszakán?

Elég gyanús, hogy miért éppen a baljós előjelű helyszínen rendeztek hálaadás napi bulit, amikor a férje jól tudta, hogy felesége fél a víztől és a sötétségtől. Miután a vendégek távoztak, négyen maradtak a jachton:

a házaspár, Christopher Walken, aki Natalie partnere volt az akkor még befejezetlen Agyhalál című filmben, valamint a hajó kapitánya.

Ami ezután történt, abból csak egyvalamit lehetett tévedhetetlenül megállapítani: a színésznő fulladásos halálát.

Szerelmi háromszög lehet a tragédia oka?

Gyanús körülmények, külsérelmi nyomok

Másnap tele voltak a lapok a negyvenhárom éves színésznő tragikus balesetével. Az öngyilkosság fel sem merült, a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a spicces filmsztár nem tudott elaludni a jacht oldalának csapódó mentőcsónak zajától, azt akarta megkötni, de megcsúszott, és elsodorták a hullámok.

Előtte ugyanis a kikötő éttermében vacsoráztak a barátaikkal, ahol sokaknak feltűnt, hogy a kelleténél több alkoholt fogyasztottak, és Walken látványosan flörtölt szép partnerjőjével - akinél

1,4 ezrelék véralkoholszintet mért a boncolás. Ezzel le is zárták az aktát.

Natalie Wood és Christopher Walken látványosa flörtöltek a tragédia estéjén

Csakhogy az egy ezreléket meghaladó véralkohol már nem enyhe szalonspicc, hanem annak a jele, hogy az illető rendesen felöntött a garatra, és attól se ébred fel, ha ágyút sütnek el a füle mellett. Ráadásul azt se vették számításba - nem is tehették, mert a hajó kapitánya csak harminc év múlva a Fatális utazás című dokumentumfilmben árulta el -, hogy

Natalie férje nem engedte azonnal értesíteni a parti őrséget felesége eltűnéséről.

Így annak holttestére csak másnap találtak rá, és mire a boncolás megtörtént, már az eredetinél kisebb alkoholszintet lehetett kimutatni. Akkor viszont hogyan kerülhetett a vízbe éjnek évadján, egy szál hálóingben? Feltehetően nem a saját lábán. A törvényszéki szakértő is cáfolta a balesetet. Makacsul firtatta, hogy

honnan erednek a holttesten talált zúzódások, véraláfutások.

Natalie férje késleltette, hogy bejelentsék a nő eltűnését

Élt a gyanúperrel, hogy valaki bántalmazta a színésznőt, de nem vették komolyan az érveit. Nagyon úgy nézett ki, hogy

nem akarnak vádat emelni a férj, Robert Wagner ellen,

mert ez kettétörné szépen ívelő karrierjét, ami a stúdiónak is hatalmas veszteséget jelentett volna. Az egyik, közelben horgonyzó jachton hallották is Natalie segélykiáltásait, sőt valaki válaszolt is neki, hogy “nyugodj meg, hamarosan kimentünk”. Aztán csend lett. Síri csend.

Natalie Wood és férje, Robert Wagner

Az orvosszakértők pedig, annak dacára, hogy sérüléseket találtak a nő testén,

véletlenszerű fulladást írtak a jegyzőkönyvbe.

2011-ben mégis újravizsgálták a halálesetet, épp a kapitány megkésett vallomása miatt, aki azt is elmondta, hogy hallotta veszekedni a házaspárt a haláleset előtt, amit a férj nem ismert el. Ekkor "véletlenszerűről" "ismeretlen körülményekre" javították a jegyzőkönyvet,

de vádat nem emeltek.

Pedig Dennis Davern, a hajó kapitánya váltig állította, hogy Natalie eltűnése előtt éppen miatta veszekedett a férj és Christopher Walken. Majd a házaspár ugrott össze a kabinjukban, aztán hirtelen abbamaradt az üvöltözés. A kapitány ezután felment a fedélzetre, ahol a férj közölte vele, hogy nem találja a feleségét.

A hajó kapitánya szerint Wagner azt gyanította, hogy Wood és Walken összeszűrték a levet 

Talán sosem fog kiderülni, mi történt ponzosan azon az éjszakán, mi volt a veszekedés tárgya. Wagner később azt írta önéletrajzi kötetében, hogy csak Walkennel vitázott a felesége karrierjéről. Hollywoodban viszont mindenki meg van győződve arról, hogy a férj azt kívánta tisztázni, mi van a felesége és a színész között. Féltékenységi dráma lett volna? A "jól értesültek" szerint Natalie Woodot a két férfi együtt, előre kitervelten tette el láb alól.

Ennyi volt tudható eddig. Most azonban úgy tűnik, kiderülhet az igazság. A Los Angeles-i seriff hivatal a közelmúltban bejelentette, hogy újabb szemtanúkat hallgattak ki a több évtizedes rejtély megoldásához. A tanúk állításai új részleteket világítottak meg azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett a kérdéses éjszakán a hajó fedélzetén.

A tanúk Woodék jachtja közelében elhajózva kiabálást és robajokat hallottak a házaspár kajütjéből, majd egy férfi és egy nő veszekedését is a hajó tatjáról.

A szemtanúk egymástól függetlenül Wood és Wagner hangját vélték felismerni.

A hajó kapitánya azt állítja, hogy a színésznő eltűnése előtt éppen miatta veszekedett a férj és Christopher Walken

A Los Angeles-i rendőrség nyomozója, John Corina hadnagy tehát úgy véli, megtalálta a valódi gyilkost: szerinte egyértelmű, hogy a férje végzett Natalie Wooddal:

"Hét éve vizsgálom az ügyet, és elmondhatom, hogy Robert Wagner az első számú gyanúsítottam. Folyamatosan változtat a sztorin, az események nem passzolnak egymáshoz időrendileg, ráadásul, mióta újranyitottuk az ügyet, egyáltalán nem hajlandó együttműködni a rendőréggel" - nyilatkozta a BBC-nek.

A seriff hivatala a fejlemények fényében a „gyanús haláleset ügyében érintett személynek” nevezte a ma már 89 éves Robert Wagnert.

"Az ügyben az elmúlt évek során végzett vizsgálatok következtében Wagner egyre inkább bűncselekménnyel összefüggésbe hozható személlyé vált. Tudjuk, hogy ő volt az utolsó személy, aki látta Natalie Woodot, mielőtt eltűnt a hajó fedélzetéről" - mondja John Corina.

Az, hogy mi történik majd Robert Wagnerrel, ha bebizonyosodik, hogy valóban ő állt a színésznő halála mögött, még kérdéses, ugyanis egy ma már 89 éves, idős férfiról beszélünk

Anyja filmcsillagnak nevelte

Natalie Wood - eredeti nevén Natalja Nyikolajevna Zaharenko - 1938-ban született San Franciscóban. Szülei orosz bevándorlók voltak, nagyravágyó anyja Los Angelesbe költöztette a családot, hogy egyengesse lánya filmes karrierjét.

Négyévesen már szerepelt - Natasha Gurdin néven - a Boldog ország című filmben, nyolcévesen pedig - heti ezer dolláros gázsiért - Orson Welles oldalán játszott, akit már akkor elbűvölt a kislány tehetsége:

"Olyan jó, hogy az megijeszt!" 

- nyilatkozta róla a világhírű sztár.

Már bájos kisgyerekként is kirobbanóan tehetségesnek tartották

Anyja állítólag gyógyszerekkel tömte, hogy sokáig játszhasson gyerekszerepeket: tizenöt éves koráig húsz filmben aratott sikereket gyereksztárként. Ráadásul azon kevés színészek egyike volt, akik sikeres gyerekszínészekből probléma nélkül váltak felnőtt színésszé. Emellett hihetetlen intelligens és kötelességtudó volt, mindenki szeretett vele dolgozni.

Tizenhat évesen James Deannel már fiatal nőt alakított a Haragban a világgal című filmben,

ezért jelölték először Oscar-díjra a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

A következő évben megkapta a Golden Globe “Az év új sztárja” díját, és hozzáment Robert Wagner színészhez, hogy szabaduljon zsarnoki anyjától. Öt év után elvált tőle. Állítólag agyára ment féjre golfmániája, ám az életrajzírók szerint kompromittáló helyzetben találta férjét egy másik férfival.

Warren Beatty előbb a filmvásznon, majd a való életben is Natalie partnere volt. Beatty később neki ajánlotta fel a Bonnie és Clyde női főszerepét, de Wood nemet mondott, mert a forgatás ideje alatt nélkülöznie kellett volna pszichoanalitikusát

A hatvanas évek első felében Hollywood legnépszerűbb sztárjai közé tartozott. Huszonöt éves koráig begyűjött három Oscar-jelölést. Legnagyobb sikerét

a West Side Storyban aratta, Maria szerepében,

valamint az Elia Kazan rendezte Ragyogás a fűben című film főszerepében.

Volt időszak, amikor ritkán állt a kamerák elé, több évet is kihagyott, utolsó, befejezetlen filmjében, az Agyhalálban úgy tűnt, visszatér megmutatni tehetségét. Ám végérvényesen megszakadt a pályája.

Jelenet a West Side Storyból

Gyakran játszott együtt olyan híres partnerekkel, mint Robert Redford, Jack Lemmon vagy Tony Curtis, utóbbi híres volt hódításairól. Hollywood hercege című életrajzi regényéből az is kiderül, hogy

Natalie Wood is megajándékozta élete legszebb pillanatával,

amikor partnerek voltak az 1964-es Majd most kiderül (Sex and the Single Girl) című filmben. Közvetlenül egymás mellett állt az öltözőkocsijuk.

“A szünet hosszúnak ígérkezett - emlékszik vissza Curtis -, ezért úgy határoztam, levetem a jelmezt. Átöltöztem, majd elindultam Natalie kocsija felé. Nem tudom, miért, hiszen nem hívott. Egyszerűen úgy érezem, át kell mennem. (…) Helyet foglaltam a kanapén, Natalie pedig kulcsra zárta a lakókocsi ajtaját. (…) Arra nem emlékszem, hogy a nadrág hogyan került le rólam, mert a következő pillanatban már vadul szeretkeztünk. Nemcsak a forgatás, hanem talán az egész életem legszebb pillanata volt. Egyetlen szót sem szóltunk, sem előtte, sem közben, sem utána. (…) A forgatás végeztével visszatértem az enyéimhez, ahogy Natalie is. Mindketten tudtuk, hogy így lesz a legjobb.”

Feltehetően Natalie is sok boldog pillanatot élhetett át jóképű partnereivel, de a férjekkel nem volt szerencséje. 1969-ben hozzáment Richard Gregson brit producerhez, megszületett első gyereke, Natasha, azonban 1972-ben elváltak, és

visszatért első férjéhez.

Tőle is született egy lánya, Courtney. Ennek a házasságnak vetett véget a színésznő rejtélyes halála, amelyről később filmet is forgattak Natalie Wood rejtélyes élete címmel.

címmel.

Egy ágyban Tony Curtisszel a Sex and the Single Girl (Majd most kiderül) című filmben

Viszonyuk csupán egy múló, filmes flörtnek indult, ám a Martinique forgatásán a 44 éves Humphrey Bogart - aki akkor a harmadik házasságában élt a vadságáról, késeléséről és alkoholproblémáiról ismert színésznővel, Mayo Methot-val -, őrülten beleszeretett 19 éves kolléganőjébe, akit ekkor még nem Lauren Bacallnak, hanem Betty Joan Perskének hívtak. A botrány elkerülhetetlen volt.

Az Amerikai Filmintézet (AFI) szerint Humphrey Bogart minden idők legjobb férfi színésze

Amikor a hosszú, szőke hajú és hosszú combú, szvetterbe és gabardinszoknyába öltözött tinédzser, anyjával az oldalán megjelent a próbafelvételen, senki nem ismerte fel benne a Harper’s Bazaar márciusi számának címlaplányát. Csinos volt ugyan, de nem látszottak benne egy sztár kvalitásai, inkább tűnt a moziért rajongó diáklánynak. Csak a családja volt ekkor még tisztában vele, milyen kemény lány, és milyen

pontosan tudja, mit akar.

Elvált szülők gyereke, akit dolgozó anyja nevelt, aki minden gyerekébe átcsepegtette saját eltökéltségét. A lányt az iskolai jegyzékek még Betty Joan Perske néven ismerték, ám a filmvásznon eldobta a rég homályba veszett apja vezetéknevét, és felvette az anyjáét, a Bacallt.

A címlap, mely megváltoztatta a fiatal lány életét

A kiterjedt zsidó famíliának ő volt a szeme fénye. Rajongó nagynénik és nagybácsik vették körül, valamint a nagymama, aki Romániából emigrált az első világháború alatt. A család mélyen hitt a kemény munkában, és hogy az ember bármit elérhet, ha megdolgozik érte. Betty 16 éves volt, amikor az első modellmunkáját kapta, közben programfüzeteket árult a Broadwayn, és

közeli ismeretségbe került olyan színészekkel, mint Kirk Douglas és Vincent Price. 

Nem ismerte az apját, így ösztönösen az idősebb színészekhez vonzódott. Befolyásos barátainak köszönhetően mutatták be a Harper’s Bazaar magazin főszerkesztőjének, Diana Vreelandnak, aki a lap 1943. januári és februári kiadásának belső oldalai után őt tette a márciusi címlapjára. Itt figyelt fel rá a Martinique rendezőjének, Howard Hawksnak a felesége, és így lett belőle színésznő.

A legendás Kirk Douglassal később több filmben is játszottak együtt, többek között A trombitás fiatalember című, 1950-ben forgatott moziban

Balhés Bogartok

Bettyt Bogart új filmje, az Átkelés Marseille-be forgatásán mutatták be az akkor 43 éves színésznek, aki ekkor már a világ vezető mozisztárja volt, túl a Casablancán.

Ő volt a Pearl Habor utáni Amerika szimbóluma.

Kemény, de együtt érző, szkeptikus, mégis idealista, elárult, mégis hinni tudó, potens és örök lázadó.
A vásznon kívül Bogart egy problémás harmadik házasság ötödik évében járt. A sajtó előszeretettel cikkezett Mayo Methot-val folytatott viharos veszekedéseiről, amelyek nyomán a “Balhés Bogartok” címet akasztották a párra. Az ekkor már menthetetlen alkoholista Mayo egy alkalommal késsel támadt férjére, hátba szúrta Bogartot, a John Huston rendező szerint “morbidan hűséges” Bogart azonban ennek ellenére vele maradt.

Annak dacára, hogy legismertebb szerepe Rick Blaine karaktere volt a Casablanca című filmben, Bogart nem kapott díjat a produkcióért; csupán egy Oscar-díjat nyert, az Afrika királynője című filmben nyújtott alakításáért

A forgatáson Bogart és Bacall váltott pár udvarias szót, de nem csapott beléjük a villám. Lauren saját bevallása szerint cseppet sem hatódott meg a lehetőségtől, amelyről majd' minden nő álmodozott akkoriban. 

"Carry Grant, na az nagy szó lett volna, de Bogart? Hmmm..." - viccelődött később

önéletrajzi kötetében, amikor arról mesélt, hogyan is találkozott első férjével. Bogart pedig mindössze egy csinos filmes kelléknek látta, aki segítheti, de le is rombolhatja a film esélyeit, és azon tűnődött, tud-e vajon a lány játszani.

Tizenkilenc évesen kapta meg élete első főszerepét, ráadásul Humphrey Bogart oldalán

Öt hónappal később, pár héttel a Martinique forgatásának megkezdése előtt találkoztak újra. Ekkor a sztár már látta a fiatal lány próbafelvételeit, és a véleményét így foglalta össze:

“Remekül fogunk együtt szórakozni.”

A móka aztán 1944. február 29-én kezdődött el. Bacall halálosan be volt rezelve, Bogart pedig viccel ütötte el a lány idegességét. A fiatal színésznő végtelen zavarában találta fel a később a védjegyének számító pillantást: rájött, hogy a feje remegését úgy tudja leállítani, ha a mellkasához szorítja, és onnan tekint fel Bogartra.

By Myself and Then Some című önéletrajzi kötetében így emlékszik vissza erre: "Az első jelenetemben oda kellett hajolnom Bogart szobájának ajtajához és meggyújtanom egy cigarettát. De annyira remegett a kezem és a fejem, hogy nem voltam képes meggyújtani. Bogart próbált viccelni, hogy oldja a feszültséget, tudta, hogy új vagyok és halálra vagyok rémülve. Úgy a negyedik felvétel vége felé rájöttem, hogy egyedül úgy tudom kordában tartani a remegő fejem, ha az állam egészen a mellkasomhoz nyomom és úgy pillantok fel Bogartra. Működött, ráadásul akkor született meg az a bizonyos ‘nézés’ is. Aznap hamar rájöttem, hogy Bogart milyen fantasztikus ember. Mindent megtett, hogy megkönnyítse a dolgomat."

Bacall végtelen zavara okán született meg a később védjegyének számító jellegzetes nézése

Bogie az első perctől tesztelte a lány humorát, és hogy mennyire bírja az ugratást. Egyszer például odakötözte Bacall kezeit a mobil öltözőhöz, majd látványosan elvonult ebédelni. Betty pedig vette a lapot, és együtt játszott vele. Bogart ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a 19 éves lány otthon érezze magát.

Kezdettől éreztette vele, hogy egyenrangú partnerének tekinti a forgatáson.

A kapcsolatuk olyan fokozatosan alakult át, hogy a stábnak először fel sem tűnt a dolog. Bacall később azt mondta, az "áttűnés szinte észrevehetetlen volt". Elmondása szerint az öltözőjében ült, és Bogarttal viccelődött, amikor a férfi odahajolt hozzá, és megcsókolta. Majd előhúzott egy gyufásdobozt, és arra kérte, írja a hátára a telefonszámát.

"Aznap, hogy megadtam neki a számom, Bogie felhívott. Éjjel 11 óra volt, ő már ivott néhány pohárral. Viccelődtünk egymással a telefonban, de aznap estétől teljesen megváltozott a kapcsolatunk."

A Bacallnál huszonöt évvel idősebb szívtipró megismerkedésükkor már Hollywood ünnepelt csillaga és a nők kedvence volt

Film és élet egybefolyik

Négy héttel a forgatás megkezdése után jutottak el a legendás jelenetig, amikor Bacall megkérdezi Bogarttól, tud-e fütyülni. A stáb számára ekkor derült ki, hogy kettejük között van valami. Érdemes megnézni Bogart mosolyát a jelenetben, és hogy hogyan néznek egymásra. Innentől kéz a kézben jártak a forgatáson, és elválaszhatatlanokká váltak.

"Akkor még szűz voltam. Bogie pedig olyan érzéseket ébresztett bennem, amik teljesen újak voltak számomra. Egyetlen pillantásától megremegtem. Mikor megfogta a kezem, egészen összeszorult a gyomrom."

Bébinek nevezték egymást, Bogart keze mindig a lány vállán volt, folyton el-eltünedeztek, majd fülig érő szájjal kerültek elő. Látható volt, hogy Bogartot egyáltalán nem zavarta, hogy mindenki látja rajta, hogy szerelmes.

"Egyetlen pillantásától megremegtem"

Közben a stúdió PR-osai a “boldog és bolondos” Bogart házaspárról szóló történetekkel bombázták a sajtót, hogy erősítsék a hűséges férj képét, és eltereljék a figyelmet az egyre erősödő pletykáról és a közelgő botrányról. Amikor egyértelművé vált, hogy valamit mondani kell Bacallról - akinek a filmes neve időközben Lauren Bacall lett -, a stúdió közölte, hogy

mindez csak múló, filmes flört.

Meglehet, Lauren az apját kereste Bogartban

A botrány persze elkerülhetetlen volt. Ha híre kelt, hogy Mayo Methot úton van a helyszínre, a szerelmesek arra az időre szétrebbentek. Gyakran hívta Mayo a férjét a telefonhoz is, és arról érdeklődött tőle, hogy van a lánya. Sosem feledkezett el emlékeztetni Bogartot arra, hogy

a szeretője feleannyi idős, mint ő.

Erre válaszul ő egyre ritkábban ment haza, és ha Mayo kereste, mindig azt a választ kapta a többiektől, hogy Bogart a stábbal van - Bacallt pedig elkezdték mindannyian Stábnak nevezni. Miután a film forgatásának vége lett, ők ketten továbbra is találkoztak, és civilben is a filmben játszott karaktereik nevén, Slimnek és Steve-nek szólították egymást.

"Slim, drága, te jöttél, a karjaimba egyenesen, a szívem kellős közepébe, szeretlek a legigazibb szerelmemmel - és most attól tartok, nem érted meg, és türelmetlen leszel, és el foglak veszíteni - de még ha be is következne, akkor is szeretnélek tovább, te vagy az egyetlen szerelmem, és mindig is szeretni és figyelni foglak, és segíteni, ha épp arra lesz szükséged." Humphrey Bogart levele Lauren Bacallhoz

A Bogart-Bacall szindróma

Bogart valószínűleg azt élvezte ebben a szerelemben a leginkább, hogy kapott egy kiforratlan nőt, akit tökéletes feleséggé formálhat. Bacall pedig nem vágyott másra, csak hogy ő lehessen a negyedik Mrs. Bogart.

Mindazt a szeretetet, amit láthatatlan apja számára raktározott el, most rázúdította Bogartra. (A bulvárpszichológiai szakirodalomban a nagy korkülönbségű kapcsolatokat utánuk nevezték el Bogart-Bacall-szindrómának.) Szerelmes leveleiben

Bogart, aki az életrajza szerint több mint ezer nővel feküdt le,

váltig állította, hogy ő élete legnagyobb, és egyben az utolsó szerelme, akit akkor is szeretni és óvni fog élete végéig, ha időközben elveszítené őt valahogy.

Hiába a korkülönbség, teljes a harmónia

A fizikai és szellemi értelemben is széteső feleség iránti kötelessége azonban egy ideig még visszatartotta, hogy végleg átadja magát a szerelemnek. Methot elvonókúrára ment, Bogart pedig megígérte, hogy ad még egy esélyt a házasságuknak. A kísérlet azonban minden értelemben kudarcba fulladt; előbb 1944. október 19-én, majd egy sikertelen újraegyesülés után december 4-én, most már véglegesen bejelentették különválásukat.

A Martinique kritikái közben minden képzeletet felülmúltak: Bacallból sztár lett,

Garbo és Dietrich kombinációjának nevezték,

és következő közös filmjükért, a Hosszú álomért is rajongott a szakma és a közönség egyaránt.

Lauren Bacallt Greta Garbo és Marlene Dietrich kombinációjának nevezték

Bogart azonban nem volt meggyőződve róla, hogy jó ötlet feleségül venni egy 25 évvel fiatalabb nőt. A korábban “Igáslónak” csúfolt, hallatlan munkabírásáról ismert Bogart darabjaira esett, képtelen volt a munkára koncentrálni, egyre többször késett a forgatásokról, és senki nem tudott segíteni neki. Karácsonykor, a 45. születésnapján már három hete ivott egyfolytában, és orvost kellett hozzá hívni.

Aztán lassan mégis a helyükre kerülte a dolgok. Amikor későbbi éveiben a barátai arról kérdezték Bogartot,

melyik volt élete legboldogabb időszaka, mindig azt felelte: amikor Bettynek udvarolt.

Az esküvőjüket a Malabar farmon tartották, és mindketten végtelenül meghatottak voltak a ceremónia alatt. A világ minden fotósa a helyszínen volt, Bogart azonban csak a Life magazin munkatársait engedte be.

Bogart kapott egy kiforratan nőt, akiből tökéletes feleség vált

Humphrey Bogart ezek után még számos remek filmet forgatott, öt közös filmjük is készült, és Bacallnak is akadt időnként egyéb munka is Hollywoodban és a Broadwayn.

"Tudtam, hogy jól döntöttem, ugyanakkor azt is tudtam, hogy a rendezők nagyrésze csupán Humphery Bogart feleségeként gondol rám, nem pedig színésznőként. Ez van. Amikor kapunk valamit, fel kell adnunk valamit." 

Tizenkét éves házasságuk alatt két gyerekük született, Stephen 1949-ben és Leslie ’52-ben. Lauren pedig elhatározta, hogy a filmezés helyett a családra koncentrál: évente csupán egy filmszerepet vállalt el, és híresen kerülte a hollywoodi partikat.

Frank Sinatrával és Marilyn Monroe-al egy fogadáson

Bogart 1957 januárjában halt meg nyelőcsőrákban, három héttel az ötvenhetedik születésnapja után. Bacall elveszítette élete szerelmét, pedig ekkor

még csak harminchárom éves volt.

Bogart vérbeli hajóshoz méltón azt szerette volna, ha hamvait a tengerbe szórják, de az akkori törvények ezt nem tették lehetővé. Helyette a temetésén hajója, a Santana méretarányos makettjében helyezték el földi maradványait, és ennél méltóbb búcsút el sem lehetett volna számára képzelni. Hiszen a Santana volt az egyetlen valódi rivális, amivel Bacallnak valaha szembe kellett néznie.

Bogie-nak későn jött az apaság, nehezen is tudta kezelni

Lauren Bacall - aki még évekkel Bogart halála után is szenvedélyes szerelemmel imádta elveszített férjét - a későbbiekben már nem mondhatta szerencsésnek magát. Miután Frank Sinatrával folytatott viszonya hamar zátonyra futott, hozzáment  Hollywood második Bogartjaként számon tartott Jason Robards színészhez, ám kilenc év után a színésznő szerint ez a szerelem belefulladt a viszkibe. 2014-ben, 90 évesen bekövetkezett halála előtt azt nyilatkozta: 

"Bogie megtanított rá, hogy az életben egyszer lenn, másszor fenn vagyunk - mindezt úgy, hogy mi ketten szinte mindig a fellegekben jártunk". 

Bogart halálával Bacall élete szerelmét veszítette el