Miért csókolózunk? A költői kérdésre mindenki azonnal rávágja a választ, ám bármily meglepő is, nem mindenki csinálja, sőt vannak kultúrák, amelyek egyáltalán nem is ismerik. Míg Európában a csók érzéki örömforrás, addig más területeken a kannibalizmus egyik formájának számít, és van, ahol egyetlen nyilvános csókot ma is 99 ostorcsapással büntetnek. Mióta, hogyan és miért csókolózunk, vagy éppen miért nem? Milyen hagyományai, mítoszai léteznek a világban?
Brezsnyev híres csókja: Brezsnyev és Honecker 1979-ben, az NDK fennállásának 30. évfordulóján csókolták szájon egymást
A csókolózás nem egyetemes viselkedés az emberi faj körében. Még ma is akadnak kultúrák, amelyek szokásrendszeréből hiányzik a csók. Mindez azt sugallja, hogy nem velünk született dolog, mint gondolnánk.
Ahogyan Neel Burton brit pszichiáter, filozófus és író említi Heaven and Hell: The Psychology of Emotions (Mennyország és pokol, avagy az érzelmek pszichológiája) című könyvében,
a csók nem ösztönös, hanem tanult viselkedés,
ami abból a szokásból alakulhatott ki, ahogyan számos kultúrában az anyák szájból szájba juttatják utódaiknak az előre megrágott ételt. Ugyanakkor van néhány mai bennszülött törzs, amely ismeri ugyan a csóketetést, ám ismeretlen számukra
az erotikus csók, mint a behatolás szimbolikus formája.
Már az indiaiak is
Bárhogy is legyen, a csók nem kizárólag az ember sajátja. A szexuális aktivitáukról ismert bonobókon kívül más majomfajok is rendszeresen csókolóznak, de a kutyák és a macskák is lelkesen nyalogatják egymást, ahogy még alacsonyabb rendű fajok egyedei, csigák és egyes rovarok is összedörzsölik csápjaikat és tapogatószerveiket.
Valószínű, hogy ezek nem az emberi értelemben vett csókcsatában vesznek részt ilyenkor, sokkal inkább szagolgatják egymást, bár az emberek párválasztásában is nagymértékben meghatározó a másik sajátos illata. A világ számos táján: a sarkvidéki népeknél, valamint Kínában, Japánban, Malajziában, a csendes-óceáni szigetvilágban, Amerika legtöbb indián törzsénél, Madagaszkár bennszülötteinél
a mai napig az egymás szaglászására szolgáló „orrcsók” a divat.
A majmok is jól ismerik a csókot
Az ősi indiából származó védikus szövegek már megemlítik a csókolózást, a Káma Szútra pedig - ami valószínűleg a 2. század környékén született -, egész fejezetet szentel a csókolózás módozatainak.
Az antropológusok véleménye szerint a görögök az indiaiaktól tanulták el
az erotikus csókot, amikor Nagy Sándor Kr. e. 326-ban elérte Indiát,
majd hadseregének tagjai vezérük halála után szétszéledtek a világban, így rajtuk keresztül számos kultúra megismerhette az igen élvezetes szokást.
Mindez nem feltételnül jelenti, hogy a csókolózás indiai találmány, ahogy azt sem, hogy a védikus szövegek a csókolózás első írott forrásai. Homérosz már a Kr. e. 8. században leírja az Iliászban, amint Priamosz, Trója királya kezet csókol Akhilleszenk, amiért hazahozta fia holttestét.
A Káma Szútra szerint van egyenes és erősen szorító csók is
Brezsnyev csókja
Hérodotosz is beszél a perzsák között elterjedt csókolózás szokásáról, amikor egymás szájon csókolásával üdvözlik egymást az azonos rangú férfiak, míg az alacsonyabb rangúakat arcon csókolják. Előbbi szokás érdekes módon
élő hagyomány maradt a kommunista országok vezetőinek körében is.
Testvéri csók és trabant a Berlini Fal megmaradt részén
Hérodotosz arról is beszámol, hogy mivel a görögök fogyasztottak marhahúst, a tehén pedig szent állatnak számított Egyiptomban, így az egyiptomiak nem voltak hajlandóak szájon csókolni őket.
A csók feltűnik az Ótestamentumban is:
Jákob Ézsau ruhájába öltözve csókolja meg a vak Izsákot, és így megtévesztve nyeri el annak áldását. Az Énekek énekében pedig szó esik az erotikus csókról is: "Csókolj meg szád csókjával, mert bornál jobb a szerelmed."
A rómaiak idején a csókolózás széles körben elterjedt. A rómaiak csókolták a partnerüket, a szerelmüket, a családjukat és a barátaikat, de a vezetőiket is. A birodalom lakói háromféle csóktípust is megkülönböztettek:
a kézre vagy arcra adott osculum a baráti közeledést jelezte, a basium esetében már az ajkak is összeértek, a savium pedig a mély, szenvedélyes, szexuális töltetű csókot jelentette. A római költők, mint Ovidius vagy Catullus mind eszerint éltek.
A féktelen orgiáikról híres rómaiaknál a csókolózás már széles körben elterjedt
A rómaiak csókjai egyszerre szolgálhattak társadalmi, politikai vagy érzéki célokat. Az írástudatlanság korában csókkal lehetséges volt érvényesíteni egy megegyezést - innen a kifejezés: "csókkal megpecsételni" -, valamint egy X-et írva a pontozott vonalra (az angolszász kultúrkörben az üzenet végén elhelyezett X a mai napig a csókot jelöli).
Egy római polgár társadalmi státusza meghatározta, melyik testrészét csókolhatta meg az uralkodónak.
A párok házassági esküjét is csókkal pecsételték meg a násznép előtt, ez a szokás is vígan él a modern korban.
A római polgárok társadalmi státusza azt is meghatározta, hogy az uralkodó mely testrészét csókolhatták meg
A csókolózási szokások nagyban megváltoztak a Római Birodalom hanyatlásával és a kereszténység felemelkedésével. A korai keresztények gyakran üdvözölték egymást "szent csókkal", amiről azt gondolták, alkalmas a lelkek egyesülésére,
mellőzték azonban a csókot Nagycsütörtökön, amikor Júdás csókkal árulta el Jézust.
Az egyházon kívül a csók általában a társadalmi rangsort jelölte: az alattvalók és a vazallusok a király palástját csókolták, vagy a pápa gyűrűjét, illetve papucsát.
A rómaiak bukása után az erotikus csók hosszú évszázadokra eltűnt a színről, és csak a 11. század végén tért vissza az udvarlás intézményével. Rómeó és Júlia csókja ebből a szempontból emblematikusnak számít, mert megszabadította az udvarlást a családi és társadalmi kötelezettségektől, és magát a szerelmet ünnepelte, ami többé nem volt sem kötelesség-, sem illemtudó, hanem egyszerre felszabadító és felforgató erő.
Rómeó (Leonard Whiting) és Júlia (Olivia Hussey) ikonikus csókját Franco Zeffirelli rendezte
Kannibalizmus és ostorcsapás
Több civilizációtól elzárt törzsben még ma is ismeretlen a csók, de a bolíviai sirionó indiánok vagy a csendes-óceáni Mangaia-sziget lakói is csak későn, az európaiak megjelenésével ismerték meg a csókolózást.
A csókot - mint a szexuális aktus jelképét - számos kultúrában a mai napig tabuként kezelik. Több ázsiai kultúrában is
a kannibalizmus egyik formájának számít, és az undor érzése kötődik hozzá.
Kínában és Japánban manapság is tabu a nyilvánosság előtti csókolózás. Ami pedig az iszlám törvényeket illeti: itt még a házastársaknak is tilos a nyilvános csók - a maximálisan megengedett testi kontaktus az egymásba karolás -, és még napjainkban is 99 ostorcsapással büntethetők egyetlen csókért azok, akik nem házastársai egymásnak.
Az erotikus nyelves csókot (maraichinage), melyet franciacsóknak is neveznek, állítólag egy aprócska város, Pays de Mont lakói találták ki
Így csókolnak ők
A vérbő Spanyolországban természetesen a kultúra része a csókolózás, így ott bárhol, bármikor átadhatjuk magunkat a csókok élvezetének.
Oroszországban is teljesen elfogadott a nyilvános csók, ám jobb, ha nem esünk túlzásokba: az oroszok inkább a csendes ölelkezés hívei, így nyilvánosan kerüljük a túlzott szenvedélyt!
Nem megelepő, hogy a hűvös Nagy-Britanniában igyekeznek elkerülni az intimitás nyilvánosságát. Az éttermekben, kávézókban elfogadott ugyan a diszkrét csókolózás, ám ha valaki egy vonaton esik neki a partnerének, a rosszalló pillantások és az angolosan szúrós megjegyzések nem maradnak el.
Törökországban nem szokás nyilvánosan csókolózni, idősebb családtagjaik előtt pedig teljesen kizárt az intimitás kifejezése. Még az esküvői ceremónián is csak egy homlokpuszit ad a vőlegény a menyasszonynak.
Dél-Afrikában egy kedves csók elfogadott, ám egy hevesebb, szexualitással túlfűtött nyilvános csókolózást sehol sem néznek jó szemmel.
A tengerészgyalogos csókja, Alfred Eisenstaedt híres fotója 1945. augusztus 14-én, a Japán feletti győzelem napján készült. Az örömittas matróz a Times Square-en lévő hölgyek nagy részét megpróbálta megcsókolni, és a fényképén látható nővér a kattintás után felpofozta a békétől megrészegedett tengerészt. Ennek ellenére a csókot azóta szoborba öntötték a floridai Sarasotában és természetesen a Times Square-en is
A hollywoodi csók
Emlékszel még az első filmes csókra? Kit láttál először csókolózni a filmvásznon? Jacket és Rose-t a Titanicban? Sandyt és Dannyt a Grease-ben? Vagy Bogartot és Ingrid Bergmant a Casablancában?
Nem Hollywood találta fel a csókolózást, de sokat tett azért, hogy ma a szerelem elengedhetetlen "kellékének" tartsuk a csókot. És ami vitathatatlan:
Hollywood tette a csókolózást láthatóvá és nyilvánossá.
A filmipar ragyogó képeket és elegáns koreográfiát kapcsolt egy olyan élmény mellé, amely a való életben általában jóval ügyetlenebb, és távol áll a tökéletestől és méltóságteljestől.
A filmes csók lehet akár klisészerű - esőben, reptéren -, akkor is működik. Ha két szereplő csókolózni kezd, mindez azt jelenti, hogy kifogytak a szavakból, és hogy a köztük pulzáló érzelmeknek más kifejezésmódot kellett találniuk. Ez önmagában erőteljes kép, függetlenül attől, hogy az ajkak találkozása az agresszió jele - mint amikor Michael Corleone szájon csókolja az áruló Fredót szilveszter éjjelén Havannában -, vagy a gyengédségé.
Audrey Hepburn és George Peppard csókja az Álom luxuskivitelben című filmben. A szenvedélyes esős jelenetet négy napig forgatták, Hepburn a forgatás végére meg is betegedett
