Mi még gyönyörködhetünk bennük, de a következő generációk már nem biztos, hogy látni fogják őket, számos különleges, értékekben gazdag helyet ugyanis az eltűnés réme fenyeget. Komoly veszélyben van a Csendes-óceán királynője, de meglehet, hogy az újkori világ 7 csodájának egyikét, India gyöngyszemét sem csodálhatjuk már sokáig. Azt viszont, hogy pontosan mennyi idejük van hátra, még a kutatók sem tudják megmondani.
A klímaváltozás, a globális felmelegedés és a tömegturizmus az elsők között szerepel a világörökségeinket fenyegető veszélyforrások között. Hatásukra tájak, tengerek, szigetek, városok és ősi, emberkéz alkotta építmények sorsra lehet
a teljes pusztulás.
Rémisztő adat, hogy a leginkább veszélyeztetett csodáknak csupán néhány évtizedet jósolnak a szakemberek. Persze van esély, hogy a folyamatot sikerül megállítani: az "eltűnő helyeket" több örökségvédelmi csoport és szervezet igyekszik védeni.
A World Monuments Fund kétévente összeállít egy listát a megmentésre szoruló területekről régészetben, várostervezésben, történelemben, antropológiában és kulturális örökségvédelemben jártas szakemberek közreműködésével. Legutóbbi riportjukban harminchat ország ötven kulturális örökségi területére hívták fel a figyelmet, melyek védelmére fokozott figyelmet kell fordítani. Beigazolódni látszik ugyanis Gandhi gondolata:
"Földünk elég nagy ahhoz, hogy kielégítse mindenki szükségletét, de soha nem lesz elég nagy ahhoz, hogy kielégítse mindenki kapzsiságát."
Egy eltűnőben lévő csoda: a haldokló Holt-tenger vízszintje évente 1 métert apad
Hegyek és vizek veszélyben
A világ legsósabb tavának a Holt-tengert tartják, magas sótartalma okán egyik különlegessége, hogy vizében csupán néhány baktériumfajta él. Szintén a só teszi, hogy a felszínén könnyedén lebeghetünk, miközben a sókristályok alkotta fövenyben gyönyörködünk. Az elmúlt negyven évben azonban a vízszintje olyannyira lecsökkent, hogy ha a folyamatot nem sikerül visszafordítani vagy megállítani,
ötven éven belül kiszáradhat.
A régi partszakaszon található nyaralókról és éttermekről ma már nem mondhatjuk el, hogy a parton állnak; közel egy mérföld a távolság a víz és az épületek között. A kiszáradás fő okaként a Holt-tengert tápláló Jordán folyó vízhozamának csökkenését jelölik meg a szakemberek.
A Jordán folyó vízszintjének csökkenése miatt az elmúlt évtizedekben a Holt-tenger kettészakadt, ennek okán déli része fokozatosan kiszárad, ám északi oldalán is jelentősen apad a vízszint
A globális felmelegedés miatt pedig veszélyben vannak, súlyosan olvadnak a jégtakarók és a gleccserek. Számítások szerint hasonlóképp, vagyis ötven év múlva valószínűleg az amerikai Gleccser Nemzeti Park sem mutat majd jégben gazdag képet.
Míg száz évvel ezelőtt a természetvédelmi területen még közel százötven gleccsert számláltak, 2018-ra ez a szám huszonhétre csökkent. Félő, hogy 2030-ra ezekből egy sem marad, ami az ökoszisztémát, a parkban élő kétszázhatvan madárfaj, több mint ezer növényfaj és hatvankét emlős
életét és túlélését nagymértékben befolyásolja.
A gleccserek számának jelentős csökkenése nagymértékben befolyásolja a terület ökosziszémáját
A másik végletet a trópusi esőerdők képviselik. Az afrikai Kongó-medencében található Földünk második legnagyobb esőerdővel borított területe - a legnagyobb az Amazonas vidékét borítja -, amelyre nézve a bányászat, a mezőgazdaság, az illegális fakitermelés és a helyi harcok jelentik a legnagyobb veszélyt. Szakértői becslések szerint
2030-ra az erdőség kétharmada eltűnhet.
Mindez nemcsak a flóra és a fauna elvsztésével jár, de hatása beláthatatlan, mivel a világ oxigéntermelésének negyven százalékát a trópusi esőerdők biztosítják.
A "Föld tüdejének" nevezett Amazonas sem képes a végtelenségig alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz
Szigetek illanó élővilága
Lusta teknősök, karcsú leguánok, huncut oroszlánfókák otthona a Galápagos-szigetek. Az Ecuadorhoz tartozó szigetcsoportot a Csendes-óceán királynőjének is nevezik. Bazaltsziklás tájaival eddig furcsa, elzárt kis paradicsomként tartották számon.
Ám napjainkban egyre több turista keresi fel, 2018-ban is több százezer látogató érkezett ide, ami azért jelent óriási problémát, mert a törékeny természeti rendet a legkisebb beavatozás is felboríthatja. Ráadásul a hajókkal sokszor olyan állatok, köztük patkányok kerülnek a szigetekre, amelyek
az őshonos fajokat veszélyeztetik.
A Galápagos-szigetek fajait nem természeti katasztrófák, hanem az ember veszélyezteti
A fehér homokos, kristályvizű tengerpartjairól nevezetes Maldív-szigetek pusztulását viszont az embertömegek mellett maga a víz okozza. A globális felmelegedés miatt a világ tengerszinthez mérten legalacsonyabban fekvő országát elmoshatja az Indiai-óceán. A fenyegetés olyannyira reális, hogy
a maldív elnök már népe kitelepítését is lehetséges opcióként említette.
Pedig Ázsia legkisebb népességű és területű országa korallzátonyairól és buja, trópusi növényvilágáról volt híres. Eddig.
Az Indiai-óceán mesevilága, a süllyedő korall-állam is a kiemelten veszélyeztetett tájak egyike
Mindeközben Földünk negyedik legnagyobb szigete, Madagaszkár órája is ketyeg:
kevesebb, mint harminc évet jósolnak erdeinek.
Ha nem tesznek komoly erőfeszítéseket megmentésükért, ezzel együtt kihalásra ítéltetnek az itt, és csakis itt élő kaméleon és lemurfajok, beleértve a fákon élő játékos, szeretetreméltó makiféléket. Kár lenne, hiszen köztük vannak a világ legkisebb főemlősei, az egérmakik is.
Madagaszkár sajátos élővilága, köztük a lemurok egyik fajtája, a gyűrűsfarkú makik is halálra vannak ítélve
A tengereknél maradva: a sós vizek lélegzetelállító képződménye az Ausztrália mellett nyújtózó Nagy-korallzátony, amelynek több mint fele megsemmisült az elmúlt három évtizedben.
A közelmúltban a BBC News arról számolt be, hogy veszélyes korallfehéredés figyelhető meg a zátonyokon. A korallok súlyos károsodása mögött álló okként elsősorban a
vízszennyezést és az óceán hőmérsékletének emelkedését említik.
Pusztul az ausztrál Nagy-korallzátony is, vele együtt mesés állatvilága
Múló és múlt civilizációk
Évek óta kongatják a vészharangot az olasz város, Velence fölött. A cölöpökre épült, egykori tengeri nagyhatalom utcáin mindennapos jelenség a víz, naponta kétszer jön el a dagály. A város lakói az idők során hozzászoktak, és megtanultak együtt élni a folyamatosan változó, soha meg nem álló áradásokal. Aggodalomra ad okot azonban, hogy
a dagály növekedése centiméterekben mérhető, és egyre gyakrabban jelentkezik.
A lagúna védelmében szerencsére dolgoznak: többek között gátrendszer kiépítésével tervezik Velencét és környékét megmenteni. De hiába voltak kísérletek a modernizációra már a tizenkilencedik századtól kezdve - olyan neves építészek, mint Kahn, Wright és Le Corbusier is készített terveket -, a műemlék jellegű épületeket nem sikerült még megfelelően restaurálni, és fenntartó módon átépíteni. A víz és a turisták elképesztő áradata pedig folyamatosan koptatja a Serenissima fenséges városát.
Elég csak a tavaly októberi nagy árvízre gondolni, amikor a víz elnyelte Velencét
A "süllyedő városok" kapcsán Pavlopetri kevésbé ismert, víz alatti építmény-együtteséről is szót kell ejtenünk. Görögörszág partjaihoz közel rejti hullámsír a bronzkori várost, amelyet a régészek és restaurátorok munkájának hála ma még megcsodálhatunk.
A hatalmas hajók és vízbe kerülő vegyi anyagok hatására azonban a vízi csoda egyre csak pusztul, ezért felkerült
a kiemelten veszélyeztetett műemlékek listájára.
Megmentésre érdemes Pavlopetri víz alatti csodavárosa
A világörökségekre leselkedő veszélyforrások száma szinte végtelen. Nem említettük még a túlburjánzó vegetációt, amely például az afrikai Nagy-Zimbabwe város maradványait lepte el. A természeti katasztrófák okozta károkra példák Nepál 2015-ös földrengéssorozatban megrongálódott buddhista és hindu emlékei, ahogyan a tűz - okozza bármi is - ugyancsak villámgyorsan elpusztíthat akár egy gigantikus székesegyházat is.
India emblematikus épületét, a márványból épített Tádzs Mahalt pedig könnyen lehet, hogy hamarosan bezárják, az Agrában található monumentális síremlék ugyanis évtizedek óta az enyészet jeleit mutatja. Ennek oka egyrészt a légszennyezés, másrész a felelőltlen tömegturizmus, vagyis az ide látogató évi több mint hárommillió turista.
A környezetvégő M. C. Mehta ügyvéd, a Tádzs Mahal ügyének nagy harcosa - aki hosszú évek óta hiába próbálja rávenni a hatóságokat, hogy tegyenek valamit az újkori világ 7 csodájának egyikéért -, a közelmúltban azt nyilatkozta:
"A helyzet súlyos, az épület alapjai is gyengülnek, hamarosan végleg elpusztulhat."
Ahogy már Gandhi is felhívta rá a figyelmet: "Talán nem tőled függ, s talán nem is a te idődben lesz a tettnek következménye, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell helyesen cselekedned. Sosem tudhatod, hogy a tetteidnek mi lesz az eredménye. De ha nem teszel semmit, nem lesz eredmény sem."