Anno nemcsak a meztelenséget tiltották, de a fimvásznon megjelenő csók hossza is szabályozva volt. A hollywoodi prűd szabályokat persze folyamatosan megszegték. “A szex könnyű, a szerelem nem!” - mondta Bernardo Bertolucci, az Utolsó tangó Párizsban világhírű rendezője filmje bemutatója után. Az egyik első, úgynevezett erotikus “bezzegmozi” direktora mintha próféta lett volna: a nagy szexuális forradalom, 1968 után szinte nem volt olyan év, hogy ne született volna egy-egy botránykőnek számító alkotás.
Értjük persze Bertolucci mondását, mégis, bizonyos szempontból vitatkoznunk kell vele. A szexualitás ábrázolása a filmvásznon ugyanis sokáig tabunak számított. Míg az irodalomban az ókortól kedzve jelen volt az erotika - szinte minden botrányosnak kikiáltott film irodalmi alapanyagból készült! - addig a mozgókép hazájában 1930 és 1968 között érvényben lévő, úgynevezett Hays-kódex igen szigorú szabályokkal igyekezett megregulázni a filmkészítőket és a nézőket egyaránt, vagyis
tilos volt a meztelenkedés.
Nagy botrány kavart, mikor Hedy Lamarr 1933-ban levetkőzött a filmvásznon
Az akkori miniszter tételesen megfogalmazta, hogy mi megengedett, és mit nem szabad megmutatni a vásznon. A ma már leginkább mulatságos "törvényköny" még azt is leírta, hogy mennyi ideig, és milyen pózban lehet csókolózni a filmben, sőt még Mickey és Minnie egér öltözködését is szigorúan szabályozták a Walt Disney-nél. A vérlázítóan prűd szabályzat kimondja: “A házasság és a családi tűzhely szentségét kötelező megóvni. A képeknek tilos azt sugallniuk, hogy az alantas szexuális kapcsolat elfogadott vagy hétköznapi dolog.” Továbbá:
“ A hálószobákat jó ízléssel és tapintattal kell ábrázolni: a vetkőzés vagy a túl szoros testi kapcsolatot bemutató jelenetek kerülendők.”
Ezek mellett “tilos nemi eltévelyedést bemutatni, illetve utalni rá.” És hogy teljes legyen a kép: “A fajkeveredés (nemi kapcsolat ábrázolása fehér és fekete ember között) tilos.”
A korlátozásoknak köszönhetően ekkoriban inkább a sejtetés és az érzékiség hódított, amely nem mutatott sokat, de felkorbácsolta a vágyakat, és nem véletlen, hogy a Végzet Asszonya-karakterek is divatossá váltak.
1942 - Casablanca: a Humphrey Bogart és Ingrid Bergman nevével fémjelzett, három Oscar-díjat is besöpört kultuszfilmben csupán egyetlen csók csattan, de az ekkor elhangzó mondatot minden filmrajongó kívülről fújja: "Úgy csókolj, mintha utoljára tennéd!"
Lopott csókok, tiltott ölelések
A törvényt viszont azonnal és folyamatosan megszegték. 1941-ben Howard Hughes, a multimilliomos producer fütyült a bírságra, felléptette a kezdő Jane Russellt a Számkivetettben, amely aztán
áthágta az összes érvényben lévő szabályt.
Amikor az érzéki küllemű színésznő megcsókolja a hőst, az ajka úgy halad el a kamera előtt, mintha a nézőknek kínálná fel magát.
1941- A számkivetett: ekkor még a csók is erotikus megnyilvánulásnak számított
A renitens Európa persze nem hagyta magát: az osztrák Hedy Lamarr, a későbbi hollywoodi sztár már
1933-ban - először a mozi történetében - nagy botrányt kavarva ledobta magáról a ruhát az Extázis című német filmben.
A színésznő két rövid jelenetben is meztelenül mutatkozik - egyszer pucéran úszik, máskor pedig fedetlen testtel fut át a fák között -, és ez volt az első hangosfilm, amelyben nyíltan ábrázolták a női gyönyört: premier plánban mutatták a színésznő arcát, miközben orgazmust él át.
Az első meztelen férfira viszont egészen 1980-ig kellett várni: Richard Gere kezdte a pucérkodást az Amerikai dzsigolóban.
1933 - Extázis: az első hangosfilm, amelyben nyíltan érzékeltették a női gyönyört: premier plánban mutatták a színésznő arcát, miközben orgazmust él át
Az igazi áttörés azonban az 1960-as évek második felében történt: a mélyben érlelődő társadalmi és szellemi változások, amelyeket az 1968-as diáklázadások koronáztak meg, elérték a mozit is. Az első botrányosnak kikiáltott olasz-francia mozit a mindig is fenegyereknek számító Luis Buñuel rendezte 1967-ben.
A nap szépe - a fiatal Catherine Deneuve-vel - meredek témát feszeget:
a szexuális fantáziát nyilvánosházban kiélő, amúgy “rendes” polgári háttérrel, szolid házassággal bíró asszony története fontos filmes állomás volt.
1967 - A nap szépe: ki is lehetne más, mint Catherine Deneuve?
Idegenek, ha találkoznak
De az igazi áttörést mégiscsak az Utolsó tangó Párizsban jelentette, amely - korszakalkotó alkotásként - hosszú időre megteremtett egy jellegzetes filmtípust: két (vagy több) egymás számára ismeretlen ember váratlanul találkozik,
a találkozásból szenvedélyes - és szerfelett részletesen ábrázolt - szex lesz, és a történet gyakran tragédiába fullad.
Erről szól az 1980-as A postás mindig kétszer csenget, a '81-es A test melege, a '86-os 9 és 1/2 hét ugyanúgy, mint az 1990-es Vad orchideák vagy az 1992-es, Roman Polanski rendezte Keserű méz.
1981 - A postás mindig kétszer csenget: Jessica Lange és Jack Nicholson
Akkoriban sokan nem voltak elragadtatva az Utolsó tangó rendezőjének nyilatkozatától, aki bevallotta, hogy az alapötlet saját szexuális fantáziájából született:
vajon milyen lehet egy utcán látott gyönyörű, ismeretlen nővel szeretkezni?!
Ez már önmagában is provokatív gondolat volt akkoriban, a főszerepet ráadásul Hollywood legnagyobb ikonja, a Keresztapát éppen befejező Marlon Brando játszotta. A film azóta klaszikussá vált, Brandót és Beroluccit Oscar-díjra jelölték, de az erkölcscsőszök sem tétlenkedtek:
Olaszországban a két színészt és a rendezőt is perbe fogták, és vádat emeltek ellenük Angliában is.
1972 - Utolsó tangó Párizsban: Marlon Brando és Maria Schneider vad románca annyira működött az 1972-es filmben, hogy a rendező, Bernardo Bertolucci hazájában, Olaszországban, valamint Spanyolországban, Szingapúrban, Új-Zélandon és Portugáliában is betiltották; Olaszországban ráadásul a pornográfia volt a tiltás indoka
A film a legtöbb országban cenzúrázott formában került a mozikba - nálunk pedig csak a nyolcvanas években mutathatták be. Akárcsak a hetvenes évek talán legkülönlegesebb alkotását,
Az érzékek birodalmát, amely ugyan '76-ban készült, ám hozzánk 1988-ban jutott el.
Oshima Nagisa filmje igaz történeten alapul: 1936-ban egy Abe Szada nevű prostituált minden konvenciót felrúgó szerelmi viszonyt folytat a főnökével, akit végül megfojtott és megcsonkított.
Az érzékek birodalma az első mozi volt, amelyben a szexjeleneteket nem imitálták, sőt az orális szexet is nyíltan ábrázolták a filmben.
1976 - Az érzékek birodalma egy nagy port kavart szerelmi bűnügy alapján készült
A szerelem dalára elindult Emmanuelle…
… ledobva láncait - így szólt a film slágerének magyar változata, de tegyük hozzá: a híres filmben a főszereplő leggyakrabban a ruháit dobta le magáról. Sylvia Kristel holland színésznő neve egybeforrt az 1974-ben bemutatott filmmel, amely ugyancsak irodalmi alapanyagból készült.
Az első Emmanuelle
- amit számtalan folytatás követett - óriási felzúdulást váltott ki, a cenzúra is folyamatosan közbelépett. A nagy tekintélyű Variety magazin úgy vélekedett, hogy az Emmanuelle-sorozat sokat tett a nők egyenejogúsításáért a szex terén. Maga Sylvia Kristel mesélte el, hogy tapsolták meg Japánban a nők azt a jelenetet, amikor az ágyban Emmanuelle veszi át az irányítást.
1974 - Emmanuelle: Amerikában ez volt az első X-szel megkülönböztetett, azaz kizárólag felnőtt nézőknek szóló alkotás
Kevesebb vihart kavart, mégis érdemes megemlíteni Sylvia Kristel másik híres szerepét a Lady Chatterley szeretőjében. Az 1981-es film megint csak igen neves irodalmi adaptáció, David Herbert Lawrence azonos című és hányatott sorsú regénye alapján készült. Már magát a könyvet is 1928-as megjelenése után
pornográfia vádjával elkobozták,
pedig egyetlen igazi “bűne” volt: főhősnője, az arisztokrata Constance egy egyszerű vadőrben találja meg “a vágy titokzatos tárgyát”.
1981 - Lady Chatterley szeretője: Sylvia Kristel másik híres szerepe
Ha közös nevezőt szeretnénk találni a '80-as, '90-es évek nagy botrányfilmjei között, nem csak az irodalmi alap lesz az összekötő kapocs. Ezekben a filmekben mind-mind nagy nevek játszanak:
a 9 és 1/2 hétben Kim Basinger és Mickey Rourke; a Tágra zárt szemekben Nicole Kidman és Tom Cruise; a Sztriptízben pedig Demi Moore, aki hihetetlenül nagy gázsit kapott azért, hogy mindent bedobjon és ledobjon.
1999 - Tágra zárt szemek: Nicole Kidman és Tom Cruise a filmet házaspárként forgatta
És isten ments, hogy elfeledkezzünk Michael Douglasről, aki szexis imázsát a Végzetes vonterőben ugyancsak Demi Moore-ral alapozta meg, hogy az 1992-es
Elemi ösztönben Sharon Stone-nak a szó szoros értelmében a csúcsra jusson.
A bugyit nem viselő Sharon Stone persze nem ezért a bizonyos egyetlen, látványos másodpercért lett világhírű az Elemi ösztönben: a Végzet Asszonyát alakító színésznőt a filmben leszbikus vonásokkal ruházták fel, és ezzel ismét megdőlt egy tabu. A másság nyilvánvaló és naturalisztikus ábrázolása polgárjogot nyert a mozivásznon, egyben kiváltotta a melegjogi aktivisták tiltakozását, akik azon háborodtak fel, hogy a Stone által alakított Catherine Tramell biszexuális és történetesen negatív karakter.
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért az Elemi ösztön a ’90-es évek egyik legsikeresebb amerikai filmje lett.
1992 - Elemi ösztön: Sharon Stone túlfűtött nagyjelenete örökre beleégett a mozi történetének hosszú filmszalagjába
Az Éjféli cowboy az első alkotás az 1968-as cenzúrarendszer eltörlése után, amely hollywoodi filmként X-es, azaz csak felnőtt nézőknek szóló besorolást kapott, ugyanakkor az Oscar-díjat is elnyerte. Sok meztelenség nincs John Schlesinger filmjében, de a homoszexualitás témája
mégis kiverte a biztosítékot.
Megjegyzendő, hogy e filmnek köszönhetően vezették be az R-es - szintén csak felnőtteknek szóló - besorolást, miután az X visszavonhatatlanul a pornófilmekkel forrt egybe.
1969 - Éjféli cowboy: Dustin Hoffman és Jon Voight élik meg az élet kevésbé habos oldalát
És már itt is vagyunk a jelenben: az Adéle élete és A nimfomániás című filmeknél. Az első Arany Pálmát nyert Cannes-ban, a másik Berlinben aratott óriási sikert vágatlan verziójával. Az első két lány viszonyának a története, a másikban egy hiperszexuális nőé a főszerep.
És mi mással is zárhatnánk a sort, mint az utóbbi évek egyik legnépszerűbb erotikus mozijával, Hollywood legújabb, immár több részesre duzzadt nagy dobásával. E. L. James azonos című bestsellerének filmváltozatát, A szürke ötven árnyalatát 58 ország 9637 vásznán vetítették. Hála a reklámhadjáratnak,
a húszpercnyi szexjáték hírére dőltek a nézők a moziba.
Igaza kell hát adununk annak a neves amerikai színész-rendezőnek, aki minden egyes filmjében „élve boncolta” a férfi és a női testi-lelki kapcsolatokat. Woody Allen szerint ugyanis
"Két dolog fontos az életben. Az egyik a szex, a másik meg egyáltalán nem lényeges".
2015 - A szürke ötven árnyalata: a trilógia első része
Forrás:
Kelecsényi László Filmszextétika
Douglas Keesey - Paul Duncan: Erotika a filmben