Walt Disney mindig merész és eredeti volt, újításai meghatározó módon formálták át a szórakoztatást. Ő teremtette Miki egeret és Donald kacsát, de ő készítette az első egész estés rajzfilmet is. Övé volt az első multimédiacég, ahogy ő álmodta és valósította meg az első témaparkot is. Disneyland ötletét a dániai Tivoli park adta a nagy mesegyárosnak: az óriási szórakoztatóközpont a megnyitása óta legenda, ugyanúgy, ahogy megálmodója, aki egész birodalmat épített fel - egy egérből. A filmtörténet egyik legnagyobb ikonjának legfontosabb eredménye mégis az, ahogyan a nevéből világmárkát faragott.
"Mindig emlékezzetek arra, hogy ez az egész egy álommal és egy egérrel kezdődött."
Filmjeiért negyvennyolc Oscarral tüntették ki, a Yale Egyetem az író Thomas Mann-nal egy napon avatta díszdoktorává, Johnson elnök a legmagasabb amerikai érdemrenddel, a Szabadság Érdeméremmel tüntette ki, és megkapta - a többi között - a thaiföldi Koronarendet, a brazil Dél Keresztjét és a mexikói Azték Sasrendet.
Legkedvesebb teremtménye, Miki egér sem maradt el mögötte. Órák ezrein mutatja az időt ma is, bekerült Madame Tussaud panoptikumába, egyes afrikai törzsek amulettként viselték, és még a történelemben is szerepet játszott:
a második világháborúban Mickey Mouse hivatalos hadműveleti fedőszó volt a normandiai partraszálláskor a szövetséges csapatoknál.
Ám kritikusai is bőven akadtak: vádolták ízlésromblással, rasszizmussal, a nők lenézésével. És még most is megoszlanak a vélemények, hol is van a Disney-életmű helye a művészetekben és a mindennapokban. Egy azonban biztos: hatása mind a mai napig felmérhetetlen.
"Nem azért készítünk filmeket, hogy pénzt keressünk, hanem azért keresünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk."
Az amerikai álom
Walt bácsi - mindenki így hívta sikerei csúcsán - élete olyan volt, mint az a bizonyos megvalósult amerikai álom: tipikus “self-made-man”-ként a saját erejéből vált világhírűvé. Apja állítólag angliai nemesi ősökkel és a bátorságukért kapott jókora birtokkal büszkélkedett, de mindebből Walt születésekor már csak a mesék léteztek. A család hol itt, hol ott próbált szerencsét, végül 1906-ban egy Marceline-i farmon kötött ki; ez igen sokat adott az akkor ötéves kisfiúnak, aki később is szívesen választott filmjei színhelyéül természetes környezetet.
De mást is megtanult itt. Elsősorban azt, hogy teljesen magára van utalva. A szülők szigorú nevelési elveket vallottak,
a gyerekeknek keményen dolgozniuk kellett, a testi fenyítés mindennapos volt.
A 13 éves Walt Disney testvéreivel Kansas City-ben, 1914-ben
Walt nem úszta meg azt sem, amikor egy spaklival és egy kátrányos hordó tartalmával kidekorálta roskatag házuk fehér falát: kedvenc kutyáját örökítette meg így; az apja nadrászíjjal verte el érte.
Szerencsére akadt a családban egy jóságos nővér, aki először adott Walt kezébe papírt és ceruzát. A kisfiúnak még egy rajztanfolyamra is sikerült bejutnia, de 1910-ben a farmot elárverezték, és a család Kansas Citybe költözött. Az apa egy lapterjesztő bizniszbe szállt be, ami annyit jelentett, hogy
a nyolcéves Walt két testvérével együtt mindennap - hóban, fagyban, lyukas cipőban - hajnali fél négykor elindult kihordani az újságokat.
"Csinálj jó munkát. Ne aggódj a pénz miatt, az majd jönni fog vele. Csak csináld meg a legjobb munkád, aztán majd az lesz az ütőkártyád."
Titokban, ebédidőben egy cukorkaboltban kereste meg a zsebpénzét, amelyet kiegészített a készletből elcsórt lapok árusításával: az apja nadrágszíjjal verte véresre, amikor rájött a turpisságra. De néhány dollárt a helyi moziban működő színjátszó csoportban is kapott Peter Pan alakításáért és Chaplin-paródiájáért - a pénzt rajztanfolyamokra fordította. A biznisz megint befuccsolt, a család Chicagóba költözött. Walt itt végezte el a középiskolát, közben vonaton ingázva popcornt, újságot és kólát árult az utasoknak. És rajzolt:
első karikatúráit a Chicago Tribune közölte.
"Minden nevetésben ott van egy könnycsepp is."
Még be sem töltötte a tizenhetet, amikor - idősebbnek hazudva magát - önkéntesnek jelentkezett az első világháborús amerikai hadseregbe: végül hosszú könyörgésre egy vöröskeresztes alakulathoz osztották be. Valahogy átjutott Franciaországba is, ahol rajzait és grafikai módszerekkel harcviseltté tett sisakjait eredményesen árulta bajtársainak.
1919-ben tért haza. Ekkor találkozott a szintén kezdő grafikussal, Ub Iwerksszel akivel közös álmokat szőttek: rajzfilmeket akartak készíteni. 1922-ben már el is készült néhány meseváltozat, de a közös vállalat a tönk szélére került. Még szerencse, hogy akadt vendéglős, borbély és szatócs, akinél Walt pénz helyett rajzokkal fizethetett. 1923-ban aztán nem várt tovább: negyven dollárral a zsebében elindult Hollywoodba, az álomgyárba.
Bátyja, Roy mindig ott állt mellette
Miki egér megszületik
Bátyja, Roy és Ub Iwerks ott voltak az oldalán, a tarsolyában pedig tizenkét Alice Rajzfilmországban epizód lapult. A várt áttörés azonban még mindig váratott magára. Egyedül egy bizonyos Mintz nevű New York- forgalmazó állt vele szóba, aki rövidesen új sorozatot követelt az eladhatatlanná fáradt Alice helyébe. Ekkor született meg Oswald, a nyúl, “aki” azonban hiába aratott sikert,
egy rossz szerződés következtében tulajdonjoga Mintzre száll.
“Azt hiszik, feladtam? Mert ahogy hazafelé utaztam a vonaton - mesélte később Walt papa -, a slamasztikából hirtelen elém ugrott egy vidám kis figura. Ahogy kattogtak a kerekek, úgy nőtt és nőtt, végül ott állt előttem - egy egér. Piros bársonynadrágot adtam rá, két óriási gyöngyház gombbal.”
"Miki Egér egy Manhattanből Hollywoodba tartó vonatúton pattant ki a fejemből, miközben Roy bátyám és az én üzleti szerencsém a lehető legmélyebben volt és nagyon úgy nézett ki, hogy a teljes katasztrófa előtt állunk."
Disney először Mortimernek keresztelte el teremtményét, a Mickey nevet a felesége adta, aki a Mortimert túl fennhéjázónak találta. Merthogy Walt Disney ekkor már nős volt: 1925-ben stúdiójának egyik első munkatársát, Lillian Boundsot vette el. Házasságuk a
nagy hollywoodi kivételek közé tartozik: mindvégig kitartották egymás mellett.
A valóság persze lenyomatot hagyhat a mesékben is: pszichológusk még ma is elemzik azt az 1930-ban készült Disney-képregényt, amelyben Mickey öngyilkos akar lenni, mert Minnie megcsalta.
Mindenesetre két lányuk, Diane és Sharon is mindig ideális párként festette le a szüleit.
"Én nem elsősorban gyerekeknek készítek filmeket, hanem a mindannyiunkban bennünk élő gyereknek, legyünk akár hat vagy hatvan évesek."
“Szórakoztatni akarok!”
Az egér valóban meghozta a világhírt Disney-nek, aki szerette volna, ha az emberek magukra ismernének állatfiguráiban. Ez így is történt. A Willie gőzhajóban, a világ első hangos rajzfilmjében Miki egér Disney saját hangján szólalt meg. A film sikere minden képzeletet felülmúlt: újabb és újabb folytatások követték. Disney anyagi helyzete megszilárdult,
Miki egérnek köszönhetően pedig 1932-ben elnyerte élete első Oscar-díját.
“Miki nem cselekedhetett bizonyos dolgokat, melyek nem feleltek meg jellemének. Piedesztálon állt, és özönlöttek hozzám a levelek, ha valamit rosszul csinált. A továbbiakat nem alapozhattam egy Miki egérhez hasonló karakterre, kitaláltam hát Plútó kutyát és Donald kacsát" - mondta.
1928 és 1946 között maga Walt Disney volt Miki egér eredeti hangja
Az első speciális technikával készült színes rajzfilm, a Virágok és fák újabb Oscart hozott az egyre több munkatárssal egyre profibban teljesítő stúdiónak. Volt olyan alkotás, amelynek egyetlen percén több mint egy hetet dolgoztak.
Majd jött a gazdasági válság, és a hollywoodi stúdiók közül egyetlenegy vészelte át "rosszkedvünk telét" úgy, hogy a végén még erősebb lett, mint az előtt volt. Egyetlenegy kis cég nőtt nagyobbá és lett pénzügyileg stabil, amikor a régi típusú "nagyok" - akik
úgy tekintettek rá, mint jelentéktelen szakmai különcre
- csődbe jutottak. Ez az egyetlen stúdió Disneyé volt. Miközben a gazdasági válság megtizedelte a filmes vállalatokat, Disney prosperált.
"Életem összes balszerencséje, gondja és akadálya csak megerősített engem."
1933-ban újabb Oscart kapott A három kismalacért, ami a recesszió éveiben a rajzfilm eszközeivel igyekezett receptet adni a túlélésre: nagy házat kell építeni a válság farkasa ellen. És 1937-re megvalósult a legnagyobb álom:
megszületett az egész estét betöltő rajzfilm - a Hófehérke és a hét törpe elsöprő sikert aratott.
Filmtörténeti csemege, hogy ezért a műért Disney nemcsak a “rendes” Oscart nyerte el, hanem hét pici Oscar-figurával is kitüntették.
"Soha nem tudok nyugodtan hátradőlni. A munkám soha nem ad okot az elégedettségre. Mindig megorrolok a képzelőerőm korlátaira."
“Én nem gyerekeknek csinálok filmet. Olyan filmeket csinálok, amelyek gyerekeknek is tetszenek. Én mindenekelőtt szórakoztatni akarom a nézőket"- nyilatkozta nemegyszer.
Ezt folytatta később a második világháború után is, két új terület meghódításával. Az eddigi animációs főprofil mellett (Hamupipőke, Peter Pan) a természet- és az élő szereplős filmek is felkerültek a repertoárjára: A fókák szigetétől kezdve a Sivatagi show-ig, A kincses szigettől kezdve
a legnagyobb sikerig, az 1964-es Mary Poppinsig,
amelynek bemutatóján az eredeti történet írója, az ausztrál Pamela L. Travers - akit Disney-nek több mint 20 évébe telt rábeszélni a megfilmesítési szerődésre - állítólag zokogásban tört ki, annyira ellenszenves volt neki a film rózsaszín, cukormázas világa.
A főszereplő, Julie Andrews, Walt Disney és az írónő, Pamela L. Travers 1964-ben a Mary Poppins címűfilm premierjén - a történetet Disney a kislányai kérésére filmesítette meg
Felépül a csodaország
De ekkor a mestert igazából már csak Disneyland izgatta. Régóta megálmodta egy óriási szórakoztatópark megépítésének a tervét, de erre csak a háború utáni szuperbevételek adtak lehetőséget.
Ő maga is beköltözött az épülő Disneylandbe,
a Fő utcabeli tűzoltóság emeletén kialakított kis, viktoriánus hangulatú lakásba, hogy mindig láthassa birodalmát, amelyet végül is 1955. július 18-án nyitottak meg, több mint harmincezer ember jelenlétében. A valóság kint rekedt a magas töltéssel övezett parkból, ahol súlyos pénzeket fizettek azért, hogy föld alá fektessék még a villany- és telefonkábeleket is, nehogy lerombolják az illúziót.
"Azért csinálom, amit csinálok, hogy minél jobban tudjam csinálni."
Az alkalmazottaknak külön viselkedési kódexük volt: a legfőbb szabály szerint “természetes” mosolyukkal kellett elbűvölniük a látogatókat. Speciális iskolában oktatták a disneylandi etikettet, a jövendő munkatársak nem lehettek ápolatlanok, de nem használhattak parfümöt, és minden vendéget a keresztnevükön kellett szólítaniuk.
Disneyland, a világ leghíresebb vidámparkja
évi 14,7 millió látogatójával még ma is a második legnépszerűbb szórakoztató központ a világon, hiába hoztak létre azóta sokkal nagyobb és modernebb komplexumokat. A park ma már több mint hatvanezer embert foglalkoztat, és ezzel az Államok legnagyobb, egyetlen telephelyből álló munkahelye. És akkor még nem beszéltünk a világ más pontján létesült álomországokről: a tokiói, hongkongi és a Párizs melletti “kis” Disneylandekről.
"Semmit se magadnak építs. Tudd meg, hogy az emberek mit szeretnének és építsd meg nekik."
Az ellentmondások embere
Amikor Disney 1966. december 15-én a stúdiójával szemközt fekvő Szent József kórházban meghalt, azóta is prosperáló cége fennállásának legjobb évét zárta. Beigazolódott hát Walt szilárd hite: az álmokra - akár egy icipici egérre is - birodalmat lehet építeni.
Életében azonban számtalan ellentmondást találunk.
Az apai lelki terror ellenére egy gyönyörű ívű sikersztori az övé, ám a színfalak mögött egy gyermeki lelkű, ám zsarnoki embert találunk, aki szívbaj nélkül rúgott ki a cégétől bárkit, aki ellentmondott neki. Disney ugyanis megszállottan a tökéletességre törekedett, emiatt állandó belső feszültségben élt. A magánéletében szeretetteljes férfi a karrierjében könyörtelen volt.
"Miért aggódsz? Ha minden tőled telhetőt megtettél, akkor azt az aggódás már nem teszi még jobbá."
Feleségét és lányait tisztelő férj és családapa - ugyanakkor makacsul hajtogatja: a nők képtelenek kreatív munkára. Felépíti az ország legmodernebb filmstúdióját, dolgozóit jól megfizeti, rendszeresen képezteti, ugyanakkor olyan kemény kézzel töri le sztárjkjukat, és megtiltja, hogy szakállt és bajuszt viseljenek - a bajusz ugyanis az ő védjegye. Feleségét és lányait tisztelő férj és családapa - ugyanakkor makacsul hajtogatja: a nők képtelenek kreatív munkára.
Filmjeiből árad a derű, a humor (“Ez Amerika legfontosabb exportcikke” - hirdeti), ám amikor munktársai tréfából egy házi ünnepségre elkészítik a Miki és Minnie szerelmének beteljesülését bemutató vicces filmkockákat,
úgy rúgja ki az alkotókat, hogy a lábuk sem éri a földet.
"Akármit is csinálsz, csináld jól."
Igazi hazafi, aki a világháborúban oktatófilmekkel segíti a szövetségeseket - ugyanakkor nem mentes a valószínűleg még a szülői házból magával hozott rasszista és antiszemita nézetektől.
Úgy tűnik, pont olyan emberré vált, mint édesapja, aki elől annyira menekült, csak ő a munkatársai életét keserítette meg, és rajtuk élte ki frusztráltságát, nem a családján.
„Mindig volt valami megszállottság Walt Disney egyéniségében. Afféle settenkedő alak lett a saját stúdiójában, a folyosókat rótta éjszaka és hétvégeken, igyekezvén ellesni valamit a sztoriötletek és vázaltok titkaiból, mielőtt az írók és a szerkesztők kész állapotban bemutatták neki” - írja Richard Schickel Walt Disney története című könyvében.
Imádott feleségével, Lilliannal
Felesége, Lillian volt az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízott, akit sosem terrorizált, akinek a tanácsait megfogadta, és akit haláláig szeretett. A titkárnőből feleséggé előlépett Lillian és két lánya egy megértő, szeretetteljes, törődő embert ismert Walt Disney személyében, míg munkatársai robbanékonynak és haragvó természetűnek írták le.
A nemrégiben elhunyt Diane Disney Miller, Walt nagyobbik lánya így nyilatkozott egyszer róla:
„Apu sosem hagyott ki egy olyan alkalmat sem, amikor apaként jelen lehetett, hiába próbáltam lebeszélni róla. Iskolai előadások előtt mondtam neki mindig, hogy ‘ugyan már apu, nem kell jönnöd, apróság az egész’. De ő mindig eljött, akármennyire is elfoglalt volt az üzlet miatt.”
"A különbség a győzelemhez vagy a vereséghez vezető út között leggyakrabban az, hogy abbahagyod-e vagy sem."
A kiegyensúlyozott családi élet kialakulásában valószínűleg saját gyermeki énje is nagy szerepet játszott. Lélekben megmaradt örök gyereknek, rajongott a vasutakért, felnőttkorában is legkedvesebb szórakozása a saját maga tervezte kerti kisvasút volt, melyen minden házába látogatót megutaztatott.
Nem állt be a hollywoodi mogulok sorába, akik partiról partira jártak; Disney sokkal többre értékelt egy hétköznapi családi vacsorát, mindenki más untatta. Ha mégis társaságba került, akkor leginkább az ő hangját lehetett hallani,
szenvedélyesen beszélt ilyenkor új ötleteiről és megvalósítandó terveiről.
Mint oly sokan, akik a maguk erejéből gazdagodtak meg, a rajzfilmkirály is keveset költött személyes kiadásaira. Konfekciós öltönyöket viselt, étrendje jobbára azokból az ételekből állt, amelyeket fiatalkorában bisztrókban megszokott; főként sülteket, steakeket fogyasztott. Kedvence a chili nevű mexikói étel volt.
"Az életem nagy részében azt tettem, amit akartam tenni. Megtaláltam a szórakozást a munkámban."
Walt Disney, minden idők legnagyobb hatású animációs filmese mindig merész és eredeti volt, hatása pedig felmérhetetlen: művészi eszközökkel emelte felsőfokra a szórakoztatást, a semmiből egyedülálló művészi világot teremtett. A brit The Times nekrológjában a Disney-filmeket
„egészséges lelkű, melegszívű és szórakoztató”
alkotásoknak nevezte, „amelyekben egyaránt jelen van a művészi érték és egy csipetnyi szépség is”. Kritikusai egyetértenek abban, hogy "mind a széles közönségnek készített szórakoztatóipari alkotások életre hívójaként, mind a filmjeihez kapcsolt reklámtermékek zseniális értékesítőjeként Walt Disney a történelem egyik legnagyobb jelentőségű és sikerű iparmágnásai közé tartozik". Igazi hollywoodi hős.
Walt Disney nem úgy írta alá a nevét, ahogy a gyártmányain védjegyként feltüntetett közismert "aláírásán" megismerhettük, ezért fordulhatott elő, hogy egyesek, akik hozzájutottak Disney saját kezűleg dedikált könyveihez, lemezeihez, csalásra gyanakodtak, mert az autogram nem egyezett a védjeggyel
