Mi jut eszünke Hollywood aranykorának utolsó élő legendájáról? Szőke haj, átható, tüzes, vad tekintet, acélos izmok, no meg az a jellegzetes szexi vágás az álla közepén. És persze a Spartacus. A fiatal Kirk Douglas a rendezők álma volt, nemcsak karaktere, de szorgalma és stílusérzéke okán is. Sikerfilmek sorában szerepelt, és öregedni is jól tudott. Annak dacára, hogy többször is közel járt a halálhoz, Hollywood korelnöke tavaly decemberben a 102. születésnapját ünnepelte. Aztán tavasszal kempingezni ment, jelenleg pedig könyvet ír. Elképesztő fazon!
Amikor az 1996-os Oscar-díj átadási ceremónián Steven Spielberg bejelentette, hogy az életmű-Oscart abban az évben Kirk Dogulasnak ítélete az Akadémia, a jelenlévők egy emberként ugrottak talpra, hogy állva fogadják a szakma nagy öregjét. Ez a fajta ováció rendre kijár az Életmű-díjasoknak, de azon az estén az elismerés a szakmai teljesítményen túl annak is szólt, hogy a színpadra érkező Douglas néhány hónapja agyvérzés miatt elvesztette a beszédképességét, onnan kapaszkodott vissza. Miután átvette a szobrot Spielbergtől, elmondta köszönőbeszédét a kollégáknak. Nem tartott hosszú szónoklatot, de azt azért kijelentette, hogy
legnagyobb büszkesége a négy fia, akik most a közönség soraiból tapsolnak neki.
A tavaly 102. születésnapját ünneplő Kirk Douglas minden értelemben szívós fajta. Neki a sikert soha nem adták ingyen, kőkeményen megharcolt érte. Életéből regényt lehetne írni, de kár a fáradtságért, mert ezt ő maga már megtette: jó pár éve hatalmas sikert aratott A rongyszedő fia című memoárja, amelyhez azóta újabb fejezet kívánkozik.
Valahol Oroszországban
A rongyszedő nem szimbólum, hanem kőkemény valóság. A Danielovics család Oroszországból vándorolt ki Amerikába, és mivel az apa otthon lókupec volt, New York államban is vett egy lovat, hozzá egy ócska kordét, így járta a környéket, rongyot, használt holmit vásárolva fel. Vagyis ócskás volt. Ez még az ottani szegény városrészben is a társadalmi ranglétra legalsó fokának számított. Ha hozzátesszük, hogy a kis Kirknek - akit akkoriban még Issurnak hívtak - hát lánytestvére volt, elképzelhetjük, milyen
szegénységben élt a család.
A kisfiúnak is rész kellett vállania a pénzkeresetből, már tízévesen tízórait árult a közeli malom dolgozóinak, újságot hordott ki, később kertészként, pincérként dolgozott, bármit elvállalt, ami adódott, és amivel valamennyit könnyíthetett a család helyzetén.
Ezekben az években gyökeresedett meg benne az ambíció: innen ki kell kerülni! Az apja nem osztotta a reményeit, és nem táplálta a vágyait, gyakorlatilag mindennel elégedetlen volt, amit a fia tett, ám ez
csak növelte a gyerek eltökéltségét.
Már óvodáskorában eldöntötte, hogy színész lesz, jól is tanult, iskolai teljesítményével sok elismerést kapott. Főiskolai ösztöndíjat szerzett, de közben is mindvégig dolgoznia kellett. Kiváló birkózónak számított, ezt a tudását nyáron cirkuszokban kamatoztatta, természetesen pénzkereset céljából.
Hihetetlen elszántsággal haladt az útján.
A New York-i drámaiskolában nemcsak tanárai tartották tehetségesnek, de szépséges évfolyamtársa, Lauren Bacall is. A színésznő - később Humphrey Bogart felesége lett - emlékirataiban leírja, hogy ő bizony a barátságnál többet akart, de az a fura fiú, akinek erős egyénisége lenyűgözte, nem kérte a lány szerelmét.
Közben olyan szegény volt, hogy télikabátra sem telt neki, Bacall ajándékozta meg nagybátyja felöltőjével, amitől a fiatal színészjelölt szinte könnyekig meghatódott. Az átható tekintetű srác addigra már felvette a Douglas nevet, mégpedig gyerekkori bálványa, Douglas Fairbanks miatt.
A második világháborúban besorozták a tengerészethez, majd egy sérülés után leszerelték. Eztuán nősült meg, egyik drámaiskolai osztálytársát, Diane Dillt vette el, tőle született két fia, Michael és Joel. A házasság hat évig tartott, és
Hollywoodban ritkaságként a válás után barátságban folytatódott a kapcsolat.
Oscarra várva
Douglas először reklámokban, rádiós sorozatokban kapott szerepet, mindent elvállalt, mert úgy tartotta, tanulhat belőle. Később gyakran említette, hogy a sok rádiós munkának köszönheti, hogy megtanult bánni a hangjával. A következő lépést a színpadi szerepek jelentették, és a fiatal színész úgy gondolta, máris teljesült az álma. Mindig arra vágyott hogy egy nap az egész családja, kishitű apja is ott üljön a nézőtéren, és figyelje őt, ahogy a színpadon játszik.
Életének ezen a pontján újra feltűnt Lauren Bacall, aki nyilvánvalóan nem sértődött halálra, amiért a drámaiskolai osztálytársnők között nem belőle lett Mrs. Douglas. Bacall akkor már filmezett, és addig győzködött egy a következő filmjéhez főszereplőt kereső rendezőt, míg az el nem ment a színházba, és meg nem nézte a fiút. Így kapta Kirk Douglas az
első főszerepét, a Martha Ivers különös szerelme című filmben
Ez volt az első és egyben az utolsó film, amelyben gyenge karaktert alakított, egy fiatal férfit, aki felett egy idősebb nő zsarnokoskodik. Ám még a tőle távol álló szerepben is olyan átütő volt jelenléte a vásznon, és olyan meggyőző az alakítása, hogy a rendezők és producerek vastagon aláhúzva írták be a nevét a noteszeikbe.
Akármilyen alulról érkezett a film fővárosába, egy pillanatra sem szédült meg. Okosan, szisztematikusan építette karrierjét, első pillanattól kezdve hosszú távra tervezett.
A bajnok című film főszerepéért
visszautasított egy háromszoros gázsival kecsegtető másik ajánlatot,
mert tudta: A bajnok bokszolója jó szerep, megmutathatja benne, mit tud, ezáltal újabb jó lehetőségekhez jut.
Első Oscar-jelölését is egy életrajzi filmért kapta, A trombitás fiatalemberért. Ebben a sorsát önzetlenül egyengető Lauren Bacall volt a partnere. Ám a Filmakadémia nem neki ítélte a díjat, sőt a további két jelölésekor sem az ő nevét rejtette a boríték. Bevallottan
kudarcnak élte meg e döntéseket,
különösen akkor, amikor A nap szerelmeséért sem kapta meg a szobrocskát. Gyakorlatilag mindenki biztosra vette, hogy Van Gogh megformálásáért neki járna az elismerés, ám helyette Yul Brynnert szólították a színpadra.
Spartacus!
A rongyszedő fiát az élet igazságtalanságai nem törték meg, haladt tovább a maga útján. Korán felismerte, milyen kiszolgáltatottak a színészek, ezért saját filmvállalatot alapított, a Bryna Productionst, amelyet édesanyjáról nevezett el. Az anyagiaknál fontosabb volt, hogy ha saját maga dönthet, jobb szerepekhez juthat, és a legjobb rendezőkkel dolgozhat.
Intelligens ember lévén el tudta dönteni, mi való neki, sorra alakította az erős, szenvedélyes, férfias karaktereket. Egyik legjobb barátjával, Burt Lancesterrel együtt játszottak a western klasszikusban, az Újra szól a hatlövetűben; párosuk olyan sikeresnek bizonyult, hogy összesen hét filmben tűntek fel együtt.
De ő volt Nemo kapitány is, majd jött a Sprtacus, mely nem csak saját karrierjében lett jelentőségteljes: a film amellett, hogy igazi szintlépést jelentett az addig csak kisebb filmeken dolgozó Stanley Kubrik rendező számára, véget vetett egy szégyenteljes hollywoodi korszaknak is.
Douglas a Spartacus első, kezdeti forgatókönyvét "szinte vállalhatatlanul pocséknak" tartotta, de tudta: "van benne egy jó sztori... valahol". Felkereste hát Hollywood legjobb forgatókönyvíróját, Dalton Trumbót, akiről köztudott volt, hogy bármilyen történetből képes zseniális sztorit írni. Csakhogy Trumbo másról is híres volt: neve elsőként szerepelt a hírhedt feketelistán, egyike volt azoknak, akiket a stúdiók nem foglalkoztathattak, így legálisan nem dolgozhatott. Még Douglasnek sem.
Mi volt Trumbo bűne, ami miatt Hollywood egyik legmegbecsültebb, legjobban fizetett, a negyvenes évek egyik legünnepeltebb hollywoodi forgatókönyvírójából a "hírhedt" hollywoodi tízek egyik tagjaként tiltólistás szerzővé és valóságos üldözötté vált?
Akkoriban sok amerikai művész szimpatizált a munkásmozgalmi ideológiákkal, és nem egy valóban veszélyes elem akadt közöttük, ám a filmesek között a legtöbb vádlott legnagyobb bűne az volt, hogy elhitt egy ostoba dajkamesét, és belépett egy olyan pártba, amelynek ideológiája a világ keleti tömbjében milliókat nyomorított és gyilkolt meg. Dalton Trumbo egy teljesen jelentéktelen, törpepárti méretű baloldali párt holdudvarához tartozott Amerikában, ő - megbélyegzett társaival együtt - a kommunizmusban elsődlegesen az
egyenlőséget és az antifasiszta eszméket látta, és leginkább háborúellenes volt.
Akkoriban számos írót, rendezőt és színészt lehetetlenítettek el a McCarthy szenátorral együttműködő stúdiófőnökök. Vélt vagy valós kommunista kötődésük miatt a listára felkerült filmes szakemberek több mint tíz éven át nem dolgozhattak Hollywoodban, nem kaptak, nem kaphattak filmgyári megrendeléseket. A feketelista Trumbón kívül - akit tizenegy hónapra be is börtönöztek, miután nem volt hajlandó neveket kiadni - olyan művészeket utasított ki az amerikai filmiparból, mint
Charlie Chaplin, Leonard Bernstein vagy Orson Welles.
Douglas mit sem törődött azzal, hogy tilosban jár - akkoriban már az is veszélyesnek számított, hogy a forgatókönyvírót felkereste otthonában, hisz a Mozgókép Szövetség mindenkit tönkretett, akiről kitudódott, hogy kapcsolatban áll feketelistás szerzőkkel. Douglas azonban jó filmet akart, méghozzá a legjobb szerzővel. Trumbónak pedig munka kellett.
Trumbo, miután feketelistára került, jobbnál-jobb forgatókönyvek tucatjait írta. Csakhogy mindet szellemíróként, álnéven, nevetségesen kevés pénzért. Alkotásaival két alkalommal nyert Oscar-díjat, a gálát ugyanakkor mindkétszer a tévéből nézte végig, mivel a Római vakáció Ian McLellan Hunter nevén futott, míg a Bajnok (The Brave One) egyenesen a film producerének unokaöccse, a teljesen ismeretlen és szakmán kívüli Robert Rich neve alatt jelent meg.
A Spartacus esetében sem tüntethették volna fel Dalton Trumbo nevét a film alkotói között, ám Kirk Douglas - aki a film producere is volt -, nem volt hajlandó beállni az írókat álnéven alkalmazók sorába. Nem hallgatott tovább. Lépett. A feketlistát megtorpedózva hivatalos sajtóközleményben hozta nyilvánosságra: a Spartacus forgatókönyvét Dalton Trumbo írta, és ragaszkodik hozzá, hogy a forgatókönyvíró saját nevén szerepeljen a stáblistán.
Bojkottal fenyegették, az amerikaik kijelentették, sosem fognak jegyet venni a Spartacusra, ha ki nem rúgja a forgatókönyvírót, ám ő ragaszkodott döntéséhez. Kijelentette: ha Trumbónak mennie kell, ő is megy.
"Ha kiszállok, újravehetitek az összes jelenetemet. Akár tetszik, akár nem, Spartacus én vagyok!"
Hamarosan hasonlóképpen állt ki Trumboért Otto Preminger rendező is, aki a New York Timesban jelentette be nyilvánosan, hogy új filmje, az Exodus forgatókönyvének megírásával Dalton Trumbót bízta meg, és a szerző eredeti nevén fog szerepelni a stáblistán.
A Spartacus premierjét 1960 október 6-án tartották. Ebben a tizenkét millió dolláros költségvetésű filmben Douglas jó barátja, Tony Curtis is játszott, a vásznon pedig 1947 óta először jelent meg forgatókönyvíróként Dalton Trumbo neve. A trák rabszolgavezér életét feldolgozó film Hollywood egyik legsikeresebb történelmi szuperprodukciója, és
a világon ma is elsőként ez a szerep jut eszébe mindenkinek, ha a Kirk Douglas nevet hallja.
A csúcson nem hagyta abba, sikerfilmek sorában szerepelt még, ő ugyanis még öregedni is okosan tudott. (Ennek titkát átadhatta volna a fiának, Michaelnek.) Westernek, krimik, háborús és akciófilmek, és minden a legjobb minőségben. Gyakran alakított manipulatív, erős és kegyetlen karaktereket, akiket érzelemgazdagon, realista módon jelenített meg. Érdekesség, hogy szerepelt a
Száll a kakukk fészkére színpadi változatában is,
de ezt akkoriban senki nem akarta megfilmesíteni - végül fia, Michael Douglas produceri munkájának köszönhetően készült el a filmváltozat, Jack Nicholson főszereplésével.
És a nők?
Kirk Douglas habzsolta az életet fiatalon, önéletrajzi könyvében bevallotta, hogy többek között Rita Hayworth-tel és Marlene Dietrichhel is viszonyt folytatott, illetve huszonkilenc egymást követő éjszakán különböző nőkkel feküdt le, majd mikor a harmincadik éjszakán felsült az ágyban, azzal az aggodalmával fordult az orvosához, hogy impotens lett.
Nem sokkal válása után Párizsban ismerte meg Anne Buydenst. Douglasra mély benyomást gyakorolt, hogy Anne először nemet mondott neki, amikor randevúra hívta a lányt.
„Az a tény, hogy nem nyűgöztem le őt, engem teljesen lenyűgözött, és mindent elkövettem, hogy meghódítsam”
- mesélte később a színész. A hódítás sikerült, 1954-ben feleségül vette Anne-t, akivel azóta is együtt vannak, és az életmű Oscar-díjat is neki ajánlotta szerelme jeléül. Két fiuk született, ám Eric felnőttként meghalt kábítószer-túladagolásban.
A sármos filmsztár persze továbbra is falta a nőket, és mint kiderült, Anne tudott is hűtlenkedéseiről, de elfogadta őket. „Kirk sosem próbálta eltitkolni előlem a félrelépéseit. Európaiként megértettem, hogy egy házasságban nem reális, ha teljes hűséget várunk el a másiktól” - olvasható az idén áprilisban 100. szüetésnapját ünneplő Anne Douglas önéletrajzi kötetében.
Kis híján végzetessé váló agyvérzését megelőzően egyszer életveszélybe is került, 1991-ben ugyanis helikopter-balesetet szenvedett, de szerencsésen túlélte. Ez az eset újította meg a hitét. Vallásos zsidó családba született, gyerekkorában az ismerős családok, látván, milyen okos és szorgalmas, támogatni akarták a taníttatását. Rabbinak szánták, amitől ő halálra rémült. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy megértse, a vallás nem egyenlő a nagy kalappal, pajesszal, ingerszegény életmóddal.
Hollywoodban Kirk Douglast nemcsak színészként ismerik, de bőkező adakozóként is: feleségével, Anne-nel sokszor adakoznak játszóterek, gyermekkórházak, hajléktalanokat ellátó intézmények javára, ami nem csoda, hisz saját bevallása szerint édesanyja arra tanította, hogy mindig adjon a nála szegényebbeknek. Kevésbé ismert tény, hogy Douglas
1963 óta jószolgálati nagykövet, emberbaráti munkájáért megkapta a Szabadság Érdemrendet.
"Ez a hihetetlen férfi..."
Sem az agyvérzés, sem a helikopter-baleset nem tartotta vissza a további munkától: ezidáig 10 könyvet, köztük verseskötetet és regényt is írt, de 2015-ben, a Spartacus forgatásáról jelent meg kötete, 100 éves koráig blogot vezetett, így őt tartják a legidősebb blogger hírességnek.
Karrierje során összesen 91 filmben szerepelt, utoljára egy 2008-as tévéfilmben, az Empire State Building Murders-ben. Itthon a 2003-as Túl nagy családban láthattuk legutóbb, melyben
fiával, Michaellel és unokájával, Cameronnal játszott együtt,
de feltűnik a filmben első felesége, Diane Dill is.
Jelentős életműve mellett kiemelkedően magas életkorral, és korát meghazudtoló aktivitással büszkékedhet. Tavaly decemberben ünnepelte a 102. születénapját, amikor is nem győzte hangsúlyozni, mennyire hálás a sorsnak a csodálatos életért, és az is elmondta, születésnapi kívánságként egy biztonságosabb világot szeretne a jövő nemzedékei számára. “Rengeteg a gyűlölködés manapság, azt kívánom, hogy az emberek bánjanak egymással szeretettel és tisztelettel.”
Áprilisban pedig - ahogy megérkezett a jó idő -, kempingezett egyet: unokája az egyik közösségi oldalon egy képet osztott meg nagyapjáról, melyen egy jókora sátorban láthattuk pihenni a 102 éves Kirk Douglast.
“Ez a hihetetlen férfi, az én Nagypapim megannyi szempontból inspirál engem. 102 évesen kempingezik!”
- írta a képhez 40 éves unokája, Cameron.
És mit csinál mostanában a Spartacus sztárja? Jelenlegi mindennapjairól mesélve Douglas a dpa hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy
napközben asszisztensével dolgozik legújabb könyvén.
Kirk Douglas, aki fiatalon habzsolta az életet, ma már leginkább családja körében érzi jól magát. Az egykori viszályok mára elcsendesültek, béke, szeretet, unokákák és dédunokák veszik körül Hollywood aranykorának utolsó élő színészlegendáját, aki mindennél jobban élvezi a nyugalmas hétköznapokat.
“Nincs bakancslistám, csodálatos az életem és fantasztikus a családom. Hálás vagyok mindenért, ami megadatott nekem.”