Viszonyuk csupán egy múló, filmes flörtnek indult, ám a Martinique forgatásán a 44 éves Humphrey Bogart - aki akkor a harmadik házasságában élt a vadságáról, késeléséről és alkoholproblémáiról ismert színésznővel, Mayo Methot-val -, őrülten beleszeretett 19 éves kolléganőjébe, akit ekkor még nem Lauren Bacallnak, hanem Betty Joan Perskének hívtak. A botrány elkerülhetetlen volt.
Amikor a hosszú, szőke hajú és hosszú combú, szvetterbe és gabardinszoknyába öltözött tinédzser, anyjával az oldalán megjelent a próbafelvételen, senki nem ismerte fel benne a Harper’s Bazaar márciusi számának címlaplányát. Csinos volt ugyan, de nem látszottak benne egy sztár kvalitásai, inkább tűnt a moziért rajongó diáklánynak. Csak a családja volt ekkor még tisztában vele, milyen kemény lány, és milyen
pontosan tudja, mit akar.
Elvált szülők gyereke, akit dolgozó anyja nevelt, aki minden gyerekébe átcsepegtette saját eltökéltségét. A lányt az iskolai jegyzékek még Betty Joan Perske néven ismerték, ám a filmvásznon eldobta a rég homályba veszett apja vezetéknevét, és felvette az anyjáét, a Bacallt.
A kiterjedt zsidó famíliának ő volt a szeme fénye. Rajongó nagynénik és nagybácsik vették körül, valamint a nagymama, aki Romániából emigrált az első világháború alatt. A család mélyen hitt a kemény munkában, és hogy az ember bármit elérhet, ha megdolgozik érte. Betty 16 éves volt, amikor az első modellmunkáját kapta, közben programfüzeteket árult a Broadwayn, és
közeli ismeretségbe került olyan színészekkel, mint Kirk Douglas és Vincent Price.
Nem ismerte az apját, így ösztönösen az idősebb színészekhez vonzódott. Befolyásos barátainak köszönhetően mutatták be a Harper’s Bazaar magazin főszerkesztőjének, Diana Vreelandnak, aki a lap 1943. januári és februári kiadásának belső oldalai után őt tette a márciusi címlapjára. Itt figyelt fel rá a Martinique rendezőjének, Howard Hawksnak a felesége, és így lett belőle színésznő.
Balhés Bogartok
Bettyt Bogart új filmje, az Átkelés Marseille-be forgatásán mutatták be az akkor 43 éves színésznek, aki ekkor már a világ vezető mozisztárja volt, túl a Casablancán.
Ő volt a Pearl Habor utáni Amerika szimbóluma.
Kemény, de együtt érző, szkeptikus, mégis idealista, elárult, mégis hinni tudó, potens és örök lázadó.
A vásznon kívül Bogart egy problémás harmadik házasság ötödik évében járt. A sajtó előszeretettel cikkezett Mayo Methot-val folytatott viharos veszekedéseiről, amelyek nyomán a “Balhés Bogartok” címet akasztották a párra. Az ekkor már menthetetlen alkoholista Mayo egy alkalommal késsel támadt férjére, hátba szúrta Bogartot, a John Huston rendező szerint “morbidan hűséges” Bogart azonban ennek ellenére vele maradt.
A forgatáson Bogart és Bacall váltott pár udvarias szót, de nem csapott beléjük a villám. Lauren saját bevallása szerint cseppet sem hatódott meg a lehetőségtől, amelyről majd' minden nő álmodozott akkoriban.
"Carry Grant, na az nagy szó lett volna, de Bogart? Hmmm..." - viccelődött később
önéletrajzi kötetében, amikor arról mesélt, hogyan is találkozott első férjével. Bogart pedig mindössze egy csinos filmes kelléknek látta, aki segítheti, de le is rombolhatja a film esélyeit, és azon tűnődött, tud-e vajon a lány játszani.
Öt hónappal később, pár héttel a Martinique forgatásának megkezdése előtt találkoztak újra. Ekkor a sztár már látta a fiatal lány próbafelvételeit, és a véleményét így foglalta össze:
“Remekül fogunk együtt szórakozni.”
A móka aztán 1944. február 29-én kezdődött el. Bacall halálosan be volt rezelve, Bogart pedig viccel ütötte el a lány idegességét. A fiatal színésznő végtelen zavarában találta fel a később a védjegyének számító pillantást: rájött, hogy a feje remegését úgy tudja leállítani, ha a mellkasához szorítja, és onnan tekint fel Bogartra.
By Myself and Then Some című önéletrajzi kötetében így emlékszik vissza erre: "Az első jelenetemben oda kellett hajolnom Bogart szobájának ajtajához és meggyújtanom egy cigarettát. De annyira remegett a kezem és a fejem, hogy nem voltam képes meggyújtani. Bogart próbált viccelni, hogy oldja a feszültséget, tudta, hogy új vagyok és halálra vagyok rémülve. Úgy a negyedik felvétel vége felé rájöttem, hogy egyedül úgy tudom kordában tartani a remegő fejem, ha az állam egészen a mellkasomhoz nyomom és úgy pillantok fel Bogartra. Működött, ráadásul akkor született meg az a bizonyos ‘nézés’ is. Aznap hamar rájöttem, hogy Bogart milyen fantasztikus ember. Mindent megtett, hogy megkönnyítse a dolgomat."
Bogie az első perctől tesztelte a lány humorát, és hogy mennyire bírja az ugratást. Egyszer például odakötözte Bacall kezeit a mobil öltözőhöz, majd látványosan elvonult ebédelni. Betty pedig vette a lapot, és együtt játszott vele. Bogart ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a 19 éves lány otthon érezze magát.
Kezdettől éreztette vele, hogy egyenrangú partnerének tekinti a forgatáson.
A kapcsolatuk olyan fokozatosan alakult át, hogy a stábnak először fel sem tűnt a dolog. Bacall később azt mondta, az "áttűnés szinte észrevehetetlen volt". Elmondása szerint az öltözőjében ült, és Bogarttal viccelődött, amikor a férfi odahajolt hozzá, és megcsókolta. Majd előhúzott egy gyufásdobozt, és arra kérte, írja a hátára a telefonszámát.
"Aznap, hogy megadtam neki a számom, Bogie felhívott. Éjjel 11 óra volt, ő már ivott néhány pohárral. Viccelődtünk egymással a telefonban, de aznap estétől teljesen megváltozott a kapcsolatunk."
Film és élet egybefolyik
Négy héttel a forgatás megkezdése után jutottak el a legendás jelenetig, amikor Bacall megkérdezi Bogarttól, tud-e fütyülni. A stáb számára ekkor derült ki, hogy kettejük között van valami. Érdemes megnézni Bogart mosolyát a jelenetben, és hogy hogyan néznek egymásra. Innentől kéz a kézben jártak a forgatáson, és elválaszhatatlanokká váltak.
"Akkor még szűz voltam. Bogie pedig olyan érzéseket ébresztett bennem, amik teljesen újak voltak számomra. Egyetlen pillantásától megremegtem. Mikor megfogta a kezem, egészen összeszorult a gyomrom."
Bébinek nevezték egymást, Bogart keze mindig a lány vállán volt, folyton el-eltünedeztek, majd fülig érő szájjal kerültek elő. Látható volt, hogy Bogartot egyáltalán nem zavarta, hogy mindenki látja rajta, hogy szerelmes.
Közben a stúdió PR-osai a “boldog és bolondos” Bogart házaspárról szóló történetekkel bombázták a sajtót, hogy erősítsék a hűséges férj képét, és eltereljék a figyelmet az egyre erősödő pletykáról és a közelgő botrányról. Amikor egyértelművé vált, hogy valamit mondani kell Bacallról - akinek a filmes neve időközben Lauren Bacall lett -, a stúdió közölte, hogy
mindez csak múló, filmes flört.
A botrány persze elkerülhetetlen volt. Ha híre kelt, hogy Mayo Methot úton van a helyszínre, a szerelmesek arra az időre szétrebbentek. Gyakran hívta Mayo a férjét a telefonhoz is, és arról érdeklődött tőle, hogy van a lánya. Sosem feledkezett el emlékeztetni Bogartot arra, hogy
a szeretője feleannyi idős, mint ő.
Erre válaszul ő egyre ritkábban ment haza, és ha Mayo kereste, mindig azt a választ kapta a többiektől, hogy Bogart a stábbal van - Bacallt pedig elkezdték mindannyian Stábnak nevezni. Miután a film forgatásának vége lett, ők ketten továbbra is találkoztak, és civilben is a filmben játszott karaktereik nevén, Slimnek és Steve-nek szólították egymást.
A Bogart-Bacall szindróma
Bogart valószínűleg azt élvezte ebben a szerelemben a leginkább, hogy kapott egy kiforratlan nőt, akit tökéletes feleséggé formálhat. Bacall pedig nem vágyott másra, csak hogy ő lehessen a negyedik Mrs. Bogart.
Mindazt a szeretetet, amit láthatatlan apja számára raktározott el, most rázúdította Bogartra. (A bulvárpszichológiai szakirodalomban a nagy korkülönbségű kapcsolatokat utánuk nevezték el Bogart-Bacall-szindrómának.) Szerelmes leveleiben
Bogart, aki az életrajza szerint több mint ezer nővel feküdt le,
váltig állította, hogy ő élete legnagyobb, és egyben az utolsó szerelme, akit akkor is szeretni és óvni fog élete végéig, ha időközben elveszítené őt valahogy.
A fizikai és szellemi értelemben is széteső feleség iránti kötelessége azonban egy ideig még visszatartotta, hogy végleg átadja magát a szerelemnek. Methot elvonókúrára ment, Bogart pedig megígérte, hogy ad még egy esélyt a házasságuknak. A kísérlet azonban minden értelemben kudarcba fulladt; előbb 1944. október 19-én, majd egy sikertelen újraegyesülés után december 4-én, most már véglegesen bejelentették különválásukat.
A Martinique kritikái közben minden képzeletet felülmúltak: Bacallból sztár lett,
Garbo és Dietrich kombinációjának nevezték,
és következő közös filmjükért, a Hosszú álomért is rajongott a szakma és a közönség egyaránt.
Bogart azonban nem volt meggyőződve róla, hogy jó ötlet feleségül venni egy 25 évvel fiatalabb nőt. A korábban “Igáslónak” csúfolt, hallatlan munkabírásáról ismert Bogart darabjaira esett, képtelen volt a munkára koncentrálni, egyre többször késett a forgatásokról, és senki nem tudott segíteni neki. Karácsonykor, a 45. születésnapján már három hete ivott egyfolytában, és orvost kellett hozzá hívni.
Aztán lassan mégis a helyükre kerülte a dolgok. Amikor későbbi éveiben a barátai arról kérdezték Bogartot,
melyik volt élete legboldogabb időszaka, mindig azt felelte: amikor Bettynek udvarolt.
Az esküvőjüket a Malabar farmon tartották, és mindketten végtelenül meghatottak voltak a ceremónia alatt. A világ minden fotósa a helyszínen volt, Bogart azonban csak a Life magazin munkatársait engedte be.
Humphrey Bogart ezek után még számos remek filmet forgatott, öt közös filmjük is készült, és Bacallnak is akadt időnként egyéb munka is Hollywoodban és a Broadwayn.
"Tudtam, hogy jól döntöttem, ugyanakkor azt is tudtam, hogy a rendezők nagyrésze csupán Humphery Bogart feleségeként gondol rám, nem pedig színésznőként. Ez van. Amikor kapunk valamit, fel kell adnunk valamit."
Tizenkét éves házasságuk alatt két gyerekük született, Stephen 1949-ben és Leslie ’52-ben. Lauren pedig elhatározta, hogy a filmezés helyett a családra koncentrál: évente csupán egy filmszerepet vállalt el, és híresen kerülte a hollywoodi partikat.
Bogart 1957 januárjában halt meg nyelőcsőrákban, három héttel az ötvenhetedik születésnapja után. Bacall elveszítette élete szerelmét, pedig ekkor
még csak harminchárom éves volt.
Bogart vérbeli hajóshoz méltón azt szerette volna, ha hamvait a tengerbe szórják, de az akkori törvények ezt nem tették lehetővé. Helyette a temetésén hajója, a Santana méretarányos makettjében helyezték el földi maradványait, és ennél méltóbb búcsút el sem lehetett volna számára képzelni. Hiszen a Santana volt az egyetlen valódi rivális, amivel Bacallnak valaha szembe kellett néznie.
Lauren Bacall - aki még évekkel Bogart halála után is szenvedélyes szerelemmel imádta elveszített férjét - a későbbiekben már nem mondhatta szerencsésnek magát. Miután Frank Sinatrával folytatott viszonya hamar zátonyra futott, hozzáment Hollywood második Bogartjaként számon tartott Jason Robards színészhez, ám kilenc év után a színésznő szerint ez a szerelem belefulladt a viszkibe. 2014-ben, 90 évesen bekövetkezett halála előtt azt nyilatkozta:
"Bogie megtanított rá, hogy az életben egyszer lenn, másszor fenn vagyunk - mindezt úgy, hogy mi ketten szinte mindig a fellegekben jártunk".