TimeTravel

Az első pillanattól kezdve mindenki csodálkozva nézett Marilyn Monroe és Arthur Miller különös kapcsolatára, senki nem értette, hogy az önfejű, magának való, visszahúzódó, a társagi életet megvető íróba miként szerethetett bele a hóbortosságáról híres nagyvilági színésznő. Bár kevesen jósoltak nagy jövőt a kapcsolatnak, ez a mindenki számára  meghökkentő párosítás mégis jó ideig működött, bár kétségtelen, hogy Hollywood legfurcsább, legrejtélyesebb házassága volt az övék. A legtöbben még ma is kapcsolatuk egyik legtitokzatosabb részletére, Marilyn várandósságára kíváncsiak.

Marilyn Monroe-ból olyan vonzerő áradt, amit lehetetlen szavakkal leírni, tetten érni, megmagyarázni. Ráadásul ki is tudta aknázni ezt az adottságát. Élt, és visszaélt vele, csúcsra járatta, működtette, de közben arra vágyott, amit éppen az előzőek miatt nemigen kapott meg: tiszteletre, szakmai megbecsülésre, bensőséges családi örömökre.

A férfiak mindenhol rajongtak érte, megkapni, birtokolni akarták, és tekintélyes részüknek sikerült is. Aztán megjelent  a színen egy különös figura, akibe a huszadik század szexszimbóluma fülig szerelmes lett. A csendes, magának való író ezzel a fura házassággal drámáinak fordulatait is jócskán felülmúlta. Arthur Miller, az amerikai drámairodalom óriása legalább olyan titokzatos és bonyolult figura, mint egykori felesége.

Boldognak ígérkező kapcsolatukat azonban súlyos tragédiák övezték.

Egymásnak szöges ellentétei voltak

Kapaszkodás

Amikor ők ketten találkoztak, Miller már Pulitzer-díjas, világhírű szerző volt, zárkózott, külsőre egyáltalán nem vonzó, hallgatag figura. Kivándorolt lengyel zsidó családba született New Yorkban, apja jómódú kereskedő volt, de a világválság idején tönkrement. Az addig kényelmesen élő fiúnak kenyeret kellett kihordania, hogy a család megéljen, egyetemi tandíjára is munkával kereste meg a pénzt. Bár első darabja csúnyán megbukott,

a másodikkal már sikert aratott.

A negyvenes években megírta talán legjobb drámáját, Az ügynök halálát, amely azóta is színészóriások jutalomjátéka. Miller először egyik évfolyamtársnőjét vette feleségül, két gyermeke kiskamasz volt, amikor elkezdődött románca a színésznővel.

Arthur Miller maga volt a két lábon járó intelligencia

Monroe ehhez képest egy idegileg labilis, később súlyos lelki beteggé váló nő törvénytelen gyermekeként született, apját nem ismerte, és - naplója tanúsága szerint - arról álmodozott, hogy ő valójában Clark Gable gyermeke. Anyjától, aki élete nagy részét pszichiátrián töltötte, sem stabilitást, sem szeretet nem kapott, az a rövid idő, amit olykor együtt töltöttek, csupán arra volt elég, hogy az anya elültesse lányában, a kis Norma Jeane Bakerben a filmvilág és a sztárok iránti múlhatatlan rajongást.

Amikor pedig anyja ideggyógyintézetbe került, megkezdődött a kislány valódi hányódása: nevelőszülők sokaságánál töltött rövidebb-hosszabb időt. Voltak olyan "apák", akik túlságosan is "törődtek vele", a csinos kislányt több alkalommal is szexuálisan zaklatták. Tizenegy évesen jegyezte fel először a naplójába, hogy

a nevelőapja megerőszakolta.

Tizenévesen, barna hajjal, amikor még úgy hívták: Norma

Tizenhat évesen férjhez ment egy szerelőhöz, majd amikor Jim bevonult a flottához, ő egy hadiüzemben kezdett dolgozni. Itt látta meg egy fotós, és felvételeket készített róla. Így lett modell, majd elkezdett filmezni. Hosszú ideig ostromolta Hollywood kapuját, míg bebocsátást nyert.

Nem kell szépíteni, a helyzet az, hogy a nőt, akit minden férfi szeretett volna megkapni, szinte mindenki meg is kapta, Monroe ugyanis minden gond nélkül adta oda magát bárkinek, és még csak nem is érdekből. Mivel kislány kora óta zaklatták a férfiak, ezért

nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szexualitásnak.

Miller előtt még egyszer férjhez ment, méghozzá egy másik amerikai bálványhoz, a Yankees baseballcsapat sztárjához, Joe DiMaggióhoz, ám ez a szerelmi házasság is zátonyra futott, alig tíz hónap elteltével váltak el.

Második férje, Joe DiMaggio a válás után is törődött vele, ő intézte Monroe temetését is

Ezt a veszteséget kiheverni ment Monroe New Yorkba, ahol Strasberg drámaiskolájában képezte magát, és eközben alakult ki lassan, szokatlanul lassan a kapcsolat Millerrel. Az önmagában folyamatosan bizonytalan nő megpróbálta új mederbe terelni karrierjét, tanult és olvasott, mindenáron igazi színésznővé akart válni, akinek nemcsak a testét, de a szakmai teljesítményét is csodálják. 

Elkísérte Millert a Pillantás a hídról premierjére, nyilvánvalóan beleszeretett a magas, vékony, szemüveges férfiba. A közeli ismerősök számára nem volt kétséges, hogy mindkét fél szerelmes, mégis

kevesen jósoltak nagy jövőt a kapcsolatnak.

A színésznő biztonságot, erőt, melegséget várt, nem tudta, hogy az ész, az intellektus nem egyenlő ezekkel. 

Romantikusan induló kapcsolatukat súlyos tragédiák tették tönkre

Miller egy tévényilatkozatban jelentette ki, hogy elveszi a sztárt, a színésznő is innen értesült a dologról. Polgári esküvőjüket, utána az egyházit is szűk körben tartották. Monroe felvette a zsidó vallást a férje kedvéért, majd kialakították közös otthonaikat: egy New York-i lakást és egy connecticuti házat. A színésznő ez idő tájt adott interjúi tele vannak kenyérsütési és vacsorakészítési tervekkel, mert

boldogtalan dívából boldog házitündérré, legfőképp pedig anyává szeretett volna válni.

Egyik sem sikerült neki. Bár - Miller szerint - az első két évük fantasztikus volt, kapcsolatuk később napról-napra ment tönkre.

Miller visszafogott, nyugodt ember volt, ez Marilyn számára - az életéből mindig is hiányzó - stabilitással volt egyenlő

Barátok és ellenségek

Házasságuk kezdeti krízisét Monroe gyakori hisztériás rohamai idézték elő. Miller képtelen volt feleségét a kudarctól való mély félelmétől, a kisebbségi érzéseitől és az elképesztő lámpalázától megszabadítani.

A nőt erős depresszió kínozta:

rendkívül magányosnak és meg nem értettnek érezte magát; erős bizonytalansága és dühkitörései egyre elviselhetetlenebbé váltak férje számára. Pszichoanalízisre kezdett járni, ám javulás nem volt tapasztalható, az orvosok csupán nyakló nélkül írták fel neki a nyugtatókat és az altatókat.

"A legszomorúbb lány, akit valaha is ismertem" - mondta Miller Marilynről

Úgy érezte, férje nem törődik eleget vele, az a kényszerképzet gyötörte, hogy Miller cserbenhagyta őt; sokkal több elismerést, szeretetet és együtt töltött időt akart kicsikarni a férfitól, így Miller elkísérte feleségét Londonba, ahol az asszony Laurence Olivier-vel  forgatott romantikus vígjátékot. Az író szorongó alkatának jót tett, hogy az övé a világ legkívánatosabb asszonya, másfelől intellektuális lénye idegenkedett a sztárok közelségétől.

Sokak szerint az angol színészóriás és a szőke sztár között viszony alakult ki, bár Olivier lesújtóan nyilatkozott Monroe-ról, illetve a közös munkáról:  “teljesen modortalan és udvariatlan lánynak” nevezte őt és azt mondta,

“sosem örültem ennyire egyetlen filmforgatás befejezésének sem, tíz évet öregedtem a forgatás alatt”.

A herceg és a táncosnő című filmben a legendás színészóriás, Laurence Olivier volt a partnere

Marilynnel ugyanis nemcsak a hétköznapok voltak idegőrlők, de a forgatás napjai is. Késéseivel bekerülhetett volna a Guinness-rekordok közé, ráadásul a sok ital és a gyógyszerek miatt elképesztően labilis volt. A szöveget vagy nem tanulta meg, vagy elfelejtette, ezzel az őrületbe kergette a stábot. Emellett

mániákusan rettegett attól, hogy a vásznon nem mutat majd tökéletesen:

egy ránc nem lehetett a ruháján, egy kócos tincs a hajában, vagy árnyék a bőrén.

Mániákusan rettegett attól, hogy a vásznon nem lesz tökéletes a haja, a ruhája, a bőre

Monroe jó darabig azt remélte, révbe ért Miller mellett. Meg azt, hogy végre teljesül az álma, és anya lesz. Férje fiát és lányát nagyon szerette, gyakran töltötték együtt az időt hétvégenként. Nagyon vágyott saját gyermekre, de hiába. Mikor először lett várandós, mindketten azt remélték, hogy a baba majd jó hatással lesz a házasságukra. Ám

Monroe elvetélt, 

ráadásul több százan várták a kórház előtt, és fényképezőgépek kattintgatása közepette tolták be a hordágyát az autóba. Az asszony mély depresszióba zuhant, és még több gyógyszert szedett. Házasságuk krízise tovább mélyült.

A kameráknak szóló mosoly mögött mély dráma rejtőzött

Hogy enyhítse felesége fájdalmát, Miller rávette Monroe-t, hogy fogadja el a neki felkínált szerepet a Van, aki forrón szereti című, azóta klasszikussá lett vígjátékban, de a forgatáson megint ronggyá gyűrte mindenki idegeit. Tony Curtis tajtékozva nyilatkozott róla, de még

a visszafogott Jack Lemmon is kijelentette, hogy a jövőben nem kíván Monroe-val dolgozni. 

Tony Curtis és Jack Lemmon is szétroncsolt idegekkel került ki a Van, aki forrón szereti munkálataiból

A helyzet olyan súlyossá vált, hogy Marilyn következő filmjére (Szeressünk!) a stúdió nem talált férfi partnert. Még a béketűrő Gregory Peck is kihátrált az utolsó pillanatban. Miller ötlete volt, hogy szerződessék az Amerikában turnézó Yves Montand-t, aki szépséges és tehetséges feleségével érkezett az USA-ba. A két házaspár barátágot kötött, bár Monroe szomorúan nyugtázta, hogy Simone Signoret Oscar-díjat vehetett ár, míg ő folyamatosan harcol a szakmai elismerésért. És nincs olyan történet, amely ne így végződött volna Monroe körül: elcsábította Montand-t, amivel a férfi házasságán kisebb, a sajátján nagyobb léket ütött.

Monroe ekkor lett ismét várandós,

ám méhen kívüli terhessége miatt - kényszerű abortálás útján - újból elveszítette a gyermekét, amitől a szokásosnál is mélyebb depresszióba zuhant, így többet ivott, és a korábbinál is több gyógyszert kezdett szedni. A két ember egyre távolabb került egymástól: Monroe nem érezte az áhított támaszt férje részéről, Miller pedig nehezen tolerálta az asszony újabb hűtlenségét Montand-nal.

Arthur Miller, Simone Signoret, Yves Montand és a csábító

Végjáték mellékszálakkal

A Miller-Monroe házaspár ezután vágott bele közös vállalkozásába, egy Miller által írt történet filmre vitelébe. A Kallódó emberek súlyosabb mondanivalójú volt, mint Monroe eddigi filmeji, és nagy örömére gyerekkori bálványa, Clark Gable lett a partnere. Mindkettőjüknek ez lett az utolsó munkája.

Mikor a forgatás során Gable értesült róla, hogy hamarosan apa lesz, a gyermekre vágyó színésznő teljesen összeomlott. Miller vigasztalta, de már nem sok reménnyel. Amikor a forgatást is félbe kellett szakítani, mert  Monroe-t gyógyszermérgezéssel elvonókúrára szállították, az író számára nyilvánvalóvá vált, hogy

halálosan boldogtalan, gyógyszerektől kóválygó felesége problémáin nem tud segíteni.

Bár a film végül elkészült, házasságuk romokban hevert. Hamarosan elváltak.

Miller abban a reményben írta Monroe számára a Kallódó emberek forgatókönyvét, hogy a halálosan boldogtalan Marilynt megakadályozza az önpusztításban

Ezen a forgatáson készült néhány legendás fotó Monroe-ról, ahogy önfeledten táncol egy fa alatt. A képeket az osztrák származású, gyönyörű és tehetséges, fiatal fotóslány, bizonyos Inge Morath készítette. Nem sokkal később ő lett Miller felesége, és az is maradt egészen haláláig. Inge Morath világhírű fotóművész lett, a róla elnevezett díjat ma is kiosztják kiemelkedően jó, harmincöt év alatti női fotósoknak.

Érdemes egy kis kitérővel az események elé vágni, mert Inge Morath révén egy új, érdekes részletet tudhatunk meg. Az író és Inge házasságából az esküvő után kilenc hónapra megszületett Rebecca, aki egyrészt készített egy nagyszerű dokumentumfilmet édesapjáról, másfelől megírta és megrendezte többek között a Pippa Lee négy élete című filmet, de amiről kevesen tudnak: ő lett a zseniális Daniel Day-Lewis felesége.

A színész jó viszonyban volt apósával, ő vette rá, hogy látogassa meg csecsemőkorában intézetbe adott fiát. Millernek és Morathnak ugyanis Rebecca után egy Down-szindrómás kisfiuk született, és hiába tiltakozott az asszony,

az író intézetbe adta a gyereket.

Nem látogatta, nem beszélt róla, életrajzi művében sem említette. Ám Inge és Rebecca tartották a kapcsolatot a fiúval, sőt a színész Daniel Day-Lewis is. Végül Miller a végrendeletében rendezete a dolgot, sajátos módon: mind a négy gyermekére egyenlő arányban hagyta a vagyonát.

Miller, ahogy elvált Monroe-tól, szinte azonnal feleségül vette Inge Morathot

Miller a színésznő halála után két évvel írta meg a Bűnbeesés után című, nyilvánvalóan kettőjük kapcsolatáról szóló darabját. Sokan felháborodtak, Maggie alakjának megformálását kegyeletsértésnek tartották, pedig az író önmagával sem bánt kesztyűs kézzel. Önzőnek, hidegnek írta le magát, amilyen valószínűleg volt is.

Monroe halálának körülményei ma is foglalkoztatják a közvéleményt.

Egyre többen vallják, hogy nem is öngyilkos lett, inkább a Kennedy klán végzett vele, mert viszonya volt az elnökkel, majd Robert Kennedyvel, és túl kényelmetlenné vált a hatalom számára. Érvek mindkét változat mellett bőségesen felsorakoztathatók, de a lényegen nem sokat változtatnak. 1962 augusztusában egy olyan harminchat éves világsztár halt meg magányosan és boldogtalanul, akit sokan imádtak, de csak kevesen tudtak szeretni.

Monroe egy évvel azután hunyt el, hogy elváltak Millerrel

Ahogy minden gyerek, úgy Hollywood sztárjai is roppant cukik voltak kicsiként, bár gyanítható, hogy Julia Roberts mára híressé vált, méregdrága mosolya az oviban még nem ért húszmillió dollárt. Tizennégy jól ismert sztár bájos gyerekkori fotója következik. Felismered, melyik hírességről készült a kép? 

Mi jut eszünke Hollywood aranykorának utolsó élő legendájáról? Szőke haj, átható, tüzes, vad tekintet, acélos izmok, no meg az a jellegzetes szexi vágás az álla közepén. És persze a Spartacus. A fiatal Kirk Douglas a rendezők álma volt, nemcsak karaktere, de szorgalma és stílusérzéke okán is. Sikerfilmek sorában szerepelt, és öregedni is jól tudott. Annak dacára, hogy többször is közel járt a halálhoz, Hollywood korelnöke tavaly decemberben a 102. születésnapját ünnepelte. Aztán tavasszal kempingezni ment, jelenleg pedig könyvet ír. Elképesztő fazon!

Sokakban megfogalmazódott a kérdés: vajon hogyan borotválja az állát Kirk Douglas? A színész a rá jellemző humorral reagált a kíváncsiskodásra: fogott egy ceruzát, a gödröcskébe helyezve két tenyerével megpörgette, majd elmondta, van neki egy ugyanilyen formájú, kicsi borotvája

Amikor az 1996-os Oscar-díj átadási ceremónián Steven Spielberg bejelentette, hogy az életmű-Oscart abban az évben Kirk Dogulasnak ítélete az Akadémia, a jelenlévők egy emberként ugrottak talpra, hogy állva fogadják a szakma nagy öregjét. Ez a fajta ováció rendre kijár az Életmű-díjasoknak, de azon az estén az elismerés a szakmai teljesítményen túl annak is szólt, hogy a színpadra érkező Douglas néhány hónapja agyvérzés miatt elvesztette a beszédképességét, onnan kapaszkodott vissza. Miután átvette a szobrot Spielbergtől, elmondta köszönőbeszédét a kollégáknak. Nem tartott hosszú szónoklatot, de azt azért kijelentette, hogy

legnagyobb büszkesége a négy fia, akik most a közönség soraiból tapsolnak neki.

A tavaly 102. születésnapját ünneplő Kirk Douglas minden értelemben szívós fajta. Neki a sikert soha nem adták ingyen, kőkeményen megharcolt érte. Életéből regényt lehetne írni, de kár a fáradtságért, mert ezt ő maga már megtette: jó pár éve hatalmas sikert aratott A rongyszedő fia című memoárja, amelyhez azóta újabb fejezet kívánkozik.

"Sosem egyszerűsítette le a karaktereit, nála nem voltak szimplán jó és rossz fickók. A hősiességet önmarcangolással árnyalta, a gonoszságba pedig együttérzést kevert" - mondta Kirk Douglasről Spielberg, mikor átadta neki az életművéért járó Oscar-díjat

Valahol Oroszországban

A rongyszedő nem szimbólum, hanem kőkemény valóság. A Danielovics család Oroszországból vándorolt ki Amerikába, és mivel az apa otthon lókupec volt, New York államban is vett egy lovat, hozzá egy ócska kordét, így járta a környéket, rongyot, használt holmit vásárolva fel. Vagyis ócskás volt. Ez még az ottani szegény városrészben is a társadalmi ranglétra legalsó fokának számított. Ha hozzátesszük, hogy a kis Kirknek - akit akkoriban még Issurnak hívtak - hát lánytestvére volt, elképzelhetjük, milyen

szegénységben élt a család.

Fimjeiben hiába tett akár visszatetsző dolgokat, sohasem lehetett őt teljes szívből utálni 

A kisfiúnak is rész kellett vállania a pénzkeresetből, már tízévesen tízórait árult a közeli malom dolgozóinak, újságot hordott ki, később kertészként, pincérként dolgozott, bármit elvállalt, ami adódott, és amivel valamennyit könnyíthetett a család helyzetén.

Ezekben az években gyökeresedett meg benne az ambíció: innen ki kell kerülni! Az apja nem osztotta a reményeit, és nem táplálta a vágyait, gyakorlatilag mindennel elégedetlen volt, amit a fia tett, ám ez

csak növelte a gyerek eltökéltségét.

Szexepiljének jellegzetes része az állán található mély vágat

Már óvodáskorában eldöntötte, hogy színész lesz, jól is tanult, iskolai teljesítményével sok elismerést kapott. Főiskolai ösztöndíjat szerzett, de közben is mindvégig dolgoznia kellett. Kiváló birkózónak számított, ezt a tudását nyáron cirkuszokban kamatoztatta, természetesen pénzkereset céljából.

Hihetetlen elszántsággal haladt az útján.

A New York-i drámaiskolában nemcsak tanárai tartották tehetségesnek, de szépséges évfolyamtársa, Lauren Bacall is. A színésznő - később Humphrey Bogart felesége lett - emlékirataiban leírja, hogy ő bizony a barátságnál többet akart, de az a fura fiú, akinek erős egyénisége lenyűgözte, nem kérte a lány szerelmét.

Az Egy trombitás fiatalember című filmben Lauren Bacall-lal

Közben olyan szegény volt, hogy télikabátra sem telt neki, Bacall ajándékozta meg nagybátyja felöltőjével, amitől a fiatal színészjelölt szinte könnyekig meghatódott. Az átható tekintetű srác addigra már felvette a Douglas nevet, mégpedig gyerekkori bálványa, Douglas Fairbanks miatt.

A második világháborúban besorozták a tengerészethez, majd egy sérülés után leszerelték. Eztuán nősült meg, egyik drámaiskolai osztálytársát, Diane Dillt vette el, tőle született két fia, Michael és Joel. A házasság hat évig tartott, és

Hollywoodban ritkaságként a válás után barátságban folytatódott a kapcsolat.

Fiával, az ifjú Michael Douglasszel (balra) 

Oscarra várva

Douglas először reklámokban, rádiós sorozatokban kapott szerepet, mindent elvállalt, mert úgy tartotta, tanulhat belőle. Később gyakran említette, hogy a sok rádiós munkának köszönheti, hogy megtanult bánni a hangjával. A következő lépést a színpadi szerepek jelentették, és a fiatal színész úgy gondolta, máris teljesült az álma. Mindig arra vágyott hogy egy nap az egész családja, kishitű apja is ott üljön a nézőtéren, és figyelje őt, ahogy a színpadon játszik.

Életének ezen a pontján újra feltűnt Lauren Bacall, aki nyilvánvalóan nem sértődött halálra, amiért a drámaiskolai osztálytársnők között nem belőle lett Mrs. Douglas. Bacall akkor már filmezett, és addig győzködött egy a következő filmjéhez főszereplőt kereső rendezőt, míg az el nem ment a színházba, és meg nem nézte a fiút. Így kapta Kirk Douglas az

első főszerepét, a Martha Ivers különös szerelme című filmben

Ez volt az első és egyben az utolsó film, amelyben gyenge karaktert alakított, egy fiatal férfit, aki felett egy idősebb nő zsarnokoskodik. Ám még a tőle távol álló szerepben is olyan átütő volt jelenléte a vásznon, és olyan meggyőző az alakítása, hogy a rendezők és producerek vastagon aláhúzva írták be a nevét a noteszeikbe.

Barbara Stanwyck és Kirk Douglas a Martha Ivers furcsa szerelme című filmben

Akármilyen alulról érkezett a film fővárosába, egy pillanatra sem szédült meg. Okosan, szisztematikusan építette karrierjét, első pillanattól kezdve hosszú távra tervezett.
A bajnok című film főszerepéért

visszautasított egy háromszoros gázsival kecsegtető másik ajánlatot,

mert tudta: A bajnok bokszolója jó szerep, megmutathatja benne, mit tud, ezáltal újabb jó lehetőségekhez jut.

Kirk Douglas A bajnok című filmben

Első Oscar-jelölését is egy életrajzi filmért kapta, A trombitás fiatalemberért. Ebben a sorsát önzetlenül egyengető Lauren Bacall volt a partnere. Ám a Filmakadémia nem neki ítélte a díjat, sőt a további két jelölésekor sem az ő nevét rejtette a boríték. Bevallottan

kudarcnak élte meg e döntéseket,

különösen akkor, amikor A nap szerelmeséért sem kapta meg a szobrocskát. Gyakorlatilag mindenki biztosra vette, hogy Van Gogh megformálásáért neki járna az elismerés, ám helyette Yul Brynnert szólították a színpadra.

„Annyira elmerültem a festő gyötrelmes életében, hogy nehéz volt onnan visszatérni. A sminkben teljesen úgy néztem ki, mint ő, és annyi idősen halt meg, mint amennyi én voltam, amikor a bőrébe bújtam. Néha a fülemhez nyúltam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még mindig ott van” - írja önéletrajzi könyvében Douglas, aki újból nem akart ilyen fokú őrületet átélni, így többé már nem játszott el művészt

Spartacus!

A rongyszedő fiát az élet igazságtalanságai nem törték meg, haladt tovább a maga útján. Korán felismerte, milyen kiszolgáltatottak a színészek, ezért saját filmvállalatot alapított, a Bryna Productionst, amelyet édesanyjáról nevezett el. Az anyagiaknál fontosabb volt, hogy ha saját maga dönthet, jobb szerepekhez juthat, és a legjobb rendezőkkel dolgozhat.

Intelligens ember lévén el tudta dönteni, mi való neki, sorra alakította az erős, szenvedélyes, férfias karaktereket. Egyik legjobb barátjával, Burt Lancesterrel együtt játszottak a western klasszikusban, az Újra szól a hatlövetűben; párosuk olyan sikeresnek bizonyult, hogy összesen hét filmben tűntek fel együtt.

De ő volt Nemo kapitány is, majd jött a Sprtacus, mely nem csak saját karrierjében lett jelentőségteljes: a film amellett, hogy igazi szintlépést jelentett az addig csak kisebb filmeken dolgozó Stanley Kubrik rendező számára, véget vetett egy szégyenteljes hollywoodi korszaknak is.

A leghíresebb szerep: Spartacus

Douglas a Spartacus első, kezdeti forgatókönyvét "szinte vállalhatatlanul pocséknak" tartotta, de tudta: "van benne egy jó sztori... valahol". Felkereste hát Hollywood legjobb forgatókönyvíróját, Dalton Trumbót, akiről köztudott volt, hogy bármilyen történetből képes zseniális sztorit írni. Csakhogy Trumbo másról is híres volt: neve elsőként szerepelt a hírhedt feketelistán, egyike volt azoknak, akiket a stúdiók nem foglalkoztathattak, így legálisan nem dolgozhatott. Még Douglasnek sem.

Mi volt Trumbo bűne, ami miatt Hollywood egyik legmegbecsültebb, legjobban fizetett, a negyvenes évek egyik legünnepeltebb hollywoodi forgatókönyvírójából a "hírhedt" hollywoodi tízek egyik tagjaként tiltólistás szerzővé és valóságos üldözötté vált? 

Akkoriban sok amerikai művész szimpatizált a munkásmozgalmi ideológiákkal, és nem egy valóban veszélyes elem akadt közöttük, ám a filmesek között a legtöbb vádlott legnagyobb bűne az volt, hogy elhitt egy ostoba dajkamesét, és belépett egy olyan pártba, amelynek ideológiája a világ keleti tömbjében milliókat nyomorított és gyilkolt meg. Dalton Trumbo egy teljesen jelentéktelen, törpepárti méretű baloldali párt holdudvarához tartozott Amerikában, ő - megbélyegzett társaival együtt - a kommunizmusban elsődlegesen az

egyenlőséget és az antifasiszta eszméket látta, és leginkább háborúellenes volt. 

Dalton Trumbo 1947 és 1960 között volt feketelistán Hollywoodban

Akkoriban számos írót, rendezőt és színészt lehetetlenítettek el a McCarthy szenátorral együttműködő stúdiófőnökök. Vélt vagy valós kommunista kötődésük miatt a listára felkerült filmes szakemberek több mint tíz éven át nem dolgozhattak Hollywoodban, nem kaptak, nem kaphattak filmgyári megrendeléseket. A feketelista Trumbón kívül - akit tizenegy hónapra be is börtönöztek, miután nem volt hajlandó neveket kiadni - olyan művészeket utasított ki az amerikai filmiparból, mint

Charlie Chaplin, Leonard Bernstein vagy Orson Welles.

Douglas mit sem törődött azzal, hogy tilosban jár - akkoriban már az is veszélyesnek számított, hogy a forgatókönyvírót felkereste otthonában, hisz a Mozgókép Szövetség mindenkit tönkretett, akiről kitudódott, hogy kapcsolatban áll feketelistás szerzőkkel. Douglas azonban jó filmet akart, méghozzá a legjobb szerzővel. Trumbónak pedig munka kellett.

Trumbo, miután feketelistára került, jobbnál-jobb forgatókönyvek tucatjait írta. Csakhogy mindet szellemíróként, álnéven, nevetségesen kevés pénzért. Alkotásaival két alkalommal nyert Oscar-díjat, a gálát ugyanakkor mindkétszer a tévéből nézte végig, mivel a Római vakáció Ian McLellan Hunter nevén futott, míg a Bajnok (The Brave One) egyenesen a film producerének unokaöccse, a teljesen ismeretlen és szakmán kívüli Robert Rich neve alatt jelent meg. 

A film rendezője, Stanley Kubrik a Spartacus forgatásán

A Spartacus esetében sem tüntethették volna fel Dalton Trumbo nevét a film alkotói között, ám Kirk Douglas - aki a film producere is volt -, nem volt hajlandó beállni az írókat álnéven alkalmazók sorába. Nem hallgatott tovább. Lépett. A feketlistát megtorpedózva hivatalos sajtóközleményben hozta nyilvánosságra: a Spartacus forgatókönyvét Dalton Trumbo írta, és ragaszkodik hozzá, hogy a forgatókönyvíró saját nevén szerepeljen a stáblistán.

Bojkottal fenyegették, az amerikaik kijelentették, sosem fognak jegyet venni a Spartacusra, ha ki nem rúgja a forgatókönyvírót, ám ő ragaszkodott döntéséhez. Kijelentette: ha Trumbónak mennie kell, ő is megy.

"Ha kiszállok, újravehetitek az összes jelenetemet. Akár tetszik, akár nem, Spartacus én vagyok!"

A feketelistának befellegzett, amikor a két neves művész, Kirk Douglas és Otto Preminger nyíltan megbízott, és filmjében feltüntetett egy "nemkívánatos" szerzőt

Hamarosan hasonlóképpen állt ki Trumboért Otto Preminger rendező is, aki a New York Timesban jelentette be nyilvánosan, hogy új filmje, az Exodus forgatókönyvének megírásával Dalton Trumbót bízta meg, és a szerző eredeti nevén fog szerepelni a stáblistán.

A Spartacus premierjét 1960 október 6-án tartották. Ebben a tizenkét millió dolláros költségvetésű filmben Douglas jó barátja, Tony Curtis is játszott, a vásznon pedig 1947 óta először jelent meg forgatókönyvíróként Dalton Trumbo neve. A trák rabszolgavezér életét feldolgozó film Hollywood egyik legsikeresebb történelmi szuperprodukciója, és

a világon ma is elsőként ez a szerep jut eszébe mindenkinek, ha a Kirk Douglas nevet hallja.

Spartacus, azaz Kirk Douglas, Tony Curtis és Jeann Simmons 

A csúcson nem hagyta abba, sikerfilmek sorában szerepelt még, ő ugyanis még öregedni is okosan tudott. (Ennek titkát átadhatta volna a fiának, Michaelnek.) Westernek, krimik, háborús és akciófilmek, és minden a legjobb minőségben. Gyakran alakított manipulatív, erős és kegyetlen karaktereket, akiket érzelemgazdagon, realista módon jelenített meg. Érdekesség, hogy szerepelt a 

Száll a kakukk fészkére színpadi változatában is,

de ezt akkoriban senki nem akarta megfilmesíteni - végül fia, Michael Douglas produceri munkájának köszönhetően készült el a filmváltozat, Jack Nicholson főszereplésével.

Fiával, Michael Douglasszal 1985-ben az Oscar-díjkiosztón

És a nők?

Kirk Douglas habzsolta az életet fiatalon, önéletrajzi könyvében bevallotta, hogy többek között Rita Hayworth-tel és Marlene Dietrichhel is viszonyt folytatott, illetve huszonkilenc egymást követő éjszakán különböző nőkkel feküdt le, majd mikor a harmincadik éjszakán felsült az ágyban, azzal az aggodalmával fordult az orvosához, hogy impotens lett.

Nem sokkal válása után Párizsban ismerte meg Anne Buydenst. Douglasra mély benyomást gyakorolt, hogy Anne először nemet mondott neki, amikor randevúra hívta a lányt.

„Az a tény, hogy nem nyűgöztem le őt, engem teljesen lenyűgözött, és mindent elkövettem, hogy meghódítsam”

- mesélte később a színész. A hódítás sikerült, 1954-ben feleségül vette Anne-t, akivel azóta is együtt vannak, és az életmű Oscar-díjat is neki ajánlotta szerelme jeléül. Két fiuk született, ám Eric felnőttként meghalt kábítószer-túladagolásban.

Második felesége, Anne és fiaik, Eric és Peter társaságában a hatvanas évek elején

A sármos filmsztár persze továbbra is falta a nőket, és mint kiderült, Anne tudott is hűtlenkedéseiről, de elfogadta őket. „Kirk sosem próbálta eltitkolni előlem a félrelépéseit. Európaiként megértettem, hogy egy házasságban nem reális, ha teljes hűséget várunk el a másiktól” - olvasható az idén áprilisban 100. szüetésnapját ünneplő Anne Douglas önéletrajzi kötetében. 

Kis híján végzetessé váló agyvérzését megelőzően egyszer életveszélybe is került, 1991-ben ugyanis helikopter-balesetet szenvedett, de szerencsésen túlélte. Ez az eset újította meg a hitét. Vallásos zsidó családba született, gyerekkorában az ismerős családok, látván, milyen okos és szorgalmas, támogatni akarták a taníttatását. Rabbinak szánták, amitől ő halálra rémült. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy megértse, a vallás nem egyenlő a nagy kalappal, pajesszal, ingerszegény életmóddal.

Hollywoodban Kirk Douglast nemcsak színészként ismerik, de bőkező adakozóként is: feleségével, Anne-nel sokszor adakoznak játszóterek, gyermekkórházak, hajléktalanokat ellátó intézmények javára, ami nem csoda, hisz saját bevallása szerint édesanyja arra tanította, hogy mindig adjon a nála szegényebbeknek. Kevésbé ismert tény, hogy Douglas

1963 óta jószolgálati nagykövet, emberbaráti munkájáért megkapta a Szabadság Érdemrendet.

Fiával nem mindig volt felhőtlen a kapcsolata

"Ez a hihetetlen férfi..."

Sem az agyvérzés, sem a helikopter-baleset nem tartotta vissza a további munkától: ezidáig 10 könyvet, köztük verseskötetet és regényt is írt, de 2015-ben, a Spartacus  forgatásáról jelent meg kötete, 100 éves koráig blogot vezetett, így őt tartják a legidősebb blogger hírességnek. 
Karrierje során összesen 91 filmben szerepelt, utoljára egy 2008-as tévéfilmben, az Empire State Building Murders-ben. Itthon a 2003-as Túl nagy családban láthattuk legutóbb, melyben

fiával, Michaellel és unokájával, Cameronnal játszott együtt,

de feltűnik a filmben első felesége, Diane Dill is. 

A hollywoodi filmtörténelem során első ízben fordult elő, hogy egy család három generációja tűnik fel a vásznon: Kirk Douglas fiával, Michaellel és unokájával, Cameronnal játszott egytt a Túl nagy család című filmben

Jelentős életműve mellett kiemelkedően magas életkorral, és korát meghazudtoló aktivitással büszkékedhet. Tavaly decemberben ünnepelte a 102. születénapját, amikor is nem győzte hangsúlyozni, mennyire hálás a sorsnak a csodálatos életért, és az is elmondta, születésnapi kívánságként egy biztonságosabb világot szeretne a jövő nemzedékei számára. “Rengeteg a gyűlölködés manapság, azt kívánom, hogy az emberek bánjanak egymással szeretettel és tisztelettel.”

Áprilisban pedig - ahogy megérkezett a jó idő -, kempingezett egyet: unokája az egyik közösségi oldalon egy képet osztott meg nagyapjáról, melyen egy jókora sátorban láthattuk pihenni a 102 éves Kirk Douglast. 

“Ez a hihetetlen férfi, az én Nagypapim megannyi szempontból inspirál engem. 102 évesen kempingezik!”

- írta a képhez 40 éves unokája, Cameron.

Kemping 102 évesen a hátsó kertben 

És mit csinál mostanában a Spartacus sztárja? Jelenlegi mindennapjairól mesélve Douglas a dpa hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy

napközben asszisztensével dolgozik legújabb könyvén.

Kirk Douglas, aki fiatalon habzsolta az életet, ma már leginkább családja körében érzi jól magát. Az egykori viszályok mára elcsendesültek, béke, szeretet, unokákák és dédunokák veszik körül Hollywood aranykorának utolsó élő színészlegendáját, aki mindennél jobban élvezi a nyugalmas hétköznapokat.

“Nincs bakancslistám, csodálatos az életem és fantasztikus a családom. Hálás vagyok mindenért, ami megadatott nekem.”

"Hálás vagyok mindenért, ami megadatott nekem”

Bár Grace Kellyre mindenki úgy tekint, mint hűvös, elegáns szőkeségre, magánélete sokkal viharosabb volt, mint azt megjelenése alapján sokan gondolják róla. A visszafogott, jeges, szinte szűzies külső mögött mélyen elfojtott tűz égett, és bár túlzás lehet Gábor Zsazsa azon mondata, miszerint Grace-nek több szeretője volt egy hónap alatt, mint neki egész életében, kétségtelen, hogy nem vetette meg az érzéki örömöket. Mígnem eljött érte a hereg, így hamarosan Hollywood ünnepelt hercegnőjéből Európa legősibb udvarának hercegnéje lett. Élete valóra vált tündérmesének tűnhet. Nem az volt. Boldogtalan életének egy titokzatos tragédia vetett véget.

"Hogy tündérmese lenne az életem, maga is tündérmese" - Grace Kelly

Egy philadelphiai kislány szobájában gyűlnek, csak gyűlnek a képek és a cikkek az angol királyi hercegnőkről. A kis Grace mindent elolvas és megszerez, ami Erzsébetről és Margitról szól, vágyakozva gondol a Buckingham-palota legifjabb lakóira, és nem is sejti, hogy eljön majd az idő, amikor úgy beszélgethet az immár királynővé emelt Erzsébettel, hogy az ő fejét is egy korona ékesíti.

Grace Patrícia 1929 novemberében születik, nővére és bátyja után harmadikként. Az eleven Kelly gyerekek közül ő a legérzékenyebb, legbetegesebb. A visszahúzódó és félénk kislány szeret egyedül játszani, rövidlátása is fokozza bizonytalanságát. A katolikus család nemes egyszerűséggel csak kis vakaréknak hívja a csendes és gátlásos lányt, majd egy zárdában nevelteti a rút kiskacsát.

Grace szereti a filmeket, legszebb emlékeként őrzi a pillanatot,

amikor egy fogadáson őt, a hétéves kislányt homlokon csókolja a múzsa, aki a kor ünnepelt sztárja, Douglas Fairbanks bőrébe bújik.

"Ha engem kérdeznek, Grace már azelőtt is hercegnő volt, hogy hozzáment volna Rainier herceghez.” - Celeste Holm

Úrilány szobát talál

Az összetartó, biztonságos, de szigorú családban cseperedő kislány bőségben él, gondos nevelésben részesül, és jól tudja, hogy mindezt őseinek köszönheti. A Kelly család gyökerei Írországba nyúlna vissza, a kis Grace dédapja még a szeles ír vidéken, alacsony kőházban élt, földet művelt, állatokat tartott, és nevelte sok gyermekét. Egyikük, John úgy döntött, hogy a sok éhezés elől hajóra száll, és szerencsét próbál Amerikában. 1867-ben egyetlen batyuval érkezett meg az újvilágba, ott  megnősült, biztosítási üzletbe kezdett, és vasszorgalommal lépegetett egyre feljebb.

Tíz gyermeke közül a szintén John névre keresztelt fia örökölte apja ambícióit, családi kölcsönből indította el saját üzletét, és lett Philadelphia egyik legjobb módú polgára. Feleségül vette a helyi iskola szépséges tanárnőjét, aki négy gyermeket szült neki. Bár szerették a gyerekeit, nem mutatták ki.

Szeretetüket a szigorukon keresztül érzékeltették.

„Grace-nek kiváló kamera-arca volt: a bőre, akár az alabástrom; arca kerek, a pofacsontja széles; ajka telt, a szeme mind a Wedgewood-porcelán; hullámos haja szőke; s egész lényéből valósággal sugárzott az életerő. Irigylésre méltó karcsú teste és hosszú, formás lába volt. Az 1950-es évek klasszikus szépsége, maga a tökély.” - J. R. Taraborrelli

Grace Kelly életében hatalmas jelentősége van ennek a megtartó, támogató, de rendkívül szigorú családnak. Bár a fiatal színésznőre mindenki úgy gondol, mint hűvös, elegáns szőkeségre, életrajzából kiderül, hogy

szinte mindegyik partnerébe beleszeretett, és ezek a szerelmek nem maradtak plátóiak.

Több esetben még a házasság is szóba került, ilyenkora szülők léptek közbe, ők akadályozták meg, hogy lányuk az elkapkodott házasságokkal rendelkező hollywoodi sztárok sorát gyarapítsa.

"Más, mint a többiek. Olyan üde, friss és tiszta."- Gary Cooper

A Kelly szülők aggódnak ugyan, de elfogadják lányuk pályaválasztását, így a szőkeség beiratkozik a New York-i drámaiskolába, oda, ahol többek között Spencer Tracy, Robert Redford és Anne Bancroft is elsajátította a színészmesterséget.

A család pedig keres neki, no nem egy albérletet, hanem lakrészt egy “egyedülálló nők számára fenntartott szállodában”. Ebben az elegáns, zárt intézményben külön kávéző, könyvtár, uszoda, sőt "több üzlet is várja a hölgyeket, megkímélve őket attól, hogy alámerüljenek a világváros veszélyes forgatagában". Ebből a biztonságos menedékből a fiatal Grace Kelly nem csupán az órái idejére merészkedik ki, hiszen a család anyagi támogatása híján önfenntartónak kell lennie, így

modellkedést, reklámszerepeket vállal.

Egyik tanára egy bizonyos Don Richardson. Ő az első szerelem, az első igazi kapcsolat, és az első alkalom arra, hogy a szülők visszatartsák lányukat a válófélben lévő, jóval idősebb férfitól.

Grace Kelly arca 1947-től számos reklámfotón feltűnt: hirdettek vele többek között cigarettát, szappant, ruhát, de még írógépet is

Hitchcock múzsája

A tündöklően szép színésznő első premierjén, 1949. szeptembe 1-jén az egész Kelly család megjelenik a Broadwayn. Mindenki elégedett, ráadásul Grace-t közben felfedezi a televízió is. Több kisebb szerepet kap, így saját fizetéséből már egy kis manhattani lakás bérlésére is telik. Onnan indul élete első főszerepének, a Délidőnek a forgatására, Los Angelesbe. Remegő szívvel, tegyük hozzá, mert tart a hollywoodi viszonyoktól. Szerencséje, hogy első férfi partnere a legendás, de félénk, nála jóval idősebb, kissé már öregedő 

Gary Cooper, akiért így is rajongani kezd.  

Grace mindig is szerette az idősebb férfiakat, úgy érezte, apja szeretetét kis vakarékként soha nem volt képes teljes mértékben kivívni, így idősebb színészkollégáiért egyenesen rajongott. A nős Cooper számára azonban kínossá válik a liezon, amikor a sajtó is megneszeli a dolgot. Mivel a Kelly-család villámgyorsan reagál, nem lesz botrány a dologból.

„Más, mint a többiek. Olyan üde, friss és tiszta. És ez ritkaság. Különösen a mi mesevilágunkban, ahol minden olyan mesterkélt. Úgy nézett ki, mintha jéghideg lenne. De ahogy lekerült róla a bugyi, máris robbant” - mondta róla Gary Cooper.

A film nehezen érik be, de lassan sikerré forrja ki magát. És meghozza a sikert Grace számára is.

Habár jeleneteinek nagy részét a Délidő első változatából végül kivágták, arca ismertté vált, és presztízsének is jót tett, hogy a legendás Gary Cooperrel játszhatott 

Kelly ezek után szerződést kap a Metro-Goldwyn-Mayertől, majd hamarosan útra kel Tanzániába, hogy egy másik jóval idősebb sztárral, Clark Gable-lel és Ava Gardnerrel sajátos szerelmi háromszöget alkosson a Mogambo című filmben. Gardner a forgatás alatt elvetél, és a támogatás, amit Grace Kellytől kap, életre szóló barátokká teszi őket.

Ám az Elfújta a szélből ismert Gable és Kelly között egészen más természetű kapcsolatról beszélnek: köztük a kamerák mögött is folytatódik a viszony, melyet Kelly így kommentál: 

„Mi mást tehet az ember lánya, ha egyedül van egy sátorban Afrika közepén Clark Gable-lel?”

Gable és Kelly között a kamerák mögött is folytatódott a viszony a Mogambo forgatása alatt

Alfred Hitchcock ekkor figyel fel a lányra, és felajánlja neki a Gyilkosság telefonhívásra női főszerepét. Grace saját bevallása szerint filmes karrierje során Hitchcocktól tanul a legtöbbet:

„Gazdagabb lettem általa. Mint színész, rengeteget tanultam a filmkészítésről. Önbizalmat adott nekem. Minden jó tanár és jó rendező azt szeretné, hogy a színész az egész történetet, és ne csak a saját szerepét lássa maga előtt. De Hitchcock volt az első, aki megmutatta nekem, hogy miért, és aztán megtanított arra, hogy hogyan.” 

A Gyilkosság telefonhívásra forgatása közben Ray Millannddal folytatott viszonyából hatalmas botrány lett

A szereppel Grace szakmai sikert ér el, és a Hitchcock házaspár barátságát is. Valamint partnere, Ray Milland szerelmét. Csakhogy a férfi jóval idősebb, ráadásul szintén nős, ez a tény pedig hatalmas botrányt kavar Hollywoodban. Az akkoriban napvilágot látott Louella Parsons-féle hollywoodi újságcikk nem tesz jót az imázsának:

erkölcstelen férjvadásznak állítják be. 

Grace Kellynek viszont esze ágában sincs titkolózni, így megint a családra hárul a feladat, hogy a lány eszére hatva meggyőzzék a kapcsolat lehetetlenségéről.

Frank Sinatrához fűződő viszonyának is családja vetett véget

A következő évben Grace Kelly két szerepajánlatot kap. Köszönettel visszautasítja Elia Kazant, pedig Marlon Brando partnere lehetne A rakparton című filmben Inkább újra Hitchcockkal forgat. És James Stewarttal. A hátsó ablak bizarr, igazi hitchcocki alkotás, a rendező úgy keveri a kártyát és a kamerát, hogy

kifejezetten erotikus hősnőnek láttassa a színésznőjét.

A film Kelly legemlékezetesebb alakításának bizonyul. A csúcson van, korának egyik legnépszerűbb színésznőjeként visszavonhatatlanul szupersztár lesz, olyan pályatársak mellett, mint Audrey Hepburn, Marilyn Monroe, Ava Gardner, Judy Garland, Liz Taylor. 

Audrey Hepburn és Grace Kelly az 1956-os Oscar-gálán; utóbbinak színésznőként ez volt az utolsó közszereplése

Szépségén túl kedvessége és szakértelme miatt szinte mindenki odavan érte, munkabírása, segítőkészsége és pontossága nyomán pedig mindenki szeret vele dolgozni. James Stewart közös munkájuk kapcsán így nyilatkozik róla: 

„Ez a lány mindenkire mély benyomást tett Hollywoodban, ezért jutott olyan rövid idő alatt a csúcsra. Tökéletesen értette a filmkészítés minden csínját-bínját. Mindig kedves volt mindenkihez, együttműködő. Ezen a téren szinte egyedülálló volt Hollywoodban. Az önzésnek nyoma sem volt benne. Azért jött, hogy elvégezze a dolgát. Bízott a rendezőjében és bízott a saját tehetségében. De nem erőltette ezt a tehetséget sem a rendezőre, sem a kollégáira. Azt hiszem, hogy egyetlen jelzővel az ideális színésznőnek mondhatnám Grace-t.”

James Stewarttal A hátsó ablakban

A film szép sikert hoz, Grace hirtelen kapóssá válik, ő mégis olyan szerep után ácsingózik, amit nem neki szánnak. Ám végül mégis ő játszhatja el a Vidéki lányt Bing Crosby és új szerelme, William Holden mellett. Mivel korábban Bing Crosby-val is volt viszonya,

a film forgatása izgalmas szerelmi háromszöget rejt magában.

Aztán ismét Hitchcockkal forgat, és a Fogjunk tolvajt forgatási helyszínei között szerepel Monaco is. Ahol a dúsgazdag Oleg Cassini ostromolja a lányt, és innentől jön az ismerős forgatókönyv: a család nem pártolja a dolgot, ahogy azt sem nézi jó szemmel, hogy a lány beleszeret filmbeli partnerébe, Cary Grantbe.

A Fogjunk tolvajt forgatásán Cary Grantbe, legújabb filmbeli partnerébe szeret bele

1954-ben Grace Kelly sok szerepet utasít vissza, pihenésre vágyik. Oscar-díjra jelölik a Vidéki lányért, ő az esélytelenek nyugalmával készül a ceremóniára. A jelöltek között ebben az évben ott van az angyali Audrey Hepburn a Sabrinával, ám mindenki biztosra veszi, hogy a szobrot Judy Garland kapja a Csillag születikért; az éppen kórházban fekvő színésznő szobáját be is kamerázzák. Ehhez képest

a boríték a fiatal és gyönyörű szép Grace Kelly nevét rejti.

„Úgy gondolom, hogy Grace Kelly a méltóság és a bennünk rejlő jóság szimbóluma lett. Igen, azt hiszem, hogy benne megvan a becsületesség és a méltóság, és a világ vissza akarja kapni a becsületességet és a méltóságot. Olyan asszonyok, mint Grace Kelly és Audrey Hepburn segítenek nekünk hinni abban, hogy a méltóság az ember veleszületett tulajdonsága, és a mai világban kétségbeesett szükségünk van arra, hogy ebben higgyünk.” - mondta 1954-ben William Holden, aki Audrey Hepburnnel a Sabrinában, míg Grace Kellyvel a Vidéki lány című filmben dolgozott együtt abban az évben.

1955. február 12-én megkapja az Oscar-díjat

Grace Kelly stílusa ekkora már alapvetően meghatározza a női divatot nemcsak Amerikában, de a tengerentúlon is. Ebben az időben már a párizsi divatdiktátorok is Kelly stílusát másolják, kiemelve egyszerű, ám nőies méltóságát. Kedvelt kézitáskája nyomán pedig megszületik a ma is gyártott, és máig trendi Kelly bag.

Hercegi háztűznéző 

1955. Cannes-i filmfesztivál. A Paris Match riportja kedvéért Grace Kelly találkozik Monaco uralkodójával, a fiatal Rainier herceggel. A palotában azonban az a hír várja őket, hogy a herceg egy órát késni fog. A Paris Match fotósai csak nagy küzdelem árán tudják megakadályozni, hogy Grace ne forduljon azonnal sarkon. Ranier végül két órás késéssel érkezik, a dühös Grace épp ekkor készül távozni, ám 

a herceg egy szempillantás alatt elvarázsolja a szerelmes természetű filmsztárt.

Grace Kelly első találkozása Rainier herceggel

Körbejárják a kastélyt és a kertet, de elmélyült beszélgetésre fotózás közben nemigen nyílik mód. A fiatal uralkodót Grace így is elbűvölőnek tartja, de gondolatait - állítólag - ennél a mesterséges randevúnál jobban fogalalkoztatja az új szerep. Molnár Ferenc Hattyújának filmes adaptációjában alakít egy olyan lányt, aki éppen egy herceghez készül feleségül menni.

Monaco ura ezzel szemben egyre többet gondol a találkozásra, és mert a monarchiának és hercegségnek úgy kell valami kellemes szenzáció, mint egy falat kenyér, úgy dönt, megnézi Kelly kisasszonyt családi körben. Grace szülei hamarosan azon törhetik a fejüket, hová ültessék őfelségét a karácsonyi asztalnál. Az uralkodót az útra elkíséri bizalmasa, Tucker atya, aki a mélyen katolikus Kelly családot és a lányukat kedvezően értékeli.

A szilveszteri lánykérés bombaként robban. 

Az utolsó film, amelynek promotálásához erősen kihasználják a közelgő frigyet, az Előkelő társaság. Grace Kelly itt már nem szeret bele senkibe, vagy ha mégis, hát ügyesen titkolja.

Hollywood hercegnőjéből Európa legősibb udvarának hercegnéje lett

1956 áprilisában a Constitution nevű óceánjárón hajózik ki Amerikából, vele van a családja, a barátai és a drága pénzen, kiváló ízléssel összevásárolt stafírung. Monaco már lázban ég, ahogy a világ más része is.

Az esküvő hatalmas médiaesemény.

A hercegi pár később nagyon megbánja, hogy engedélyt adtak az esküvői szertartás élő közvetítésére, mert a kamerák és a mikrofonok kis híján tönkreteszik a ceremóniát. Az újdonsült hercegné ruháját a Metro-Goldwyn-Mayer jelmeztervezője, Helen Rose alkotta meg, harmincméteres uszállyal. 

Az évszázad esküvője volt, amikor a világ legkisebb államában a hollywoodi arisztokrácia egyesült a monacóival

Bölcsőktől a sírig

A hercegi jachton eltöltött mézeshetek után az új asszony elfoglalja két négyzetméteres birodalmát, amelyet egy óra alatt gyalog be tudna járni. És a tündérmese itt ér véget, mert "amikor hercegi frigyről álmodozik valaki, nem igazán fogja fel, hogy mit is jelent".

A fiatal hercegnő az első időkben nem találja a helyét:

nemcsak munkája és barátai hiányoznak, de a merev protokollesemények tömkelegével és a monacói sznobériával sem tud mit kezdeni, ahogy az eltérő mentalitás is nehézségek elé állítja. Mindezek mellett a monacói nép nem ismeri el hercegnéjeként a "philadelphiai kőműves lányát", aki "mozisztárként idegen férfiakkal csókolózott".

"A Monacóban töltött első hetek alatt teljesen elvesztettem identitásomat. Igyekeztem férjemet és az általa élt életet követni, de a munka teljesen bekebelezte személyiségemet.” - derül ki életrajzából.

Egész életét boldogtalanul élte le, mert egy dologban mindig hibázott: folyton rosszul választott

Eleinte többször is küzd depresszióval - olykor az is előfordul, hogy napokig nem hagyja el a szobáját -, és rövid időre még az alkoholizmus szele is megérinti ebben az időben. Mégis folyamatosan igyekeszik megfelelni szerepének, és bár a házasságuk válságba kerül, egy időben a válás gondolata is foglalkoztatja, kitart férje mellett. Ha boldogtalanul is, de

eljátssza élete szerepét, őfelsége, a monacói hercegné szerepét, méghozzá parádás alakítással. Egy életen át.

"- Ugye, milyen jól sikerült a délután? - kérdezte Rainier - Csodálatos voltál, kedvesem.
- Színésznő vagyok, drágám - felelte Grace - Játszom. A kritikusok talán nem is sejtik, mennyire jól."

III. Rainier herceg az ősi Grimaldi család tagja

Először belekezd a kissé ódon berendezés modernizálásába, majd lassan a palota más részei is az ő ízlését tükrözik. Aktív szerepet vállal a monacói Vöröskereszt munkájában, modernizálja a kórházakat, árvaházakat alapít. 1959-ben egy osztrák érdemrendet vehetet át, miután oly sokat tesz az '56-os magyar forradalom menekültjeiért.

Gőzerővel tanul franciául, igyekszik mindenben "eggyé válni a hercegséggel", majd 1957 januárjában megszüli első gyermekét, Caroline-t. A csöpp birodalom lakói huszonegy ágyúlövést hallanak, mindannyiuk közül a legboldogabb az egyetlen monacói rab, aki közkegyelemben részésül a jeles alkalomból.

Az egykori sztár szoptat, pelenkát cserél, saját kezével főzi a bébiételt.

Élvezi az anyaságot, így hamarosan egy fiúcska kerül a palota bölcsőjébe, a csöpp Albert herceg. A család nyugalomban él, hétvégéiket a palotán kívül, a családi birtokon töltik, ahol jóval szabadabb életre nyílik lehetőség. A hercegné kedvence a félénk Albert, míg a családfő teljesen odavan erős akaratú, szép kislányáért. Mikor hét évvel később Stéphanie is világra jön, ő olyan nehéz esetnek bizonyul, hogy mindkét szülő törheti rajta a fejét; kiskorától kezdve igen nehéz kordában tartani. Szinte megsemisül 1967-ben, mikor az orvosok közlik vele - miután harmadik alkalommal is elvetél -, hogy nem szabad többé teherbe esnie. 

Egy hercegné fő tevékenysége a jókékonység és a protokoll. Grace mindkettőben jeleskedik, ráadásnak felvállalja a kultúra ügyét, így koncerteket, bemutatókat, fesztiválokat tartanak a miniállamban. Ő a cserkészlányok tiszteletbeli elnöke, boldogan megy védenceivel háromnapos sátorozásra is. De a család, a gyerekek mindig az első helyen maradnak. Ha teheti, ő viszi iskolába őket, azt sem bánja, ha a turisták lefényképezik.

Hálás szerep a hercegnéi, de amikor régi barátja, Alfred Hitchcock merészen felkéri a Marnie címszerepére, Grace Kelly igent mond. Csakhogy kitör a botrány. A szerep "erkölcstelen", a szerep bizarr, a szerep - szerep. Férje - aki korábban azt is megtiltotta, hogy filmjeit Monacóban levetítsék -, határozottan ellenzi a filmes karrier folytatását, a közvélemény heves tiltakozása pedig örökre véget vetett Kelly álmainak. Az emberek nem tartották elfogadhatónak, hogy Monaco hercegnője egy kleptomániás nőszemélyt alakítson a vásznon. Hiába ajánlja fel gázsiját a Vöröskeresztnek,

le kell mondania a nagy visszatérésről. 

Így a rendező új kedvencre lel Tippy Hedren személyében, aki később a Madarak főszereplője is lesz. Grace Kelly pedig részleteket olvas fel a Bibliából, és egy táncról készült dokumentumfilm narrátora lesz. Közben kényezteti Albert-t, próbálja betörni Stéphanie-t, és küzd a kamaszodó Caroline-nal, aki minden ellenkezés dacára korai házasságot köt a nála jóval idősebb playboyjal, Philippe Junot-val. 

A hercegné ötvenévesen is szép, sőt azon túl is. Bár a házasságáról sok mindent írtak, szeretőt véltek feltűnni mellette, és a herceg mellett is, de ki tud biztosat?

Ötvenen túl is gyönyörű volt

Ami biztos és fájdalmasan igaz: Garce Kelly 1982. szeptember 13-án autóbalesetet szenved, amikor legkisebb lányával, Stéphanie-val hazafelé tart nyaralójukból, majd elveszíti uralmát az autója felett: a kocsi az egyik kanyart  nem tudja bevenni, megpördül, lerepül az útról és 38 méteres csúszás-zuhanás után egy veteményeskertben ér földet.

A szétroncsolódott kocsiból csak Stéphanie mászik elő, Grace testét ki kell vágni onnan. A kamasz lány kisebb sérülésekkel megússza a zuhanást, Grace-ről akkor még csak annyit lehet tudni, hogy töréseket és zúzódásokat szenvedett. A kórház hiányos felszereltsége miatt csak egy órával később derül ki, hogy valójában belső vérzése, illetve súlyos agyvérzése és mellkasi sérülései vannak. A hercegné ekkor már kómában fekszik, 

másnap belehal sérüléseibe. 

A baleset okát illetően többféle elmélet is létezik. A sajtó először azt rebesgette, hogy az autót nem is a hercegné, hanem a kiskorú lánya vezette, vagyis egyenesen őt vádolták nemcsak a baleset okozásával, hanem anyja meggyilkolásával is. Ezt maga Stéphanie cáfolta meg: "A baleset egyetlen szemtanúja láthatta, hogy nem én ültem a volánnál, hanem édesanyám vezette az autót. Elegem lett abból, hogy engem gyanúsítanak. Nem elég, hogy elvesztettem az anyámat, hanem még szemtanúja is voltam annak, amikor meghalt." - nyilatkozta 2002-ben, amikor a baleset után első ízben szólalt meg nyilvánosan.

A szétroncsolódott kocsiból Grace testét ki kellett vágni

A legbanálisabbak elméletek merényletet is emlegettek, de felvetődött annak a valószínűsége, hogy a volán mögött történt valami, esetleg anya és lánya összevesztek valamin, és az agyvérzést, amelyet a vizsgálat kimutatott, talán ez okozta, de történhetett a baleset hatására is. Stéphanie szerint a fékek nem működtek megfelelően, legalábbis édesanyja ezt ismételgette a kisodródást megelőzően.

Hogy pontosan mi okozta a balesetet, csak később derült ki:

az első beszámolók fékhibáról beszéltek ugyan, a szemtanúk vallomásai és az orvosi vizsgálatok azonban egyértelművé tették, hogy a hercegnő vezetés közben kapott agyvérzést.

Grace Kellyt szeptember 18-án kísérik utolsó útjára. A temetési szertartáson megint csak a fél világ láthatja a megtört Rainier herceget a koporsó mögött, gyermekei körében. Ez a kép legalább olyan gyakran feltűnik a világsajtóban, mint az esküvőn készült fotók vagy a porcelánbőrű Grace Kelly portréi még a hollywoodi korszakból. 

Férje a tragédia után megtört, és felesége temetése után hónapokra elzárkózott 

Anno nemcsak a meztelenséget tiltották, de a fimvásznon megjelenő csók hossza is szabályozva volt. A hollywoodi prűd szabályokat persze folyamatosan megszegték. “A szex könnyű, a szerelem nem!” - mondta Bernardo Bertolucci, az Utolsó tangó Párizsban világhírű rendezője filmje bemutatója után. Az egyik első, úgynevezett erotikus “bezzegmozi” direktora mintha próféta lett volna: a nagy szexuális forradalom, 1968 után szinte nem volt olyan év, hogy ne született volna egy-egy botránykőnek számító alkotás.

Értjük persze Bertolucci mondását, mégis, bizonyos szempontból vitatkoznunk kell vele. A szexualitás ábrázolása a filmvásznon ugyanis sokáig tabunak számított. Míg az irodalomban az ókortól kedzve jelen volt az erotika - szinte minden botrányosnak kikiáltott film irodalmi alapanyagból készült! - addig a mozgókép hazájában 1930 és 1968 között érvényben lévő, úgynevezett Hays-kódex igen szigorú szabályokkal igyekezett megregulázni a filmkészítőket és a nézőket egyaránt, vagyis

tilos volt a meztelenkedés.

Nagy botrány kavart, mikor Hedy Lamarr 1933-ban levetkőzött a filmvásznon

Az akkori miniszter tételesen megfogalmazta, hogy mi megengedett, és mit nem szabad megmutatni a vásznon. A ma már leginkább mulatságos "törvényköny" még azt is leírta, hogy mennyi ideig, és milyen pózban lehet csókolózni a filmben, sőt még Mickey és Minnie egér öltözködését is szigorúan szabályozták a Walt Disney-nél. A vérlázítóan prűd szabályzat kimondja: “A házasság és a családi tűzhely szentségét kötelező megóvni. A képeknek tilos azt sugallniuk, hogy az alantas szexuális kapcsolat elfogadott vagy hétköznapi dolog.” Továbbá:

“ A hálószobákat jó ízléssel és tapintattal kell ábrázolni: a vetkőzés vagy a túl szoros testi kapcsolatot bemutató jelenetek kerülendők.”

Ezek mellett “tilos nemi eltévelyedést bemutatni, illetve utalni rá.” És hogy teljes legyen a kép: “A fajkeveredés (nemi kapcsolat ábrázolása fehér és fekete ember között) tilos.”

A korlátozásoknak köszönhetően ekkoriban inkább a sejtetés és az érzékiség hódított, amely nem mutatott sokat, de felkorbácsolta a vágyakat, és nem véletlen, hogy a Végzet Asszonya-karakterek is divatossá váltak.

1942 - Casablanca: a Humphrey Bogart és Ingrid Bergman nevével fémjelzett, három Oscar-díjat is besöpört kultuszfilmben csupán egyetlen csók csattan, de az ekkor elhangzó mondatot minden filmrajongó kívülről fújja: "Úgy csókolj, mintha utoljára tennéd!"

Lopott csókok, tiltott ölelések

A törvényt viszont azonnal és folyamatosan megszegték. 1941-ben Howard Hughes, a multimilliomos producer fütyült a bírságra, felléptette a kezdő Jane Russellt a Számkivetettben, amely aztán

áthágta az összes érvényben lévő szabályt.

Amikor az érzéki küllemű színésznő megcsókolja a hőst, az ajka úgy halad el a kamera előtt, mintha a nézőknek kínálná fel magát.

1941- A számkivetett: ekkor még a csók is erotikus megnyilvánulásnak számított

A renitens Európa persze nem hagyta magát: az osztrák Hedy Lamarr, a későbbi hollywoodi sztár már

1933-ban - először a mozi történetében - nagy botrányt kavarva ledobta magáról a ruhát az Extázis című német filmben.

A színésznő két rövid jelenetben is meztelenül mutatkozik - egyszer pucéran úszik, máskor pedig fedetlen testtel fut át a fák között -, és ez volt az első hangosfilm, amelyben nyíltan ábrázolták a női gyönyört: premier plánban mutatták a színésznő arcát, miközben orgazmust él át.

Az első meztelen férfira viszont egészen 1980-ig kellett várni: Richard Gere kezdte a pucérkodást az Amerikai dzsigolóban. 

1933 - Extázis: az első hangosfilm, amelyben nyíltan érzékeltették a női gyönyört: premier plánban mutatták a színésznő arcát, miközben orgazmust él át

Az igazi áttörés azonban az 1960-as évek második felében történt: a mélyben érlelődő társadalmi és szellemi változások, amelyeket az 1968-as diáklázadások koronáztak meg, elérték a mozit is. Az első botrányosnak kikiáltott olasz-francia mozit a mindig is fenegyereknek számító Luis Buñuel rendezte 1967-ben.

A nap szépe - a fiatal Catherine Deneuve-vel - meredek témát feszeget:

a szexuális fantáziát nyilvánosházban kiélő, amúgy “rendes” polgári háttérrel, szolid házassággal bíró asszony története fontos filmes állomás volt. 

1967 - A nap szépe: ki is lehetne más, mint Catherine Deneuve?

Idegenek, ha találkoznak

De az igazi áttörést mégiscsak az Utolsó tangó Párizsban jelentette, amely - korszakalkotó alkotásként - hosszú időre megteremtett egy jellegzetes filmtípust: két (vagy több) egymás számára ismeretlen ember váratlanul találkozik,

a találkozásból szenvedélyes - és szerfelett részletesen ábrázolt - szex lesz, és a történet gyakran tragédiába fullad.

Erről szól az 1980-as A postás mindig kétszer csenget, a '81-es A test melege, a '86-os 9 és 1/2 hét ugyanúgy, mint az 1990-es Vad orchideák vagy az 1992-es, Roman Polanski rendezte Keserű méz.

1981 - A postás mindig kétszer csenget: Jessica Lange és Jack Nicholson

Akkoriban sokan nem voltak elragadtatva az Utolsó tangó rendezőjének nyilatkozatától, aki bevallotta, hogy az alapötlet saját szexuális fantáziájából született:

vajon milyen lehet egy utcán látott gyönyörű, ismeretlen nővel szeretkezni?!

Ez már önmagában is provokatív gondolat volt akkoriban, a főszerepet ráadásul Hollywood legnagyobb ikonja, a Keresztapát éppen befejező Marlon Brando játszotta. A film azóta klaszikussá vált, Brandót és Beroluccit Oscar-díjra jelölték, de az erkölcscsőszök sem tétlenkedtek:

Olaszországban a két színészt és a rendezőt is perbe fogták, és vádat emeltek ellenük Angliában is.

1972 - Utolsó tangó Párizsban: Marlon Brando és Maria Schneider vad románca annyira működött az 1972-es filmben, hogy a rendező, Bernardo Bertolucci hazájában, Olaszországban, valamint Spanyolországban, Szingapúrban, Új-Zélandon és Portugáliában is betiltották; Olaszországban ráadásul a pornográfia volt a tiltás indoka

A film a legtöbb országban cenzúrázott formában került a mozikba - nálunk pedig csak a nyolcvanas években mutathatták be. Akárcsak a hetvenes évek talán legkülönlegesebb alkotását,

Az érzékek birodalmát, amely ugyan '76-ban készült, ám hozzánk 1988-ban jutott el.

Oshima Nagisa filmje igaz történeten alapul: 1936-ban egy Abe Szada nevű prostituált minden konvenciót felrúgó szerelmi viszonyt folytat a főnökével, akit végül megfojtott és megcsonkított.

Az érzékek birodalma az első mozi volt, amelyben a szexjeleneteket nem imitálták, sőt az orális szexet is nyíltan ábrázolták a filmben.

1976 - Az érzékek birodalma egy nagy port kavart szerelmi bűnügy alapján készült

A szerelem dalára elindult Emmanuelle…

… ledobva láncait - így szólt a film slágerének magyar változata, de tegyük hozzá: a híres filmben a főszereplő leggyakrabban a ruháit dobta le magáról. Sylvia Kristel holland színésznő neve egybeforrt az 1974-ben bemutatott filmmel, amely ugyancsak irodalmi alapanyagból készült.

Az első Emmanuelle

- amit számtalan folytatás követett - óriási felzúdulást váltott ki, a cenzúra is folyamatosan közbelépett. A nagy tekintélyű Variety magazin úgy vélekedett, hogy az Emmanuelle-sorozat sokat tett a nők egyenejogúsításáért a szex terén. Maga Sylvia Kristel mesélte el, hogy tapsolták meg Japánban a nők azt a jelenetet, amikor az ágyban Emmanuelle veszi át az irányítást.

1974 - Emmanuelle: Amerikában ez volt az első X-szel megkülönböztetett, azaz kizárólag felnőtt nézőknek szóló alkotás

Kevesebb vihart kavart, mégis érdemes megemlíteni Sylvia Kristel másik híres szerepét a Lady Chatterley szeretőjében. Az 1981-es film megint csak igen neves irodalmi adaptáció, David Herbert Lawrence azonos című és hányatott sorsú regénye alapján készült. Már magát a könyvet is 1928-as megjelenése után

pornográfia vádjával elkobozták,

pedig egyetlen igazi “bűne” volt: főhősnője, az arisztokrata Constance egy egyszerű vadőrben találja meg “a vágy titokzatos tárgyát”. 

1981 - Lady Chatterley szeretője: Sylvia Kristel másik híres szerepe

Ha közös nevezőt szeretnénk találni a '80-as, '90-es évek nagy botrányfilmjei között, nem csak az irodalmi alap lesz az összekötő kapocs. Ezekben a filmekben mind-mind nagy nevek játszanak:

a 9 és 1/2 hétben Kim Basinger és Mickey Rourke; a Tágra zárt szemekben Nicole Kidman és Tom Cruise; a Sztriptízben pedig Demi Moore, aki hihetetlenül nagy gázsit kapott azért, hogy mindent bedobjon és ledobjon.

1999 - Tágra zárt szemek: Nicole Kidman és Tom Cruise a filmet házaspárként forgatta

És isten ments, hogy elfeledkezzünk Michael Douglasről, aki szexis imázsát a Végzetes vonterőben ugyancsak Demi Moore-ral alapozta meg, hogy az 1992-es

Elemi ösztönben Sharon Stone-nak a szó szoros értelmében a csúcsra jusson.

A bugyit nem viselő Sharon Stone persze nem ezért a bizonyos egyetlen, látványos másodpercért lett világhírű az Elemi ösztönben: a Végzet Asszonyát alakító színésznőt a filmben leszbikus vonásokkal ruházták fel, és ezzel ismét megdőlt egy tabu. A másság nyilvánvaló és naturalisztikus ábrázolása polgárjogot nyert a mozivásznon, egyben kiváltotta a melegjogi aktivisták tiltakozását, akik azon háborodtak fel, hogy a Stone által alakított Catherine Tramell biszexuális és történetesen negatív karakter.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért az Elemi ösztön a ’90-es évek egyik legsikeresebb amerikai filmje lett.

1992 - Elemi ösztön: Sharon Stone túlfűtött nagyjelenete örökre beleégett a mozi történetének hosszú filmszalagjába

Az Éjféli cowboy az első alkotás az 1968-as cenzúrarendszer eltörlése után, amely hollywoodi filmként X-es, azaz csak felnőtt nézőknek szóló besorolást kapott, ugyanakkor az Oscar-díjat is elnyerte. Sok meztelenség nincs John Schlesinger filmjében, de a homoszexualitás témája

mégis kiverte a biztosítékot.

Megjegyzendő, hogy e filmnek köszönhetően vezették be az R-es - szintén csak felnőtteknek szóló - besorolást, miután az X visszavonhatatlanul a pornófilmekkel forrt egybe.

1969 - Éjféli cowboy: Dustin Hoffman és Jon Voight élik meg az élet kevésbé habos oldalát

És már itt is vagyunk a jelenben: az Adéle élete és A nimfomániás című filmeknél. Az első Arany Pálmát nyert Cannes-ban, a másik Berlinben aratott óriási sikert vágatlan verziójával. Az első két lány viszonyának a története, a másikban egy hiperszexuális nőé a főszerep.  

És mi mással is zárhatnánk a sort, mint az utóbbi évek egyik legnépszerűbb erotikus mozijával, Hollywood legújabb, immár több részesre duzzadt nagy dobásával. E. L. James azonos című bestsellerének filmváltozatát, A szürke ötven árnyalatát 58 ország 9637 vásznán vetítették. Hála a reklámhadjáratnak,

a húszpercnyi szexjáték hírére dőltek a nézők a moziba. 

Igaza kell hát adununk annak a neves amerikai színész-rendezőnek, aki minden egyes filmjében „élve boncolta” a férfi és a női testi-lelki kapcsolatokat. Woody Allen szerint ugyanis

"Két dolog fontos az életben. Az egyik a szex, a másik meg egyáltalán nem lényeges".

2015 - A szürke ötven árnyalata: a trilógia első része

Forrás:
Kelecsényi László Filmszextétika
Douglas Keesey - Paul Duncan: Erotika a filmben