Bár Grace Kellyre mindenki úgy tekint, mint hűvös, elegáns szőkeségre, magánélete sokkal viharosabb volt, mint azt megjelenése alapján sokan gondolják róla. A visszafogott, jeges, szinte szűzies külső mögött mélyen elfojtott tűz égett, és bár túlzás lehet Gábor Zsazsa azon mondata, miszerint Grace-nek több szeretője volt egy hónap alatt, mint neki egész életében, kétségtelen, hogy nem vetette meg az érzéki örömöket. Mígnem eljött érte a hereg, így hamarosan Hollywood ünnepelt hercegnőjéből Európa legősibb udvarának hercegnéje lett. Élete valóra vált tündérmesének tűnhet. Nem az volt. Boldogtalan életének egy titokzatos tragédia vetett véget.
Egy philadelphiai kislány szobájában gyűlnek, csak gyűlnek a képek és a cikkek az angol királyi hercegnőkről. A kis Grace mindent elolvas és megszerez, ami Erzsébetről és Margitról szól, vágyakozva gondol a Buckingham-palota legifjabb lakóira, és nem is sejti, hogy eljön majd az idő, amikor úgy beszélgethet az immár királynővé emelt Erzsébettel, hogy az ő fejét is egy korona ékesíti.
Grace Patrícia 1929 novemberében születik, nővére és bátyja után harmadikként. Az eleven Kelly gyerekek közül ő a legérzékenyebb, legbetegesebb. A visszahúzódó és félénk kislány szeret egyedül játszani, rövidlátása is fokozza bizonytalanságát. A katolikus család nemes egyszerűséggel csak kis vakaréknak hívja a csendes és gátlásos lányt, majd egy zárdában nevelteti a rút kiskacsát.
Grace szereti a filmeket, legszebb emlékeként őrzi a pillanatot,
amikor egy fogadáson őt, a hétéves kislányt homlokon csókolja a múzsa, aki a kor ünnepelt sztárja, Douglas Fairbanks bőrébe bújik.
Úrilány szobát talál
Az összetartó, biztonságos, de szigorú családban cseperedő kislány bőségben él, gondos nevelésben részesül, és jól tudja, hogy mindezt őseinek köszönheti. A Kelly család gyökerei Írországba nyúlna vissza, a kis Grace dédapja még a szeles ír vidéken, alacsony kőházban élt, földet művelt, állatokat tartott, és nevelte sok gyermekét. Egyikük, John úgy döntött, hogy a sok éhezés elől hajóra száll, és szerencsét próbál Amerikában. 1867-ben egyetlen batyuval érkezett meg az újvilágba, ott megnősült, biztosítási üzletbe kezdett, és vasszorgalommal lépegetett egyre feljebb.
Tíz gyermeke közül a szintén John névre keresztelt fia örökölte apja ambícióit, családi kölcsönből indította el saját üzletét, és lett Philadelphia egyik legjobb módú polgára. Feleségül vette a helyi iskola szépséges tanárnőjét, aki négy gyermeket szült neki. Bár szerették a gyerekeit, nem mutatták ki.
Szeretetüket a szigorukon keresztül érzékeltették.
Grace Kelly életében hatalmas jelentősége van ennek a megtartó, támogató, de rendkívül szigorú családnak. Bár a fiatal színésznőre mindenki úgy gondol, mint hűvös, elegáns szőkeségre, életrajzából kiderül, hogy
szinte mindegyik partnerébe beleszeretett, és ezek a szerelmek nem maradtak plátóiak.
Több esetben még a házasság is szóba került, ilyenkora szülők léptek közbe, ők akadályozták meg, hogy lányuk az elkapkodott házasságokkal rendelkező hollywoodi sztárok sorát gyarapítsa.
A Kelly szülők aggódnak ugyan, de elfogadják lányuk pályaválasztását, így a szőkeség beiratkozik a New York-i drámaiskolába, oda, ahol többek között Spencer Tracy, Robert Redford és Anne Bancroft is elsajátította a színészmesterséget.
A család pedig keres neki, no nem egy albérletet, hanem lakrészt egy “egyedülálló nők számára fenntartott szállodában”. Ebben az elegáns, zárt intézményben külön kávéző, könyvtár, uszoda, sőt "több üzlet is várja a hölgyeket, megkímélve őket attól, hogy alámerüljenek a világváros veszélyes forgatagában". Ebből a biztonságos menedékből a fiatal Grace Kelly nem csupán az órái idejére merészkedik ki, hiszen a család anyagi támogatása híján önfenntartónak kell lennie, így
modellkedést, reklámszerepeket vállal.
Egyik tanára egy bizonyos Don Richardson. Ő az első szerelem, az első igazi kapcsolat, és az első alkalom arra, hogy a szülők visszatartsák lányukat a válófélben lévő, jóval idősebb férfitól.
Hitchcock múzsája
A tündöklően szép színésznő első premierjén, 1949. szeptembe 1-jén az egész Kelly család megjelenik a Broadwayn. Mindenki elégedett, ráadásul Grace-t közben felfedezi a televízió is. Több kisebb szerepet kap, így saját fizetéséből már egy kis manhattani lakás bérlésére is telik. Onnan indul élete első főszerepének, a Délidőnek a forgatására, Los Angelesbe. Remegő szívvel, tegyük hozzá, mert tart a hollywoodi viszonyoktól. Szerencséje, hogy első férfi partnere a legendás, de félénk, nála jóval idősebb, kissé már öregedő
Gary Cooper, akiért így is rajongani kezd.
Grace mindig is szerette az idősebb férfiakat, úgy érezte, apja szeretetét kis vakarékként soha nem volt képes teljes mértékben kivívni, így idősebb színészkollégáiért egyenesen rajongott. A nős Cooper számára azonban kínossá válik a liezon, amikor a sajtó is megneszeli a dolgot. Mivel a Kelly-család villámgyorsan reagál, nem lesz botrány a dologból.
„Más, mint a többiek. Olyan üde, friss és tiszta. És ez ritkaság. Különösen a mi mesevilágunkban, ahol minden olyan mesterkélt. Úgy nézett ki, mintha jéghideg lenne. De ahogy lekerült róla a bugyi, máris robbant” - mondta róla Gary Cooper.
A film nehezen érik be, de lassan sikerré forrja ki magát. És meghozza a sikert Grace számára is.
Kelly ezek után szerződést kap a Metro-Goldwyn-Mayertől, majd hamarosan útra kel Tanzániába, hogy egy másik jóval idősebb sztárral, Clark Gable-lel és Ava Gardnerrel sajátos szerelmi háromszöget alkosson a Mogambo című filmben. Gardner a forgatás alatt elvetél, és a támogatás, amit Grace Kellytől kap, életre szóló barátokká teszi őket.
Ám az Elfújta a szélből ismert Gable és Kelly között egészen más természetű kapcsolatról beszélnek: köztük a kamerák mögött is folytatódik a viszony, melyet Kelly így kommentál:
„Mi mást tehet az ember lánya, ha egyedül van egy sátorban Afrika közepén Clark Gable-lel?”
Alfred Hitchcock ekkor figyel fel a lányra, és felajánlja neki a Gyilkosság telefonhívásra női főszerepét. Grace saját bevallása szerint filmes karrierje során Hitchcocktól tanul a legtöbbet:
„Gazdagabb lettem általa. Mint színész, rengeteget tanultam a filmkészítésről. Önbizalmat adott nekem. Minden jó tanár és jó rendező azt szeretné, hogy a színész az egész történetet, és ne csak a saját szerepét lássa maga előtt. De Hitchcock volt az első, aki megmutatta nekem, hogy miért, és aztán megtanított arra, hogy hogyan.”
A szereppel Grace szakmai sikert ér el, és a Hitchcock házaspár barátságát is. Valamint partnere, Ray Milland szerelmét. Csakhogy a férfi jóval idősebb, ráadásul szintén nős, ez a tény pedig hatalmas botrányt kavar Hollywoodban. Az akkoriban napvilágot látott Louella Parsons-féle hollywoodi újságcikk nem tesz jót az imázsának:
erkölcstelen férjvadásznak állítják be.
Grace Kellynek viszont esze ágában sincs titkolózni, így megint a családra hárul a feladat, hogy a lány eszére hatva meggyőzzék a kapcsolat lehetetlenségéről.
A következő évben Grace Kelly két szerepajánlatot kap. Köszönettel visszautasítja Elia Kazant, pedig Marlon Brando partnere lehetne A rakparton című filmben Inkább újra Hitchcockkal forgat. És James Stewarttal. A hátsó ablak bizarr, igazi hitchcocki alkotás, a rendező úgy keveri a kártyát és a kamerát, hogy
kifejezetten erotikus hősnőnek láttassa a színésznőjét.
A film Kelly legemlékezetesebb alakításának bizonyul. A csúcson van, korának egyik legnépszerűbb színésznőjeként visszavonhatatlanul szupersztár lesz, olyan pályatársak mellett, mint Audrey Hepburn, Marilyn Monroe, Ava Gardner, Judy Garland, Liz Taylor.
Szépségén túl kedvessége és szakértelme miatt szinte mindenki odavan érte, munkabírása, segítőkészsége és pontossága nyomán pedig mindenki szeret vele dolgozni. James Stewart közös munkájuk kapcsán így nyilatkozik róla:
„Ez a lány mindenkire mély benyomást tett Hollywoodban, ezért jutott olyan rövid idő alatt a csúcsra. Tökéletesen értette a filmkészítés minden csínját-bínját. Mindig kedves volt mindenkihez, együttműködő. Ezen a téren szinte egyedülálló volt Hollywoodban. Az önzésnek nyoma sem volt benne. Azért jött, hogy elvégezze a dolgát. Bízott a rendezőjében és bízott a saját tehetségében. De nem erőltette ezt a tehetséget sem a rendezőre, sem a kollégáira. Azt hiszem, hogy egyetlen jelzővel az ideális színésznőnek mondhatnám Grace-t.”
A film szép sikert hoz, Grace hirtelen kapóssá válik, ő mégis olyan szerep után ácsingózik, amit nem neki szánnak. Ám végül mégis ő játszhatja el a Vidéki lányt Bing Crosby és új szerelme, William Holden mellett. Mivel korábban Bing Crosby-val is volt viszonya,
a film forgatása izgalmas szerelmi háromszöget rejt magában.
Aztán ismét Hitchcockkal forgat, és a Fogjunk tolvajt forgatási helyszínei között szerepel Monaco is. Ahol a dúsgazdag Oleg Cassini ostromolja a lányt, és innentől jön az ismerős forgatókönyv: a család nem pártolja a dolgot, ahogy azt sem nézi jó szemmel, hogy a lány beleszeret filmbeli partnerébe, Cary Grantbe.
1954-ben Grace Kelly sok szerepet utasít vissza, pihenésre vágyik. Oscar-díjra jelölik a Vidéki lányért, ő az esélytelenek nyugalmával készül a ceremóniára. A jelöltek között ebben az évben ott van az angyali Audrey Hepburn a Sabrinával, ám mindenki biztosra veszi, hogy a szobrot Judy Garland kapja a Csillag születikért; az éppen kórházban fekvő színésznő szobáját be is kamerázzák. Ehhez képest
a boríték a fiatal és gyönyörű szép Grace Kelly nevét rejti.
„Úgy gondolom, hogy Grace Kelly a méltóság és a bennünk rejlő jóság szimbóluma lett. Igen, azt hiszem, hogy benne megvan a becsületesség és a méltóság, és a világ vissza akarja kapni a becsületességet és a méltóságot. Olyan asszonyok, mint Grace Kelly és Audrey Hepburn segítenek nekünk hinni abban, hogy a méltóság az ember veleszületett tulajdonsága, és a mai világban kétségbeesett szükségünk van arra, hogy ebben higgyünk.” - mondta 1954-ben William Holden, aki Audrey Hepburnnel a Sabrinában, míg Grace Kellyvel a Vidéki lány című filmben dolgozott együtt abban az évben.
Grace Kelly stílusa ekkora már alapvetően meghatározza a női divatot nemcsak Amerikában, de a tengerentúlon is. Ebben az időben már a párizsi divatdiktátorok is Kelly stílusát másolják, kiemelve egyszerű, ám nőies méltóságát. Kedvelt kézitáskája nyomán pedig megszületik a ma is gyártott, és máig trendi Kelly bag.
Hercegi háztűznéző
1955. Cannes-i filmfesztivál. A Paris Match riportja kedvéért Grace Kelly találkozik Monaco uralkodójával, a fiatal Rainier herceggel. A palotában azonban az a hír várja őket, hogy a herceg egy órát késni fog. A Paris Match fotósai csak nagy küzdelem árán tudják megakadályozni, hogy Grace ne forduljon azonnal sarkon. Ranier végül két órás késéssel érkezik, a dühös Grace épp ekkor készül távozni, ám
a herceg egy szempillantás alatt elvarázsolja a szerelmes természetű filmsztárt.
Körbejárják a kastélyt és a kertet, de elmélyült beszélgetésre fotózás közben nemigen nyílik mód. A fiatal uralkodót Grace így is elbűvölőnek tartja, de gondolatait - állítólag - ennél a mesterséges randevúnál jobban fogalalkoztatja az új szerep. Molnár Ferenc Hattyújának filmes adaptációjában alakít egy olyan lányt, aki éppen egy herceghez készül feleségül menni.
Monaco ura ezzel szemben egyre többet gondol a találkozásra, és mert a monarchiának és hercegségnek úgy kell valami kellemes szenzáció, mint egy falat kenyér, úgy dönt, megnézi Kelly kisasszonyt családi körben. Grace szülei hamarosan azon törhetik a fejüket, hová ültessék őfelségét a karácsonyi asztalnál. Az uralkodót az útra elkíséri bizalmasa, Tucker atya, aki a mélyen katolikus Kelly családot és a lányukat kedvezően értékeli.
A szilveszteri lánykérés bombaként robban.
Az utolsó film, amelynek promotálásához erősen kihasználják a közelgő frigyet, az Előkelő társaság. Grace Kelly itt már nem szeret bele senkibe, vagy ha mégis, hát ügyesen titkolja.
1956 áprilisában a Constitution nevű óceánjárón hajózik ki Amerikából, vele van a családja, a barátai és a drága pénzen, kiváló ízléssel összevásárolt stafírung. Monaco már lázban ég, ahogy a világ más része is.
Az esküvő hatalmas médiaesemény.
A hercegi pár később nagyon megbánja, hogy engedélyt adtak az esküvői szertartás élő közvetítésére, mert a kamerák és a mikrofonok kis híján tönkreteszik a ceremóniát. Az újdonsült hercegné ruháját a Metro-Goldwyn-Mayer jelmeztervezője, Helen Rose alkotta meg, harmincméteres uszállyal.
Bölcsőktől a sírig
A hercegi jachton eltöltött mézeshetek után az új asszony elfoglalja két négyzetméteres birodalmát, amelyet egy óra alatt gyalog be tudna járni. És a tündérmese itt ér véget, mert "amikor hercegi frigyről álmodozik valaki, nem igazán fogja fel, hogy mit is jelent".
A fiatal hercegnő az első időkben nem találja a helyét:
nemcsak munkája és barátai hiányoznak, de a merev protokollesemények tömkelegével és a monacói sznobériával sem tud mit kezdeni, ahogy az eltérő mentalitás is nehézségek elé állítja. Mindezek mellett a monacói nép nem ismeri el hercegnéjeként a "philadelphiai kőműves lányát", aki "mozisztárként idegen férfiakkal csókolózott".
"A Monacóban töltött első hetek alatt teljesen elvesztettem identitásomat. Igyekeztem férjemet és az általa élt életet követni, de a munka teljesen bekebelezte személyiségemet.” - derül ki életrajzából.
Eleinte többször is küzd depresszióval - olykor az is előfordul, hogy napokig nem hagyja el a szobáját -, és rövid időre még az alkoholizmus szele is megérinti ebben az időben. Mégis folyamatosan igyekeszik megfelelni szerepének, és bár a házasságuk válságba kerül, egy időben a válás gondolata is foglalkoztatja, kitart férje mellett. Ha boldogtalanul is, de
eljátssza élete szerepét, őfelsége, a monacói hercegné szerepét, méghozzá parádás alakítással. Egy életen át.
"- Ugye, milyen jól sikerült a délután? - kérdezte Rainier - Csodálatos voltál, kedvesem.
- Színésznő vagyok, drágám - felelte Grace - Játszom. A kritikusok talán nem is sejtik, mennyire jól."
Először belekezd a kissé ódon berendezés modernizálásába, majd lassan a palota más részei is az ő ízlését tükrözik. Aktív szerepet vállal a monacói Vöröskereszt munkájában, modernizálja a kórházakat, árvaházakat alapít. 1959-ben egy osztrák érdemrendet vehetet át, miután oly sokat tesz az '56-os magyar forradalom menekültjeiért.
Gőzerővel tanul franciául, igyekszik mindenben "eggyé válni a hercegséggel", majd 1957 januárjában megszüli első gyermekét, Caroline-t. A csöpp birodalom lakói huszonegy ágyúlövést hallanak, mindannyiuk közül a legboldogabb az egyetlen monacói rab, aki közkegyelemben részésül a jeles alkalomból.
Az egykori sztár szoptat, pelenkát cserél, saját kezével főzi a bébiételt.
Élvezi az anyaságot, így hamarosan egy fiúcska kerül a palota bölcsőjébe, a csöpp Albert herceg. A család nyugalomban él, hétvégéiket a palotán kívül, a családi birtokon töltik, ahol jóval szabadabb életre nyílik lehetőség. A hercegné kedvence a félénk Albert, míg a családfő teljesen odavan erős akaratú, szép kislányáért. Mikor hét évvel később Stéphanie is világra jön, ő olyan nehéz esetnek bizonyul, hogy mindkét szülő törheti rajta a fejét; kiskorától kezdve igen nehéz kordában tartani. Szinte megsemisül 1967-ben, mikor az orvosok közlik vele - miután harmadik alkalommal is elvetél -, hogy nem szabad többé teherbe esnie.
Egy hercegné fő tevékenysége a jókékonység és a protokoll. Grace mindkettőben jeleskedik, ráadásnak felvállalja a kultúra ügyét, így koncerteket, bemutatókat, fesztiválokat tartanak a miniállamban. Ő a cserkészlányok tiszteletbeli elnöke, boldogan megy védenceivel háromnapos sátorozásra is. De a család, a gyerekek mindig az első helyen maradnak. Ha teheti, ő viszi iskolába őket, azt sem bánja, ha a turisták lefényképezik.
Hálás szerep a hercegnéi, de amikor régi barátja, Alfred Hitchcock merészen felkéri a Marnie címszerepére, Grace Kelly igent mond. Csakhogy kitör a botrány. A szerep "erkölcstelen", a szerep bizarr, a szerep - szerep. Férje - aki korábban azt is megtiltotta, hogy filmjeit Monacóban levetítsék -, határozottan ellenzi a filmes karrier folytatását, a közvélemény heves tiltakozása pedig örökre véget vetett Kelly álmainak. Az emberek nem tartották elfogadhatónak, hogy Monaco hercegnője egy kleptomániás nőszemélyt alakítson a vásznon. Hiába ajánlja fel gázsiját a Vöröskeresztnek,
le kell mondania a nagy visszatérésről.
Így a rendező új kedvencre lel Tippy Hedren személyében, aki később a Madarak főszereplője is lesz. Grace Kelly pedig részleteket olvas fel a Bibliából, és egy táncról készült dokumentumfilm narrátora lesz. Közben kényezteti Albert-t, próbálja betörni Stéphanie-t, és küzd a kamaszodó Caroline-nal, aki minden ellenkezés dacára korai házasságot köt a nála jóval idősebb playboyjal, Philippe Junot-val.
A hercegné ötvenévesen is szép, sőt azon túl is. Bár a házasságáról sok mindent írtak, szeretőt véltek feltűnni mellette, és a herceg mellett is, de ki tud biztosat?
Ami biztos és fájdalmasan igaz: Garce Kelly 1982. szeptember 13-án autóbalesetet szenved, amikor legkisebb lányával, Stéphanie-val hazafelé tart nyaralójukból, majd elveszíti uralmát az autója felett: a kocsi az egyik kanyart nem tudja bevenni, megpördül, lerepül az útról és 38 méteres csúszás-zuhanás után egy veteményeskertben ér földet.
A szétroncsolódott kocsiból csak Stéphanie mászik elő, Grace testét ki kell vágni onnan. A kamasz lány kisebb sérülésekkel megússza a zuhanást, Grace-ről akkor még csak annyit lehet tudni, hogy töréseket és zúzódásokat szenvedett. A kórház hiányos felszereltsége miatt csak egy órával később derül ki, hogy valójában belső vérzése, illetve súlyos agyvérzése és mellkasi sérülései vannak. A hercegné ekkor már kómában fekszik,
másnap belehal sérüléseibe.
A baleset okát illetően többféle elmélet is létezik. A sajtó először azt rebesgette, hogy az autót nem is a hercegné, hanem a kiskorú lánya vezette, vagyis egyenesen őt vádolták nemcsak a baleset okozásával, hanem anyja meggyilkolásával is. Ezt maga Stéphanie cáfolta meg: "A baleset egyetlen szemtanúja láthatta, hogy nem én ültem a volánnál, hanem édesanyám vezette az autót. Elegem lett abból, hogy engem gyanúsítanak. Nem elég, hogy elvesztettem az anyámat, hanem még szemtanúja is voltam annak, amikor meghalt." - nyilatkozta 2002-ben, amikor a baleset után első ízben szólalt meg nyilvánosan.
A legbanálisabbak elméletek merényletet is emlegettek, de felvetődött annak a valószínűsége, hogy a volán mögött történt valami, esetleg anya és lánya összevesztek valamin, és az agyvérzést, amelyet a vizsgálat kimutatott, talán ez okozta, de történhetett a baleset hatására is. Stéphanie szerint a fékek nem működtek megfelelően, legalábbis édesanyja ezt ismételgette a kisodródást megelőzően.
Hogy pontosan mi okozta a balesetet, csak később derült ki:
az első beszámolók fékhibáról beszéltek ugyan, a szemtanúk vallomásai és az orvosi vizsgálatok azonban egyértelművé tették, hogy a hercegnő vezetés közben kapott agyvérzést.
Grace Kellyt szeptember 18-án kísérik utolsó útjára. A temetési szertartáson megint csak a fél világ láthatja a megtört Rainier herceget a koporsó mögött, gyermekei körében. Ez a kép legalább olyan gyakran feltűnik a világsajtóban, mint az esküvőn készült fotók vagy a porcelánbőrű Grace Kelly portréi még a hollywoodi korszakból.