TimeTravel

Walt Disney mindig merész és eredeti volt, újításai meghatározó módon formálták át a szórakoztatást. Ő teremtette Miki egeret és Donald kacsát, de ő készítette az első egész estés rajzfilmet is. Övé volt az első multimédiacég, ahogy ő álmodta és valósította meg az első témaparkot is. Disneyland ötletét a dániai Tivoli park adta a nagy mesegyárosnak: az óriási szórakoztatóközpont a megnyitása óta legenda, ugyanúgy, ahogy megálmodója, aki egész birodalmat épített fel - egy egérből. A filmtörténet egyik legnagyobb ikonjának legfontosabb eredménye mégis az, ahogyan a nevéből világmárkát faragott. 

"Mindig emlékezzetek arra, hogy ez az egész egy álommal és egy egérrel kezdődött."

Filmjeiért negyvennyolc Oscarral tüntették ki, a Yale Egyetem az író Thomas Mann-nal egy napon avatta díszdoktorává, Johnson elnök a legmagasabb amerikai érdemrenddel, a Szabadság Érdeméremmel tüntette ki, és megkapta - a többi között - a thaiföldi Koronarendet, a brazil Dél Keresztjét és a mexikói Azték Sasrendet.

Legkedvesebb teremtménye, Miki egér sem maradt el mögötte. Órák ezrein mutatja az időt ma is, bekerült Madame Tussaud panoptikumába, egyes afrikai törzsek amulettként viselték, és még a történelemben is szerepet játszott:

a második világháborúban Mickey Mouse hivatalos hadműveleti fedőszó volt a normandiai partraszálláskor a szövetséges csapatoknál.

Ám kritikusai is bőven akadtak: vádolták ízlésromblással, rasszizmussal, a nők lenézésével. És még most is megoszlanak a vélemények, hol is van a Disney-életmű helye a művészetekben és a mindennapokban. Egy azonban biztos: hatása mind a mai napig felmérhetetlen.

"Nem azért készítünk filmeket, hogy pénzt keressünk, hanem azért keresünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk."

Az amerikai álom

Walt bácsi - mindenki így hívta sikerei csúcsán - élete olyan volt, mint az a bizonyos megvalósult amerikai álom: tipikus “self-made-man”-ként a saját erejéből vált világhírűvé. Apja állítólag angliai nemesi ősökkel és a bátorságukért kapott jókora birtokkal büszkélkedett, de mindebből Walt születésekor már csak a mesék léteztek. A család hol itt, hol ott próbált szerencsét, végül 1906-ban egy Marceline-i farmon kötött ki; ez igen sokat adott az akkor ötéves kisfiúnak, aki később is szívesen választott filmjei színhelyéül természetes környezetet.

De mást is megtanult itt. Elsősorban azt, hogy teljesen magára van utalva. A szülők szigorú nevelési elveket vallottak,

a gyerekeknek keményen dolgozniuk kellett, a testi fenyítés mindennapos volt.

A 13 éves Walt Disney testvéreivel Kansas City-ben, 1914-ben

Walt nem úszta meg azt sem, amikor egy spaklival és egy kátrányos hordó tartalmával kidekorálta roskatag házuk fehér falát: kedvenc kutyáját örökítette meg így; az apja nadrászíjjal verte el érte. 

Szerencsére akadt a családban egy jóságos nővér, aki először adott Walt kezébe papírt és ceruzát. A kisfiúnak még egy rajztanfolyamra is sikerült bejutnia, de 1910-ben a farmot elárverezték, és a család Kansas Citybe költözött. Az apa egy lapterjesztő bizniszbe szállt be, ami annyit jelentett, hogy

a nyolcéves Walt két testvérével együtt mindennap - hóban, fagyban, lyukas cipőban - hajnali fél négykor elindult kihordani az újságokat.

"Csinálj jó munkát. Ne aggódj a pénz miatt, az majd jönni fog vele. Csak csináld meg a legjobb munkád, aztán majd az lesz az ütőkártyád."

Titokban, ebédidőben egy cukorkaboltban kereste meg a zsebpénzét, amelyet kiegészített a készletből elcsórt lapok árusításával: az apja nadrágszíjjal verte véresre, amikor rájött a turpisságra. De néhány dollárt a helyi moziban működő színjátszó csoportban is kapott Peter Pan alakításáért és Chaplin-paródiájáért - a pénzt rajztanfolyamokra fordította. A biznisz megint befuccsolt, a család Chicagóba költözött. Walt itt végezte el a középiskolát, közben vonaton ingázva popcornt, újságot és kólát árult az utasoknak. És rajzolt: 

első karikatúráit a Chicago Tribune közölte.

"Minden nevetésben ott van egy könnycsepp is."

Még be sem töltötte a tizenhetet, amikor - idősebbnek hazudva magát - önkéntesnek jelentkezett az első világháborús amerikai hadseregbe: végül hosszú könyörgésre egy vöröskeresztes alakulathoz osztották be. Valahogy átjutott Franciaországba is, ahol rajzait és grafikai módszerekkel harcviseltté tett sisakjait eredményesen árulta bajtársainak.

1919-ben tért haza. Ekkor találkozott a szintén kezdő grafikussal, Ub Iwerksszel akivel közös álmokat szőttek: rajzfilmeket akartak készíteni. 1922-ben már el is készült néhány meseváltozat, de a közös vállalat a tönk szélére került. Még szerencse, hogy akadt vendéglős, borbély és szatócs, akinél Walt pénz helyett rajzokkal fizethetett. 1923-ban aztán nem várt tovább: negyven dollárral a zsebében elindult Hollywoodba, az álomgyárba.

Bátyja, Roy mindig ott állt mellette

Miki egér megszületik

Bátyja, Roy és Ub Iwerks ott voltak az oldalán, a tarsolyában pedig tizenkét Alice Rajzfilmországban epizód lapult. A várt áttörés azonban még mindig váratott magára. Egyedül egy bizonyos Mintz nevű New York- forgalmazó állt vele szóba, aki rövidesen új sorozatot követelt az eladhatatlanná fáradt Alice helyébe. Ekkor született meg Oswald, a nyúl, “aki” azonban hiába aratott sikert,

egy rossz szerződés következtében tulajdonjoga Mintzre száll. 

“Azt hiszik, feladtam? Mert ahogy hazafelé utaztam a vonaton - mesélte később Walt papa -, a slamasztikából hirtelen elém ugrott egy vidám kis figura. Ahogy kattogtak a kerekek, úgy nőtt és nőtt, végül ott állt előttem - egy egér. Piros bársonynadrágot adtam rá, két óriási gyöngyház gombbal.”

"Miki Egér egy Manhattanből Hollywoodba tartó vonatúton pattant ki a fejemből, miközben Roy bátyám és az én üzleti szerencsém a lehető legmélyebben volt és nagyon úgy nézett ki, hogy a teljes katasztrófa előtt állunk."

Disney először Mortimernek keresztelte el teremtményét, a Mickey nevet a felesége adta, aki a Mortimert túl fennhéjázónak találta. Merthogy Walt Disney ekkor már nős volt: 1925-ben stúdiójának egyik első munkatársát, Lillian Boundsot vette el. Házasságuk a

nagy hollywoodi kivételek közé tartozik: mindvégig kitartották egymás mellett.

A valóság persze lenyomatot hagyhat a mesékben is: pszichológusk még ma is elemzik azt az 1930-ban készült Disney-képregényt, amelyben Mickey öngyilkos akar lenni, mert Minnie megcsalta. 

Mindenesetre két lányuk, Diane és Sharon is mindig ideális párként festette le a szüleit. 

"Én nem elsősorban gyerekeknek készítek filmeket, hanem a mindannyiunkban bennünk élő gyereknek, legyünk akár hat vagy hatvan évesek."

“Szórakoztatni akarok!”

Az egér valóban meghozta a világhírt Disney-nek, aki szerette volna, ha az emberek magukra ismernének állatfiguráiban. Ez így is történt. A Willie gőzhajóban, a világ első hangos rajzfilmjében Miki egér Disney saját hangján szólalt meg. A film sikere minden képzeletet felülmúlt: újabb és újabb folytatások követték. Disney anyagi helyzete megszilárdult,

Miki egérnek köszönhetően pedig 1932-ben elnyerte élete első Oscar-díját. 

“Miki nem cselekedhetett bizonyos dolgokat, melyek nem feleltek meg jellemének. Piedesztálon állt, és özönlöttek hozzám a levelek, ha valamit rosszul csinált. A továbbiakat nem alapozhattam egy Miki egérhez hasonló karakterre, kitaláltam hát Plútó kutyát és Donald kacsát" - mondta.

1928 és 1946 között maga Walt Disney volt Miki egér eredeti hangja

Az első speciális technikával készült színes rajzfilm, a Virágok és fák újabb Oscart hozott az egyre több munkatárssal egyre profibban teljesítő stúdiónak. Volt olyan alkotás, amelynek egyetlen percén több mint egy hetet dolgoztak.

Majd jött a gazdasági válság, és a hollywoodi stúdiók közül egyetlenegy vészelte át "rosszkedvünk telét" úgy, hogy a végén még erősebb lett, mint az előtt volt. Egyetlenegy kis cég nőtt nagyobbá és lett pénzügyileg stabil, amikor a régi típusú "nagyok" - akik

úgy tekintettek rá, mint jelentéktelen szakmai különcre

- csődbe jutottak. Ez az egyetlen stúdió Disneyé volt. Miközben a gazdasági válság megtizedelte a filmes vállalatokat, Disney prosperált.

"Életem összes balszerencséje, gondja és akadálya csak megerősített engem."

1933-ban újabb Oscart kapott A három kismalacért, ami a recesszió éveiben a rajzfilm eszközeivel igyekezett receptet adni a túlélésre: nagy házat kell építeni a válság farkasa ellen. És 1937-re megvalósult a legnagyobb álom:

megszületett az egész estét betöltő rajzfilm - a Hófehérke és a hét törpe elsöprő sikert aratott.

Filmtörténeti csemege, hogy ezért a műért Disney nemcsak a “rendes” Oscart nyerte el, hanem hét pici Oscar-figurával is kitüntették. 

"Soha nem tudok nyugodtan hátradőlni. A munkám soha nem ad okot az elégedettségre. Mindig megorrolok a képzelőerőm korlátaira."

“Én nem gyerekeknek csinálok filmet. Olyan filmeket csinálok, amelyek gyerekeknek is tetszenek. Én mindenekelőtt szórakoztatni akarom a nézőket"- nyilatkozta nemegyszer.

Ezt folytatta később a második világháború után is, két új terület meghódításával. Az eddigi animációs főprofil mellett (Hamupipőke, Peter Pan) a természet- és az élő szereplős filmek is felkerültek a repertoárjára: A fókák szigetétől kezdve a Sivatagi show-ig, A kincses szigettől kezdve

a legnagyobb sikerig, az 1964-es Mary Poppinsig,

amelynek bemutatóján az eredeti történet írója, az ausztrál Pamela L. Travers - akit Disney-nek több mint 20 évébe telt rábeszélni a megfilmesítési szerődésre - állítólag zokogásban tört ki, annyira ellenszenves volt neki a film rózsaszín, cukormázas világa.

A főszereplő, Julie Andrews, Walt Disney és az írónő, Pamela L. Travers 1964-ben a Mary Poppins címűfilm premierjén - a történetet Disney a kislányai kérésére filmesítette meg

Felépül a csodaország

De ekkor a mestert igazából már csak Disneyland izgatta. Régóta megálmodta egy óriási szórakoztatópark megépítésének a tervét, de erre csak a háború utáni szuperbevételek adtak lehetőséget.

Ő maga is beköltözött az épülő Disneylandbe,

a Fő utcabeli tűzoltóság emeletén kialakított kis, viktoriánus hangulatú lakásba, hogy mindig láthassa birodalmát, amelyet végül is 1955. július 18-án nyitottak meg, több mint harmincezer ember jelenlétében. A valóság kint rekedt a magas töltéssel övezett parkból, ahol súlyos pénzeket fizettek azért, hogy föld alá fektessék még a villany- és telefonkábeleket is, nehogy lerombolják az illúziót.

"Azért csinálom, amit csinálok, hogy minél jobban tudjam csinálni."

Az alkalmazottaknak külön viselkedési kódexük volt: a legfőbb szabály szerint “természetes” mosolyukkal kellett elbűvölniük a látogatókat. Speciális iskolában oktatták a disneylandi etikettet, a jövendő munkatársak nem lehettek ápolatlanok, de nem használhattak parfümöt, és minden vendéget a keresztnevükön kellett szólítaniuk.

Disneyland, a világ leghíresebb vidámparkja 

évi 14,7 millió látogatójával még ma is a második legnépszerűbb szórakoztató központ a világon, hiába hoztak létre azóta sokkal nagyobb és modernebb komplexumokat. A park ma már több mint hatvanezer embert foglalkoztat, és ezzel az Államok legnagyobb, egyetlen telephelyből álló munkahelye. És akkor még nem beszéltünk a világ más pontján létesült álomországokről: a tokiói, hongkongi és a Párizs melletti “kis” Disneylandekről.

"Semmit se magadnak építs. Tudd meg, hogy az emberek mit szeretnének és építsd meg nekik."

Az ellentmondások embere

Amikor Disney 1966. december 15-én a stúdiójával szemközt fekvő Szent József kórházban meghalt, azóta is prosperáló cége fennállásának legjobb évét zárta. Beigazolódott hát Walt szilárd hite: az álmokra - akár egy icipici egérre is - birodalmat lehet építeni. 

Életében azonban számtalan ellentmondást találunk.

Az apai lelki terror ellenére egy gyönyörű ívű sikersztori az övé, ám a színfalak mögött egy gyermeki lelkű, ám zsarnoki embert találunk, aki szívbaj nélkül rúgott ki a cégétől bárkit, aki ellentmondott neki. Disney ugyanis megszállottan a tökéletességre törekedett, emiatt állandó belső feszültségben élt. A magánéletében szeretetteljes férfi a karrierjében könyörtelen volt.

"Miért aggódsz? Ha minden tőled telhetőt megtettél, akkor azt az aggódás már nem teszi még jobbá." 

Feleségét és lányait tisztelő férj és családapa - ugyanakkor makacsul hajtogatja: a nők képtelenek kreatív munkára. Felépíti az ország legmodernebb filmstúdióját, dolgozóit jól megfizeti, rendszeresen képezteti, ugyanakkor olyan kemény kézzel töri le sztárjkjukat, és megtiltja, hogy szakállt és bajuszt viseljenek - a bajusz ugyanis az ő védjegye. Feleségét és lányait tisztelő férj és családapa - ugyanakkor makacsul hajtogatja: a nők képtelenek kreatív munkára.

Filmjeiből árad a derű, a humor (“Ez Amerika legfontosabb exportcikke” - hirdeti), ám amikor munktársai tréfából egy házi ünnepségre elkészítik a Miki és Minnie szerelmének beteljesülését bemutató vicces filmkockákat,

úgy rúgja ki az alkotókat, hogy a lábuk sem éri a földet.

"Akármit is csinálsz, csináld jól."

Igazi hazafi, aki a világháborúban oktatófilmekkel segíti a szövetségeseket - ugyanakkor nem mentes a valószínűleg még a szülői házból magával hozott rasszista és antiszemita nézetektől.

Úgy tűnik, pont olyan emberré vált, mint édesapja, aki elől annyira menekült, csak ő a munkatársai életét keserítette meg, és rajtuk élte ki frusztráltságát, nem a családján.

„Mindig volt valami megszállottság Walt Disney egyéniségében. Afféle settenkedő alak lett a saját stúdiójában, a folyosókat rótta éjszaka és hétvégeken, igyekezvén ellesni valamit a sztoriötletek és vázaltok titkaiból, mielőtt az írók és a szerkesztők kész állapotban bemutatták neki” - írja Richard Schickel Walt Disney története című könyvében.

Imádott feleségével, Lilliannal

Felesége, Lillian volt az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízott, akit sosem terrorizált, akinek a tanácsait megfogadta, és akit haláláig szeretett. A titkárnőből feleséggé előlépett Lillian és két lánya egy megértő, szeretetteljes, törődő embert ismert Walt Disney személyében, míg munkatársai robbanékonynak és haragvó természetűnek írták le.

A nemrégiben elhunyt Diane Disney Miller, Walt nagyobbik lánya így nyilatkozott egyszer róla:

„Apu sosem hagyott ki egy olyan alkalmat sem, amikor apaként jelen lehetett, hiába próbáltam lebeszélni róla. Iskolai előadások előtt mondtam neki mindig, hogy ‘ugyan már apu, nem kell jönnöd, apróság az egész’. De ő mindig eljött, akármennyire is elfoglalt volt az üzlet miatt.”

"A különbség a győzelemhez vagy a vereséghez vezető út között leggyakrabban az, hogy abbahagyod-e vagy sem."

A kiegyensúlyozott családi élet kialakulásában valószínűleg saját gyermeki énje is nagy szerepet játszott. Lélekben megmaradt örök gyereknek, rajongott a vasutakért, felnőttkorában is legkedvesebb szórakozása a saját maga tervezte kerti kisvasút volt, melyen minden házába látogatót megutaztatott.

Nem állt be a hollywoodi mogulok sorába, akik partiról partira jártak; Disney sokkal többre értékelt egy hétköznapi családi vacsorát, mindenki más untatta. Ha mégis társaságba került, akkor leginkább az ő hangját lehetett hallani,

szenvedélyesen beszélt ilyenkor új ötleteiről és megvalósítandó terveiről.

Mint oly sokan, akik a maguk erejéből gazdagodtak meg, a rajzfilmkirály is keveset költött személyes kiadásaira. Konfekciós öltönyöket viselt, étrendje jobbára azokból az ételekből állt, amelyeket fiatalkorában bisztrókban megszokott; főként sülteket, steakeket fogyasztott. Kedvence a chili nevű mexikói étel volt. 

"Az életem nagy részében azt tettem, amit akartam tenni. Megtaláltam a szórakozást a munkámban."

Walt Disney, minden idők legnagyobb hatású animációs filmese mindig merész és eredeti volt, hatása pedig felmérhetetlen: művészi eszközökkel emelte felsőfokra a szórakoztatást, a semmiből egyedülálló művészi világot teremtett. A brit The Times nekrológjában a Disney-filmeket

„egészséges lelkű, melegszívű és szórakoztató”

alkotásoknak nevezte, „amelyekben egyaránt jelen van a művészi érték és egy csipetnyi szépség is”. Kritikusai egyetértenek abban, hogy "mind a széles közönségnek készített szórakoztatóipari alkotások életre hívójaként, mind a filmjeihez kapcsolt reklámtermékek zseniális értékesítőjeként Walt Disney a történelem egyik legnagyobb jelentőségű és sikerű iparmágnásai közé tartozik". Igazi hollywoodi hős.

Walt Disney nem úgy írta alá a nevét, ahogy a gyártmányain védjegyként feltüntetett közismert "aláírásán" megismerhettük, ezért fordulhatott elő, hogy egyesek, akik hozzájutottak Disney saját kezűleg dedikált könyveihez, lemezeihez, csalásra gyanakodtak, mert az autogram nem egyezett a védjeggyel

Hollywoodban jó néhány színészdinasztia él, ahol nemcsak a szülők lettek sztárok, hanem gyermekeik, sőt akár még az unokák is felmenőik nyomdokába léptek. A hírességek közül apaság tekintetében mindenképp a legendás Charlie Chaplin húzhatja ki magát leginkább, aki 11 gyermekkel büszkélkedhetett, közülük Geraldine és Michael is apjuk hivatását választotta. És ott vannak persze Fondáék, ahogy a Douglas-famíliáról sem feledkezhetünk meg. 12 legendás hollywoodi színész, sztárapa, és szintén híres gyermeke következik. Mennyire ismered a népszerű apa-gyermek párosokat?

Hollywood egyik legzűrösebb szerelmi viszonya vette kezdetét, mikor Vivien Leigh, az ünnepelt sztár - akit Winston Churchill a világ legszebb nőjének nevezett -, találkozott a színészóriás Laurence Olivier-vel. Három nehéz évüket boldognak ígérkező házasság követte volna, ám az álompár legendás szerelme rémálommá vált, mikor férje elől már nem tudta elrejteni azt, amit az egész világ elől titkolt a színésznő. 

1937-ben, első közös filmjük, a Tüzek Anglia felett (Fire Over England) forgatásán szerettek egymásba

"Csodálatos, élképzelhetetlen szépség! Felzaklatóan erős vonzerejű nő!" Ezek voltak az első gondolatai Laurence Olivier-nek, amikor megpillantotta Vivien Leigh-t. Ezen a bizonyos első találkozáson a csodálatos, elképzelhetetlen szépség azonban egész másra gondolt: ő lesz a férjem!

Amit pedig a törékeny Vivien Leigh nagyon akart, azt általában meg is szerezte. Például a filmtörténet egyik legáhítottabb női főszerepét, Scarlettet, az Elfújta a szélből, vagy később Blanche-t, A vágy villamosából. Az Olivier-vel tervezett házasságnak viszont komoly akadálya volt: előbb mindkettőjüknek el kellett válnia. Végül mégis egy pár lettek, méghozzá Anglia legszebb házaspárja.

Igazi álompár.

Szenvedélyes viszonyukat három évig titkolták

"Vivien Leigh olyan gyönyörű volt - írta róla egy barátnője hitetlenkedve -, hogy ha lemosta a sminket, még szebb lett." Hibátlan, hófehér bőr, csodálatos haj, ragyogó zöld szem, ellenállhatatlanul felfelé kunkorodó ajakszögletek, graciőz fejtartás. Indiai dajkája szerint azért, mert anyja vajúdás közben végig a Kancsendzöngát nézte, és Indiában úgy tartják, hogy az így született baba tökéletes szépség lesz.

Azért született Dardzsiliningben (1913-ban), mert az apja ott teljesített szolgálatot. Neveltetése már katolikus zárkában zajlott, Angliában, Franciaországban és Ausztriában, kicsi gyerekként előfordult, hogy két évig nem látta a szüleit. Viszont műveltsége, mély és alapos tudása még későbbi

férjét, Olivier-t is lenyűgözte.

Vivien egész életében bizonyítani akarta, hogy méltó a színészóriáshoz

A kislány elég hamar arra jutott, színésznő lesz. Ám a tervek ködbe veszni látszottak, amikor alig 19 évesen férjhez ment egy szép jövő előtt álló angol ügyvédhez, bizonyos Herbert Leigh Holmanhoz. Az otthonteremtés munkálatai csak rövid időre elégítették ki Vivien (akkor még Vivian) ambícióit. Színiiskolába járt, kisebb szerepeket kapott, azokban szépen helyt is állt. Amikor pedig először látta a fiatal Laurence Olivier-t színpadon, kettős érzés kerítette hatalmába:

nemcsak hozzá akart tartozni, de méltóvá is válni hozzá.

Egész pályáját végigkísérte ez az igyekezet. Hiába aratott sikereket filmvásznon, ő színpadon, klasszikus darabokban akarta bizonyítani, hogy egyenrangú partnere Larrynek.

Vivien Leigh filmjei: Elfújta a szél (Oscar-díj), Lady Hamilton, Waterloo Bridge, Cézár és Kleopátra, A vágy villamosa (Oscar-díj)

Scarlett? Akarom!

Laurence Olivier a brit színjátszás talán legnagyobb alakja volt, Shakespeare leghűbb tolmácsolója, színészóriás. A nagy drámákat nemcsak színpadon, de filmeken is eljátszotta, sőt megrendezte. Önéletrajzában leplezetlen őszinteséggel írt első házasságáról, arról, hogy a kedves és bájos Jill Esmondot leginkább azért vette feleségül, hogy

legálisan élvezhesse a testi örömöket.

Vivien Leigh-vel alig valamivel azután ismerkedett meg, hogy megszületett a kisfia, Tarquin. Viviennek is volt egy kislánya, Suzanne, akivel egyébként nem sokat foglalkozott.

Laurence Olivier filmjei: Üvöltő szelek, Lady Hamilton, A Manderley-ház asszonya, V. Henrik, Hamlet (Oscar-díj), III. Richárd, A nagyherceg és a táncosnő, Spartacus, Othello, Angliai csata, Maraton életre-halálra, A híd túl messze van, Lear király, A Bounty

Barátaik nem tudták eldönteni, melyikük szerelmesebb. Nagy szenvedély hajtotta őket egymás felé, ám ezt muszáj volt titkolniuk, mert sem Jill, sem Herbert nem akart válni. Ma már nehéz elképzelni, de

akkoriban a házasságon kívüli viszony nyilvánosságra kerülése még kettétörte egy színész karrierjét.

Nemcsak Angliában, de Hollywoodban is. Amikor Olivier-t Hollywoodba hívtákaz Üvöltő szelek férfi főszerepére, Vivien Leigh Londonban maradt, és szenvedett. 

Viven Leigh a filmtörténet nagyassznya végletesen szenvedélyes nő volt

Ezidő alatt levelezés útján tartották a kapcsolatot; a három rendkívül intenzív hónap alatt, a két színész több mint 40 levelet címzett egymásnak. A bennük égő tűz egyre jobban és forróbban lángolt, valósággal egymás rögeszméjévé váltak. Az egyik levélben, melyet Laurence Viviennek címzett, a következőképpen vallott az érzéseiről:

„Vadul tomboló vággyal ébredtem, irántad, szerelmem. Istenemre mondom, csakis téged akarlak!”

Egy másik, hasonlóan szenvedélyes levélben, amit ezúttal Vivien írt a szeretőjének, eképpen fogalmazott: „Ha csak a testünkkel szeretnénk egymást, még akkor sem lenne elég belőled. Ennél sokkal jobban szeretlek! A szívem a tiéd.” Ezeket a szavakat persze Olivier sem hagyhatta megválaszolatlanul:

„Minden egyes másodpercben ott vagy a gondolataimban. Nem is éltem addig, míg meg nem ismertelek téged!”

„Ha csak a testünkkel szeretnénk egymást, még akkor sem lenne elég belőled"

Egy idő múlva Vivien átkelt az óceánon, méghozzá kettős céllal: egyrészt újra látni akarta a férfit, másrész mániájává vált, hogy neki kell eljátszania Scarlett szerepét az Elfújta a szélben. A filmet már elkezdték forgatni, de női főszereplőt még nem találtak. Vivien az odavezető úton végig a Margaret Mitchell leírta macskás gesztusokat gyakorolta. Angliában addigra már viszonylag ismert színésznőnek számított, de filmfővárosban kockázatos kezdőnek minősült. Ám a producer, David. O. Selznick a bátor döntések embere volt, így Leigh megkapta a szerepet és nem sokkal később

első Oscar-díját.
Plusz a világsikert.

Ám kettőjük összetartozását továbbra is titkolni kellett. Amikor Vivient Olivier kísérte el a film díszbemutatójára, a filmvállalat közleményben tudatta mindenkivel, hogy Mr. Olivier már a Manderley-ház főszerepére készül, ezért tartózkodik Amerikában. És ha már itt van, elkíséri bájos kolléganőjét és honfitársnőjét a premierre. A Manderley-házban amúgy Vivien akarta a női főszerepet, de megtagadták tőle. Némi kárpótlásként nem sokkal később együtt játszhattak a Nelson admirális és Lady Hamilton szerelmét megörökítő filmben.

Az 1941-ben bemutatott filmben Lady Hamiltont Vivien Leigh, Nelson admirálist Laurence Olivier alakította. A filmet Korda Sándor rendezte, zenéjét Rózsa Miklós szerezte

Egyszer fent, egyszer lent

Ha nehezen is, de megtörtént a válás, és alig egy perccel a törvényes várakozási idő letelte után Laurence Olivier és Vivien Leigh házasságot kötött Santa Barbarában 1940-ben. Tanúnak Katherine Hepburnt és Garson Kanint kérték fel

Anglia új álompárja

álomotthont teremtett magának Londontól nyolcvan kilométerre, Buckinghamshire-ben, egy 13. századi épületben. Az együtt töltött idő alatt Olivier-nek már feltűntek az asszony hirtelen kedélyhullámzásai, de annyira szerette őt, hogy inkább elfogadni próbálta, mintsem foglalkozni a problémáikkal. Kezdetben úgy gondolta, Viviennek talán kevesebbet kellene innia.

A gyönyörű színésznő súlyos gondokkal küzdött

Ám ahogy múlt az idő, egyre súlyosabb dührohamknak volt tanúja, később elszenvedője. Az asszony gyakran fordult férje ellen, lelkileg és testileg is bántalmazta, majd hirtelen zokogva a lábai elé esett és bocsánatért könyörgött. Ez idő tájt jelentkezett Viven első idegösszeomlása is, ezután

egymást követték a hiperaktív időszakok és a depressziós hónapok. 

Kiszámíthatatlan volt a munkában és otthon is. Az egyik leghevesebb összecsapásukra egy ausztráliai turnéjuk alatt került sor. Vivien megmakacsolta magát, és közölte: nem lép fel. Ekkor Olivier megpofozta, majd Vivien is Olivier-t, az asszony szitkozódni kezdett, megátkozta férjét. A turné végére mindketten kimerültek és megbetegedtek.
Nehezítette a dolgot, hogy Vivien rettegett az elmebetegségtől, ezért makacsul ellenállt minden erre irányuló vizsgálatnak. Úgy gondolta, inkább majd pihen, kevesebbet iszik és dohányzik, bármit megtesz.

Leszámítva a nehéz időszakot, Vivien Leigh kedves volt, okos, sőt bölcs, kiváló humorral és meleg szívvel. Odaadó feleség, igazi társ. Aki csak egyszer is járt náluk, a rajongója lett. Nem fogta vissza a férfi karrierjét, inkább ő próbált lépést tartani vele. Sokak szerint Blanche szerepében - A vágy villamosa, Marlon Brandóval - meg is közelítette férje művészetét. Ez a szerep hozta meg neki a második Oscar-díjat.

A házaspár még boldognak tűnik '52-ben a New York-i öltözőben, miután Vivien átvette második Oscar-díját A vágy villamosa című filmben nyújtott alakításáért

Jó időbe telt, míg kiderült, hogy Vivien mániás depresszióban - ma úgy mondanánk, bipoláris zavarban - szenved. Olivier ezt sokáig nem tudta, ám rémálmaiban gyakran visszatért az az időszak, amikor az asszony Srí Lankán forgatott, ott beleszeretett partnerébe, Peter Finch-be, majd

idegösszeomlással, dührohamok közepette kellett hazaszállítani, fotósok sorfala között. 

És a betegség további kalandokba hajszolta. Amellett, hogy sorra kikezdett akkori kollégáival, még ő maga is halálra rémült, amikor azon kapta magát, hogy el akar csábítani egy taxisofőrt vagy egy kifutófiút. Mindezt már Lady Olivier-ként, hiszen férjét - a legfiatalabb szinészként - lovaggá ütötték.

Az ötvenes években pedig már végig a féltékenység jellemezte kapcsolatukat. Vivien hatalmas patáliát csapott, amikor kiderült, hogy férje Marilyn Monroe-val forgat majd együtt. Próbálta menteni a menthetőt, negyvenedik évében gyermeket akart, ám elvetélt. Mindenesetre hatalmas fegyvertény volt Viven számára, hogy míg férje Monroe-val forgatta A nagyherceg és a táncosnőt, a sajtó róla, az ő váradósságáról írt.

Laurence Olivier és Vivien Leigh, Marilyn Monroe és férje, Arthur Miller társaságában

Amíg élsz, amíg élek

Azonban minden egyes roham lefaragott valamit Vivien személyiségéből. "Már nem az a nő, akibe beleszerettem" - állapította meg férje szomorúan. Laurence Olivier így írt Leighttel kötött házasságáról az önéletrajzában:

„Mialatt a mániás depresszió gonosz és rejtélyes démona megszállva tartotta, halálos szorításában egyre szorosabban zárva karmai közé, mindvégig sikerült megőriznie egyéni higgadtságát, azt a képességet, amivel mindenki elől el tudta rejteni valódi elmeállapotát - engem kivéve. Mert előttem nem lehetett.”

Olivier minden nehézség ellenére sokáig kitartott Leigh mellett

A férfi egy idő után nem tudott mit kezdeni Vivien gyakori dühkitöréseivel és hangulatváltozásaival, valamint rendszeressé váló kalandjaival, ezért 20 év után máshol kereste a boldogságot.

Néhány futó kaland után a színész talált valakit, akivel el tudta képzelni az életét. A harmadik Mrs. Olivier, Joan Plowright színésznő három gyerekkel, nyugalmas családi élettel és megértéssel ajándékozta meg a színészóriást.

De a válásig még szörnyű dolgok történtek.

Vivien nem akart elválni Laurence-től, hiszti- és dührohamokat rendezett, trükkökkel és ájulós jelenetekkel próbálta érzelmileg zsarolni a férfit, sőt még öngyilkossággal is fenyegetőzött. Leigh egyik dührohama azzal végződött, hogy Olivier, miközben fékezni próbálta, a földre lökte az asszonyt, aki beverte a fejét az ágy sarkába. Amikor pedig levélben kérte Vivient, fejezzék be a közös életet, váljanak el, az asszony sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben megnevezte Joan Plowrightot mint házasságuk megrontóját. Ez szokatlan is volt tőle, nem is méltó hozzá. 

Álompárból rémálom

Vivien Leigh jobb periódusaiban derekasan küzdött. Dührohamai után bocsánatkérő leveleket írt, olykor elektrosokk-kezelés után állt színpadra, megpróbálta emberileg is, szakmailag is felszínen tartani magát. Bár élete végén ő is új társat talált a színész Jack Merivale személyében, mindenki tudta, hogy 54 éves korában bekövetkezett haláláig Larryt szerette, válásuk után is rendületlenül imádta volt férjét.

Leveleit, a tőle kapott ajándékokat állandóan magánál tartotta, éjjel az ágya mellé tette.

Halálhíre volt férjét a kórházban érte, aki azonnal kikelt az ágyból, és Jackhez sietett, hogy osztozzanak közös gyászukban. „Csak álltam ott bűnbocsánatért imádkozva minden gonoszságért, ami köztünk történt” - írta önéletrajzában a színész, aki akkor is jelen volt, amikor volt felesége hamvait az otthonához közeli tóba szórták az angliai Blackboysban.

Sir Laurence Olivier 22 évvel később, 1989. július 11-én egy izombetegség szövődményében hunyt el, hamvai a londoni Westminster-apátságban nyugszanak. Halálos ágya mellett is őrzött egy fényképet Vivienről, akit ő egész életében csak úgy nevezett: Lady Olivier.

A filmtörténet két legendája

Forrás:
Darwin Porter, Roy Moseley: Damn You, Scarlett O’Hara, The Private Lives of Vivien Leigh and Laurence Olivier és
Alexander Walker: The Life of Vivien Leigh

Harry Houdini, a 20. század első szupersztárja  Budapesten született, első bűvésztrükkjét a legenda szerint a süteményt rejtő szekrény zárján próbálta ki Csengery utcai lakásukban. Minden idők legnagyobb mágusa anno teljesen új szórakoztató műfajt hozott létre: a szabadulóművészetet. Vállalkozását akkoriban szakmai öngyilkosságnak tartották, trükkjeit, titkait azóta is használják. Azon kevés magyarok egyike, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.  A közelmúltben az egyik legrejtélyesebb trükkjét - botrányos módon - leleplezték.

Houdini új szórakoztató műfajt hozott létre, ahol ő maga volt előadásainak legfőbb kelléke, ő maga volt a misztikum, az illúzió

Houdini nevéből az angolban mára ige lett: “houdinizni” annyit tesz, mint  szorult helyzetből megmenekülni, és van a szónak egy szexuális jelentése is, amit a jóízlés nevében most nem fejtenénk ki, de akár ki is található.

Houdininak a lehetetlennek látszó helyzetekből való briliáns szabadulásai annak idején teljesen lenyűgözték a kor közönségét, akik a produkcióit metaforaként értelmezték: megerősítésül arra, hogy az ember bármire képes, és hogy bármilyen viszontagságot le lehet győzni.

Alakja felbukkan Doctorow regényében, a Ragtime-ban, G. B. Shaw szerint pedig

“a legtöbbet emlegetett nevek a világon: Jézus, Sherlock Holmes és Houdini”.

“Houdini mindenhonnan kiszabadult, csak a halál markából nem - írja róla Erdélyi Z. Ágnes a 33 világhírű magyar a XX. századból című könyvében. - Mégis sikerült legyőznie, hiszen ma is benne van a világ emlékezetében.”

Tízből tíz ameriktai ma is Houdinit nevezi meg, ha megkérik, mondjon egy híres bűvészt

A rabbi fiából mágus lesz

Bűvész, mágus, kaszkadőr, színész, illuzionista, szabadulóművész és szkeptikus - pályája csúcsún Houdini volt a világ egyik leghíresebb embere. A szintén magyar gyökerekből táplálkozó Adrien Brody a History Channel számára készített minisorozat kapcsán így beszélt róla:

“Gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy varázsló leszek, és Harry Houdini volt az egyik példaképem. Tökélyre vitte a szabadulás művészetét. Nemcsak a fizikai láncoktól valót, hanem azt is, amely a szerény bevándorló mivoltából eredő társadalmi hátrányoktól szabadította meg. Élete története az elfogadás iránti egyetemes vágyról szól, amellyel mindannyian azonosulni tudunk.”

Mozik, könyvek és tévéfilmek sora foglalkozik a világ leghíresebb mágusával: a nagy szabadulóművész életéről Adrian Brody címszereplésével néhány éve minisorozat készült, korábban pedig Tony Curtis, Paul Michael Glaser, Harvey Keitel és Guy Pearce keltette életre a kamerák előtt a világ legíresebb illuzionostáját

Houdini maga ugyan - menedzsere tanácsára - nyilvánosan azt állította, hogy Wisconsin államban, Appletonban látta meg a napvilágot, valójában azonban 1874-ben született a Csengery utca 26. szám alatt, Weisz Erik néven, egy rabbi fiaként. Az első róla megjelent cikkekben még mindenütt szerepelt, honnan származik, amikor a lapok

“megnyerő mosolyú, magabiztos fiatal magyar művészként”

írtak róla. Appletonban tizenhárom évet töltött, Budapesten négyet - ekkor vándorolt ki szüleivel az Újvilágba. Az amerikai kisváros mindig is nagy üzletet csinált Houdini emlékének ápolásából, gyakorlatilag az egész város belőle él ma is. Nemrég a botrány is ott robbant ki.

Houdini gyerekkorában újságot árult, cipőt pucolt és kifutófiúnak állt, hogy segítse családját. Mindössze kilencéves volt, amikor beállt egy vándorcirkuszba, majd New Yorkba költözött, és egy nyakkendőgyárban dolgozott. Szülei jiddisül, magyarul és németül beszéltek, angolul sosem tanultak meg rendesen, bár Houdini az édesanyjának mindig angolul írta leveleit. Houdini - nem tökéletesen ugyan, de - beszélt magyarul.

Pályája végén például azzal buktatta le az állítólagos médiumokat, akik anyja szellemét próbálták megidézni neki, hogy a Cecilia által beszélt mindhárom nyelven kérdezett tőlük, amiből a spiritiszták csak a németre voltak felkészülve.

Imádott édesanyjával és feleségével, aki állandó partnere lett a színpadon

Fiatalkorában, New Yorkban akadt kezébe a könyv, amelynek szerzője leleplezte azokat a szélhámos médiumokat, akik a szeánszok alkalmával lekötöztették magukat, majd a besötétített szobában kiszabadultak, és elhitették a hozzátartozókkal, hogy elhunyt szeretteik jelentek meg nekik. A könyvben Houdinit nem a szellemvilág léte fogta meg, hanem

ekkortól kezdte izgatni egy szabadulószám gondolata.

Egy éven belül már a színpadon is volt, bár ekkor még kártyatrükköket mutatott be. “Eric, the Great”, illetve “Kártyakirály” (The King of the Cards) néven, de közben

otthon egyre gyorsabban bújt ki különböző bilincsek és kötelek fogságából.

Művésznevét példaképe, Jean Eugène Robert-Houdin francia bűvész nyomán választotta, 1894-től pedig a Floral Sisters táncos-énekesnője, Wilhelmina Beatrice (Bess) Rahner lett a felesége és állandó asszisztense, akivel haláláig együtt maradt, bár utolsó éveiben Jack London özvegye volt a szeretője.

Első fellépésein szerényen a Kártya királyának hirdette magát

A nagy áttörés

Amikor Houdini úgy döntött, hogy kártyatrükkök helyett szabadulómutatványokra fog szakosodni, ötletét szakmai öngyilkosságnak tartották. A szabadulómutatványoknak ugyanis akkoriban még nem volt piaca. Nem volt rájuk kereslet. Azelőtt még soha senki nem csinált effélét. Nem tudta, nem tudhatta, mennyire érdekli majd az embereket.

Mégis belevágott. Megkezdte a bilincsekből való kiszabadulós mutatványait, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult Harry. A nagy áttörést az hozta el számára, amikor

kitalálta a kényszerzubbonyból való szabadulás ötletét,

majd szerződés nélkül, ismét óriásit kockáztatva elhagyta az Államokat, és Európába ment, ahol bemutatta egyedülálló számát. A hirtelen jött európai hírnévről persze a tengerentúlon is értesültek.

Bőr kényszerzubbonyban 1915-ben

1900 szeptemberében Berlinben több mint 300 rendőr előtt meztelenre vetkőzve, hat perc alatt szabadult ki a bilincsek fogságából, a helyi hatóság legnagyobb megdöbbenésére. Az akkoriban már a “Bilincsek királya” (The King of Handcuffs) néven emlegetett Houdini több európai országban, többek között Angliában, Skóciában, Németországban, Franciaországban és Oroszországban is felhívta magára a figyelmet

bámulatos produkcióival.

1903-ban, Moszkvában, a Butirkaja börtönben - Oroszország egyik legerősebb, legrégibb börtönében - a dermesztő téli hidegben meztelenre vetkőzve és megbilincselve zárták be egy szibériai fogolyszállító vagonba, ahonnan 28 perc elteltével szabadult ki.

1904-ben volt Londonban a híres Mirror Cuff-szabadulás: a Brama-záraknak nevezett bilincseket öt év alatt sikerült legyártania a Birmingham Blacksmith cégnek, úgy gondolták, hogy ezekből lehetetlen kiszabadulni a kulcsok nélkül.

Egy óra alatt mégis sikerült Houdininak,

a közönség óriási ovációja közepette.

A moszkvai Butirkaja börtönből 28 perc alatt szabadult ki

1905-ben ünnepelt sztárként tért vissza az Államokba, ahol egyre többen kezdték másolni a produkcióit, ezért 1908-ban ismét újított: háta mögé bilincseltette a kezeit és egy lezárt, vízzel teli töltött tejestartályba merült, ahonnan szintén sikeresen kiszabadult. Később ugyanezt megismételte, akkor az East folyóban.

Még ugyanabban az évben, szeptemberben volt a „kínai víztartálytortúra”. Fejjel lefelé, megkötözve belelógatták egy óriási, vízzel teli fém-üveg tartályba, amelyet felülről lezártak. Ez alkalommal Houdininak több percre vissza kellett tartania a lélegzetét. A mutatványnak óriási sikere volt. 

A New York-i Keleti folyóba dobott ládából való látványos szabadulását a tekintélyes Scientific American tudományos magazin “a világ valaha előadott legszenzációsabb mutatványának” nevezte. A szintén New York-i Hippodrome-ban pedig

eltüntetett egy elefántot, azaz a legnagyobb dolgot, amit addig egy bűvész láthatatlanná tett.

Az I. világháború alatt lemondta az előadásait, hogy a katonákat szórakoztatva lépjen fel, és pénzt gyűjtsön a hadseregnek. Néhány egységnek azt is megtanította, hogyan szabaduljanak ki a süllyedő hajóból vagy a bilincsből, ha a németek elfognák őket

Houdini titkai

A számait maga találta ki, a trükkök titkát pedig csak néhány beavatott ismerte. Van olyan mutatványa, amelyet máig sem tud senki utánacsinálni.

Ahogy persze olyan trükkje is létezik, melynek titkát a laikusok előtt is leleplezték, sőt széles körben nyilvánosságra is hozták. Néhány éve óriási botrányt kavart, amikor Appleton város Outagamie Múzeumában

lehullt a lepel az illuzionosta egyik legrejtélyesebb mutatványáról:

a szakma legnagyobb felháborodása mellett egy állandó kiállítás keretén belül mutatták be Houdini Metamorfózis névre keresztelt szabadulómutatványát, melyet több mint száz évvel ezelőtt, feleségével adtak elő rendszeresen.

A trükkök gyakorlati végrehajtásának szemléltető eszközei és leírásai megtekintése előtt a látogatókat egy felirat figyelmeztette: "Akik nem akarják tudni, hogyan hajtotta végre Houdini a varázslatot, kerüljék el ezt a területet." 

Egész életében a halált kísértette, munkáját pedig halálosan komolyan vette: napi 8-10  órát  gyakorolt, folyamatosan fejlesztette a technikáját és a repertoárját

A mutatványban a megbilincselt, zsákba tett, majd egy utazóládába zárt bűvésznek sikerült pillanatok alatt helyet cserélnie a ládán kívül lévő asszisztensével. A titok egyik nyitja, hogy a ládának van egy oldalfala, amelyen át a benti személy kisurranhat. 

Houdini óriási sikereinek egyik titka pedig az volt, hogy remekül értett az önreklámhoz. A reklámszakembereket jóval megelőzve kezdett el például saját márkás termékeket piacra dobni: a saját képmásával ellátott matricákat és Houdini-talizmánokat árult, és minden városban, ahol fellépett, hatalmas színes plakátokkal hívta fel magár a figyelmet.

Korán felismerte a mozgókép jelentőségét is: kevesen tudják, hogy a Terror Island című, 1920-as némafilmban színészként tűnt fel a vásznon. Szabadtéri mutatványait is filmre vette, hogy aztán revüszínházi fellépéseken vetítse le a produkciókat. 1909-ben pedig készített egy rövidfilmet magáról Houdini csodálatos mutatványai Párizsban címmel, Amerikában ezt a darabot

Az ünnepelt Houdini címen mutatták be. 

A “Bilincsek királya” néven emlegették, ugyanis nem csupán amerikai seriffek, de a Scotland Yard által ráerősített acélbilincsekből is könnyedén kiszabadult, és minden nagyobb börtönből is megszökött

A nagy leleplező

Miután rajongva szeretett édesanyja meghalt, nagyon szeretett volna hinni a szellemvilg létezésében, ugyanakkor szakmabeliként remekül átlátott az állítólagos spiritiszták olcsó trükkjein. Mivel rájött, milyen károsak lehetnek a csalók a naiv és hiszékeny emberek lelkivilágára, nem beszélve a tőlük kicsalt pénzről, utolsó éveiben kíméletlen hadjáratot kezdett a spiritszták ellen, és

emiatt vesztette el a Sherlock Holmes történetek szerzőjének, Arthur Conan Doyle-nak a barátságát.

Feleségével ennek ellenére spiritiszta kísérletbe fogott: megegyeztek ugyanis, hogy bármelyikük hal meg előbb, az megpróbál kapcsolatba lépni a másikkal. Özvegye azonban halála után elárulta, a kísérlet kudarcot vallott.

Houdini halálát sebezhetetlenségébe vetett hite, és egy komoly vakbél- és hasnyálmirigy-gyulladás okozta, amivel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni. Ráadásul egy montreali bemutatón azzal hencegett, hogy a hasizmai olyan erősek, bármekkora ütést képes kiállni. Mire az egyik néző figyelmeztetés nélkül behúzott neki, és mint utóbb kiderült, az ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant. Szemmel láthatóan óriási fájdalmakat élt át, ám az aznapi műsorát végigcsinálta, majd másnap elutazott Detroitba a következő show-jára is. Az volt az utolsó műsora. A sors fintora, hogy a szellemek létét tagadó Houdini ötvenkét éves korában, október 31-én, azaz éppen Halloween napján hunyt el. 

Houdini, minden idők legnagyobb mágusa

Milyen a jó film? Hatásos. Lebilincselő. Emlékezetes. Időtálló, mely évtizedek múltán is a képernyő elő vonzza a nézőt. Minden idők legnagyobb klasszikusai közül tizenkettőt választottunk ki. Zseniális alkotások, ikonikus mozik, régi nagy filmek, filmtörténeti klasszikusok következnek. Mennyire emlékszel a legendás alkotáskra?