Minden idők legismertebb és legnépszerűbb írója, a gyilkos mérgek és az emberi lélek jó ismerője regényeiben az angol vidéki idillt éppoly mesterien elevenítette meg, mint az egzotikus tájak mesés világát. Agatha Christie nemcsak írni, de utazni is szeretett, és míg szereplői karakterét ismerősei jellemvonásaiból gyúrta össze, addig káprázatos helyszíneit utazásaiból merítette. Bejárta a világot, és szinte minden nyaralásából gyilkos történet született.
A kirimi koronázatlan királynője az egész világot beutazta: Dél-Afrikában és Hawaiin szörfdeszkán szelte a hullámokat, hajózott a Níluson, sokszor pihent az egyiptomi piramisok árnyékában, Európát keresztül-kasul körbevonatozta, második, régész férjével több ásatáson is részt vett Irakban és Szíriában, de járt Új-Zélandon és Barbadoson is.
Számos regénye játszódik egzotikus helyszínen, ennek ellenére, ha Agatha Christie nevét halljuk, akkor az idilli angol falvak, városok képe ugrik be elsőre.
A regényekben szereplő vidéket, szállodákat, utcákat legtöbbször létező helyekről mintázta Christie,
ám a népszerű tévésorozatok a turisták óriási hullámait indították útnak, az ő céljuk a lehető legtöbb emlékezetes forgatási helyszínt felkeresni.
Az agyafúrt vénkisasszony és a piperkőc kis belga nyomában
Nagy-Britanniában különösen vonzóak az írónő két világhírű nyomozójához, Miss Marple-höz és Hercule Poirot-hoz köthető helyszínek.
Mind közül az egyik legnépszerűbb Poirot lakóhelye, ami a sorozatban
Whitehaven Mansions
néven szerepel, a valóságban Florin Court a neve, London egyik legszebb art deco alkotása és Charterhouse téren található.
A kilencemeletes épület a mai napig őrzi egykori patináját: a portaszolgálat, a tetőteraszon kialakított, precízen tervezett kert - amely még a rendkívül pedáns Poirot tetszését is elnyerné -, a pincében található úszómedence, szauna és edzőterem igazi luxusházzá teszi a népszerű és ikonikus építményt.
Utunkat Poirot-val folytatva hamarosan a dél-angliai Devonban, a
Burgh Island Hotel impozáns szállodájában
találjuk magunkat, ahol a jól megérdemelt vakációjára elegáns panamakalapjában érkező kis belga detektívünk egy újabb gyilkosság kusza szálaival találja szembe magát. Ez az exkluzív tengerparti szálloda volt ugyanis a Nyaraló gyilkosok forgatási helyszíne, ami a
regényben Jolly Roger Szálloda néven jelenik meg,
míg a filmadaptációban a Sandy Cove Hotel elnevezést kapta.
Az apálykor gyalogosan, dagálykor kizárólag hajóval megközelíthető sziget pazar, 25 szobás szállója napjainkban is eredeti pompájában ragyog. A lenyűgöző Burgh Island Hotel mindig is népszerű volt a hírességek körében: Agatha Christie-n kívül lakott itt már VIII. Edward a szeretőjével, Mrs. Simpsonnal, de nyaralt itt a Beatles is, valamint
Eisenhower és Churchill szintén ezt a szállodát választotta a partraszállás előtti hetek egyeztetéseihez.
A káprázatos helyszínt a filmesek más alkalommal is felhasználták: a Nemezis filmadaptációjának néhány részét ugyancsak a Burgh Island Hotelben forgatták.
A forgatási helyszíneket bejárva a másik fontos úti cél Nether Wallop, ami
St. Mary Meadként szerepelt a Miss Marple-részekben.
A Hampshire megyei falucskát kiváló érzékkel választották ki a filmkészítők: a nádfedeles, vörös téglás épületek a több száz éves templomok, szépen rendben tartott parkok, közterek mind Miss Marple regénybeli varázslatos világát idézik.
És persze ahogy Agatha Christie, úgy Miss Marple is utazik: a
Rejtély az Antillákon című epizódot Barbadoson, a Coral Reef Club szállodában forgatták.
Az írónő maga is nyaralt itt, és éppen ez a szálloda adta az ötletet a krimi megírásához. Bájos, karibi stílusú főépület, helyes bungalók, úszómedence, tengerpart: épp ahogy a regényben.
Ahol minden elkezdődött
Az írónő Agatha Mary Clarissa Miller néven született Torquay-ban. A dél-angliai hangulatos üdülőhely az ő hírneve nélkül is rendkívül népszerű lenne, ezt a tengerparti városkát nevezik ugyanis az Angol Riviérának. A település azonban jó érzékkel épít a rajongókra, és több speciális látnivalót is tartogat számukra.
Az írónő szülővárosában kihagyhatatlan az Agatha Christie Mile - az út, ami végigvisz a híresség
devoni életének főbb helyszínein.
Az All Saints Church-ben keresztelték meg, a látogatók itt megnézhetik Christie eredeti keresztlevelének hiteles másolatát.
Az Ashfield nevű villában töltötte saját bevallása szerinti idilli gyermekkorát, ez a tengerparttól félórányi járásra volt, sajnos az épület helyén már csak egy emléktábla áll.
Torquay-ben a mai napig sok minden szinte pontosan olyan, mint Christie gyermekkorában volt; ilyen a Princess Pier, ahol kiskorában szívesen görkorcsolyázott vagy a
Beacon Cove, a tengerpart, ahol rendszeresen fürdött,
igaz, akkoriban a női és férfi szakasz el volt különítve.
A Pavilonnál kérte meg a kezét első férje, akivel a Grand Hotelben töltötte a nászéjszakát. Az impozáns szállodában a turisták nagy örömére rendszeresen tartanak gyilkos-nyomozós játékokat, és a harmincas-negyvenes éves stílusában megrendezett táncesteket. A helyi golfklub kettős érzést kelthet; Agatha és első férje
nagyon szerettek itt együtt golfozni,
ugyanakkor Archie Christie a későbbi szeretőjével - aki miatt válságba került a házaspár kapcsolata - is rendszeresen eljött ide.
Kihagyhatatlan látnivaló a Torre Abbey, ahol a kiállításon megtekinthetjük Christie írógépét, személyes tárgyait, fényképeit, kedvenc fotelét, kéziratait, a kertben pedig kedvünkre borzonghatunk a regényekben szereplő összes mérgező növény közepette. Agatha szakképzett ápolónőként kiválóan értett a mérgekhez, ezt a tudását használta fel képzeletbeli gyilkosságaihoz.
A város másik híres parkja, a Princess Garden pedig az
ABC-gyilkosságok filmadaptációjából lehet ismerős.
Torquay a leghíresebb szülöttének tiszteletére
minden évben rendez egy fesztivált,
ahol előadásokat, beszélgetéseket tartanak Christie életművével kapcsolatban, de vannak színielőadások és utcai bemutatók is.
Az 1990-es fesztiválon történt meg az, amire egy regényben, novellában sem akadt példa:
találkozott Hercule Poirot és Miss Marple.
A két színészt, Joan Hicksont és David Suchet-t az Orient Express repítette a helyszínre.
Két házasság margójára
Agatha Christie életének legnagyobb rejtélye az a bizonyos tizenegy nap, amikor az egész ország őt kereste. 1926-ban első férje bevallotta neki, hogy viszonyt folytat Nancy Neele-lel, és hogy válni akar, mire az írónő nyomtalanul eltűnt. A rendőrség nagy erőkkel kereste az akkor már ismert szerzőt, többek között
Sir Arthur Conan Doyle-t is bevonták a munkába.
A Sherlock Holmes-történetek atyja médiumhoz fordult, és a vele való konzultáció után azt mondta, a találgatások ellenére az írónő életben van. Igaza lett, Christie a harrogate-i Swan Hydro Hotelben húzta meg magát, ahová férje szeretője nevén jelentkezett be.
A kívül-belül gyönyörű szálló ma Old Swan Hotel néven működik.
A második házassága, amit Max Mallowannel kötött, sokkal boldogabb volt, a pár annak ellenére kitartott egymás mellett, hogy a férj nem mindig volt hűséges. A titkos esküvőt Skóciában tarották az edinburgh-i St. Cuthbert templomban.
Agatha nem akarta, hogy a világ azon csámcsogjon, hogy egy 40 éves elvált, gyermekes nő, aki az anglikán egyház tagja, hozzámegy egy 26 éves katolikus férfihoz. A házassági papírokon az életkorokkal is trükköztek kicsit,
a menyasszonyt 37, a vőlegényt 31 évesként tüntették fel.
A templomban rendszeresen látni jelmezbe öltözött rajongókat, akik a harmincas években divatos ruhákba bújva látogatják meg az ikonikus helyet.
Ahol boldogan élt
Második házasságkötését követően két ház között ingázott, mindkettőben számos regény született. Az egyik a Galmptonhoz közeli, a Dart folyó partján található gyönyörű
Greenway Estate.
Ez a villa nyaralóként funkcionált, itt élt a lánya 2004-ig. A védelem alatt álló csodás műemlékkertet, csónakházat és a nyolc hálószobás házat felújították, így ma már kedvelt turistalátványosság; annál is inkább, mert
a Gloriett a hullának című Poirot-epizódot ezen a helyen forgatták.
A ház alsó szintjén múzeum mutatja be, hogyan töltötte itt a nyarakat az írónő a családjával. Itt van az a Steinway zongora, amin Agatha játszott, szigorúan csak magában, mert
képzett zongorista létére túl szerény volt ahhoz, hogy közönség előtt is fellépjen.
Az írónő kutyájának körömnyomait meghagyták az ajtókon, és számos műtárgyat is megnézhetünk, amiket az írónő és régész férje az utazásaikon gyűjtöttek.
A hidegebb hónapokban a család Wallingfordban élt egészen az írónő haláláig. A Winterbrook ház nem látogatható, csak tábla jelzi, hogy
több mint harminc évig lakott ott Agatha Christie és második férje.
A város a Midsomer gyikosságok című sorozat rajongóinak ismerős lehet, ez szerepel ugyanis Caustonként az egyes epizódokban.
A főtéren, a szűk kis utcákon, a csilingelős ajtajú teázókban, az apró, régi üzletekben jó arra gondolni, hogy Mrs. Mallowan - a helyiek így szólították - mennyire szeretett itt élni. Ennek az egyik oka az volt, hogy a falubeliek tiszteletben tartották
visszahúzódó természetét,
és megértették, hogy a hétköznapokban, a hentesnél, az utcán ő is csak egy átlagos ember szeretne lenni, akár a többiek.
A Wallingford Múzeumban természetesen van Agatha Christie-kiállítás, itt megtekinthetjük az írónő saját leveleit, a házában készült fényképeket és a környékbeliek vele kapcsolatos visszaemlékezéseit.
Agatha Christie - akinek a műveit a Biblia és Shakespeare drámái után világszerte a legnagyobb példányszámban adták ki és vásárolták meg -, utoljára 1974-ben jelent meg a nyilvánosság előtt a Gyilkosság az Orient expresszen című film bemutatóján, amelyen
egyik legnagyobb rajongója, II. Erzsébet királynő is részt vett.
Agatha és férje a Wallingford szomszédságában lévő Cholsey St. Mary's templomába jártak istentiszteletre, és itt vannak mindketten eltemetve közös sírban, annak ellenére, hogy Max Mallowan az írónő halála után újraházasodott. A templom kertjében a régi fejfák között elhaladva, a templom háta mögött találjuk a sírt, a sírkő előtt virágok jelzik, hogy
milliók kedvence - termékeny és kalandos élete után - itt lelt végső nyughelyre.