Kubát egyszer az életben látni kell! A Karib-tenger királynője semmihez sem hasonlítható: szenvedély, napfény, tánc, tenger, veterán autók és retró feeling. Tömény időutazás. Itt oly bizarr módon él együtt a múlt és a jelen, mint sehol máshol. És ott a hintaszék, a fehér rum, a szivar és persze Hemingway: mind Kuba jelképe.
Ülni egy hintaszékben, egy tengerparti szálloda kertjében, miközben felettünk fehér felhők úszkálnak az azúrkék égen, az áttetszően türkiz víz pedig szelíden nyalogatja a vakítóan fehér homokpartot. A pincér tálcán hozza ez elengedhetetlen koktélt, a Daiquirit - fehér rum, kásajég, citrom -, a Papa kedvenc italát. Itt csak így hívják a híres amerikai írót, aki huszonegy évig élt a Karib-tenger varázslatos szigetén, és itt írta meg élete főművét, Az öreg halász és a tengert.
Hemingway, Castro, Kuba
Hemingway egész élete olyan volt, akár egy kalandregény. Haditudósítóként végigharcolt három háborút, számtalan szeretőt és négy feleséget fogyasztott el, vadászott Afrikában, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Folyamatosan úton volt: jött valahonnan, vagy utazott valahová, lehetőleg veszélyes helyekre.
Imádta a kalandot, a férfias sportokat: a vadászatot és a bokszot.
Az abszurditást hajszolta minden szenvedélyében, az ivásban is: fiatalon három üveg whiskyt is képes volt meginni egy nap alatt. Egyidejűleg gyógyszereket is szedett álmatlanság és depresszió ellen. Ettől nemhogy csökkent volna, inkább felerősödött örökös rettegése, hogy már nem tud írni. Ennek ellenkezőjéről még a II. világháborút követő évek kirobbanó sikerei sem győzték meg, amikor Havannához közeli házába költözött, ahonnan szinte ki sem mozdult,
még az irodalmi Nobel-díjat is ott vette át.
Hemingway Havanna melletti háza a leghíresebb turisztikai látnivalók egyike Kubában. A ma már múzeumként funkcionáló, az író örökségét őrző központ feljújítása három évig tartott, ám néhány napja, március 30-án újból megnyitota kapuit a látogatók előtt
Negyedik felesége, az újságíró Mary Welsh - egy minnesotai favágó küzdelmekhez szokott lánya - megesküdött, hogy kitart mellette, és beváltotta fogadalmát. Már a férje érkezése előtt beköltözött kubai házukba, hogy mindent előkészítsen az író fogadására. Egy tornyot is építtetett az épülethez, hogy Hemingway oda vonulhasson el alkotni. Születésnapi ajándéknak szánta.
Csak az első nap dolgozott ott, amikor Miss Mary átadta neki a kulcsot. Soha többé nem tette be oda a lábát.
Nem érezte jól magát ott. Lent szeretett dolgozni, a szobájában. Ez sok mindent elárul a házaspár kapcsolatáról.
Hemingway feleségével, Mary Welshsel kubai házuk kertjében
A Finca Vigía trófeái
Kubában minden a szivarról, a fehér rumról és Hemingwayről szól. A világ minden részéből azért jönnek ide az író rajongói, hogy felkeressék a hozzá kapcsolódó ikonikus helyeket.
Elsőként a házát, a Finca Vigíát,
amely spanyol stílusban épült; ilyenekben lakhattak a cukorgyárak amerikai tisztviselői.
Belül is az amerikai középosztály tipikus bútorai láthatók: karosszékek, angol vadászjelenetekkel a kárpitjukon, egy kis asztal, rajta palackok, újságtartó. Amiben eltér, az a falat elborító bikaviadalos plakátok, puskák, afrikai vadásztrófeák, bivaly- és oroszlánfejek, faragott maszkok.
A házban mindent úgy hagytak meg, ahogy az Hemingway életében volt. Az író után mintegy ötezer fotó, tízezer levél és a nagyjából 9 ezer könyvébe írt széljegyzet maradt
Itt fogadta látogatóit, ezekben a karosszékekben valaha olyan híresen szép hollywoodi sztárok foglaltak helyet, mint
Ava Gardner, Ingrid Bergman és Marlene Dietrich.
Papa imádta magát fotóztatni velük: hízelgett a hiúságának, hozzátartoztak férfiassága trófieáihoz. Lehetett találgatni a sajtóban, hogy melyikükkel van viszonya a Nobel-díjas írónak.
A német "végzet asszonya", Marlene Dietrich és Hemingway, a kalandos életű író szenvedélyes leveleket váltottak egymással
A forróvérű író szobája - szigorú szerzetesi légkörével - egészen meghökkentő. Mindössze egy ágy, könyvespolc, egyik állványán, hatalmas szótáron az írógép. Azon írta Az öreg halászt, állva.
Nagyon korán kelt, nyomban írni kezdett, állva, ing nélkül, mezítláb.
Hemingway első, tízévesen írt novellájának kézirata
Az ágy fölött lógott anno Juan Gris festménye, a Gitáros - halála után Mary elvitte -, és ezek után nem nehéz odaképzelni egy régi híres fotója alapján, amint Hemingway ül az ágyon, meztelen felsőtesttel, mögötte a hideg Juan Gris, körülötte mindenütt doromboló macskák.
Volt vagy negyven macskája,
négy kutyája; Plutó, a legkedvesebb a kertben van eltemetve.
Hemingway a dolgozószobájában: az ágy fölött Juan Gris festménye, körülötte imádott macskái
A kertben áll híres jachtja, a Pilar is. Mindent úgy hagytak meg, ahogy az életében volt. Az ebédlőben az asztal megterítve, szobája asztalán megbontott whiskys üveg, félig üresen, mellette pohár.
Ám egyetlen kubai tárgyat sem látni sehol. Mintha semmi köze nem lett volna ahhoz a helyhez, ahol úgy élt, mint egy igazi amerikai ikon. A látszat persze csalhat. Ahhoz, hogy megtaláljuk azt az írót, aki Kuba lelkének mélyére ásott le, hogy felhozza onnan a világ egyik legszebb, megrázóan egyszerű történetét, ki kell mozdulni a múzeummá lett házából. El kell látogatni
Cojímarba, a napfényes kis halászfaluba.
Hemingway Pilar nevű jachtján utazott Havannából a halászfaluba, Cojímarba
A halászok sosem felejtik el
Itt érezte legjobban magát, a halászok között. A parton színesre festett halászkunyhók sorakoznak, a kikötőben halászcsónakok, mellettük horgonyzott a Pilar; azon futott ki halászni a nyílt tengerre. A mólónál emléktábla:
"Ernest Hemingway emlékére. Cojímar lakói nem felejtik el".
Ha akarnák, se tudnák: világhírű kisregényével ők is világhírűek lettek. Mióta megélénkült az idegenforgalom, csapatostól érkeznek a külföldi turisták, akik
a Papa kedvenc kocsmájában, a La Terrazában
mindig találnak egy öreg halászt - talán épp Gregorio Fuentes fiát vagy unokáját -, aki naphosszat tud mesélni a Papáról.
Papa ma is ott ül kedvenc kocsmájában, a La Terrazában
Fuentes volt az író kísérője, róla mintázta Santiagót, az öreg halászt, az első olyan regényalakját, akiben maradéktalanul összefonódnak az emberi hősiesség és az írói erkölcsi követelmények.
Santiago együtt él a természettel, testvérének érzi a halat, a napot és a csillagokat is. Fáj neki, hogy ölnie kell, még bocsánatot is kér zsákmányától, de belátja, hogy ez a világ rendje, annak viszont örül, hogy a Napot és a Holdat nem kell megölnie. A sikertelen küzdelem sem keseríti el, hiszen mindent megtett a ráeső feladat teljesítéséért. Mindezt egy csónakban evezve mondja el, rövid, tömör mondatokban, ezzel az író
új kifejezési stílust teremtett, a személyes hangú, modern riportregényét, melyhez fogható előtte még nem volt az irodalomban.
Ezt ismerték el az irodalmi Nobel-díjjal, 1954-ben.
Az öreg halász és a tenger
A La Terraza érdekes keveréke a a Papa-mítoszt éltető ikonikus helynek és a vadnyugati filmek lengőajtós, füstös ivóinak; Kubában nincs tiltva a dohányzás, jól is néznének ki, ha a szivarok hazájában nem lehetne elfüstölni egy-egy illatos havannát.
A falakat elborító fotók mindegyikán Hemingway látható: viharkabátban, ingujjra vetkőzve, tengerre szállva, bárszéken ücsörögve Daiquirit kortyolva, Fidel társaságában, híres sztárokkal és egyszerű halászokkal karöltve.
Talán egyedül itt szólította meg Kuba, itt, a tengerrel naponta megküzdő halászok között talált választ kínzó kételyeire: "az ember nem arra született, hogy legyőzzék", és ha mégis alul marad, ne fogja fel tragédiának.
Hemingway kedvencei: a La Bodeguitában Mojitót, az El Floridatában Daiquirit szeretett inni
Papa természetesen Havanna bárjait sem hanyagolta el, kettő közülük zarándokhely: az El Floridata és a La Bodeguita. Mindkettő szerepel a világ tíz legjobbja között, ami nagyrészt az írónak is köszönhető.
A Floridita a törzshelye volt,
ereklyeként őrzik a székét, a hajdani exmixer, a legendás Constante Ribailagua 1912 és 1952 között több mint tízmillió Daiquirit kevert; hogy ebből mennyit ivott meg a Papa, arról nincs feljegyzés.
Másik kedvenc helye, a La Bodeguita a Mojito koktéljáról nevezetes,
ennek a cukormentes változata ma is megrendelhető a pincértől, Ernest Hemingway Special néven; az író ugyanis - többek között - cukorbetegségben is szenvedett. De ha azt kérjük a mixertől, hogy keverjen valami havannai különlegességet, azt is elkészíti. Csodákra képesek a kubai mixerek. A leghíresebbek több mint háromszáz receptet ismernek.
A hangulatos La Bodeguitában ma is meg lehet rendelni Ernest Hemingway Special néven az író kedven koktélját
Az időutazók városa
Havanna is olyan, mint egy színes, bódítóan különleges koktél, amelybe belekevertek mindent: virágillatot, tengert, napfényt, szikár gyarmati koloniált, amerikai modernséget, sivár szocreált, megkoronázva csipkés-habos spanyol barokkal.A Karib-tenger királynője az időutazók, a túlélők és a veterán autók városa, ahol
valami egészen bizarr módon járkál át egymásba a múlt és a jelen.
Vízözön előtti Fordok, limuzinok, kiszolgált öreg Ladák, Moszkvicsok újrafényezve, nem ritkán két különböző típusból összeépítve: az eleje amerikai, a hátulja orosz, illetve szovjet. Némelyiket már csak a szentélek és a tulajdonos fantasztikus kézügyessége tartja össze. Sokak szerint akár tengeralattjárót is képesek lennének összebarkácsolni néhány kiszuperált kávéfőzőből.
Képek a színes Kubáról - nyisd meg a galériát!
Ha egyszer végleg eltűnnek a forgalomból, Havanna sokat veszít abból
az utánozhatatlan retró feelingből, amelyért megvesznek a turisták.
De hát errefelé nem szokás elsietni a dolgokat. Kuba, a szocializmus egykor szilárd, ma már kissé omladozó bástyája még tartja magát: mindenütt kint vannak a Fidel Castrót, Che Guevarát éltető plakátok, arcképük a pólókon is látható. Minden tovább él, régi slágerek, kósza dalocskák és a forradalmi indulók.
Ha egy lakásból zene szűrődik ki, a járókelők megállnak, és táncra perdülnek.
Nap nem múlhat el fesztivál nélkül, a felvonulók zenekari kísérettel szambázva menetelnek, és közben teli torokból fújják a Guantanamérát. Amit hajdan himnuszként, titokban énekeltek a forradalmárok, ma az egyik legnépszerűbb világsláger.
